Századok – 1966

Vita - Tudományos ülés a Magyarországi Szociáldemokrata Párt I. kongresszusának 75-ik évfordulója alkalmából (B. Gy.) 1241

1246 TUDOMÁNYOS ÜLÉS A MSZDP I. KONGR. 75. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL törekedett az agrárkérdés- elméleti megoldására. Nem leplezte le megfelelően a fennálló rendszer parasztokat sújtó visszásságait. Nem követelte a nagybirtok kisajátítását az egész parasztság által. Mindezek olyan követelmények, amelyek joggal felállíthatók bármelyik szociáldemokrata párttal szemben. Minden párt megítélésében lényeges momentum, hogy felébred-e benne az elmélet iránti igény. Helyesen méri-e fel országa viszonyait? Milyen vezetőket termel ki magából — forradalmárokat vagy reformistákat? A Magyarországi Szociáldemokrata Párt történetének 1890 —1896 közötti szakaszát az osztályharcos erők túlsúlya, alapvetően forradalmi taktika jellemzi. Ezután azonban a reformista erők működése jellemző a pártra: amennyiben egyáltalán van a párt tevékenységében következetesség, úgy az csak a forradalmi harcok leszerelésében található meg. Az általános választójogért való harc túlbecsülése nem vezethetett a munkásparaszt szövetség kialakulásához. Bár 1896 után is vannak pozitív elemei a párt munkájának (a szakszervezeti harc, a szocialista ideológia egyes tételeinek terjesztése, a nemzetiségek együvétartozásának hangsúlyozása), egészében lemondott a forradalmi harcról, nem használta ki a meglevő objektív lehetőségeket. Mucsi Ferenc kandidátus, a Történettudományi Intézet tudományos munkatársa az MSzDP és a demokratikus Magyarország kérdésével foglalkozott. A párt tevékenységének középpontjába viszonylag korán a demokratikus Magyarország követelése került. Ehhez a harchoz szövetségesekre volt szüksége. 1905-ben a párt kezdetben a függetlenségi párttól várta harcának támogatását, amikor azonban a koalíció elutasította az általános, titkos választójog követelését, megváltoztatja taktikáját és a darabont-kormányt támogatja. A koalíciós kormány egész időszakában — 1909 végéig — Bécsre, az uralkodóra hivatkozva harcol a választójogért. Az 191 I :

es kongresszus elfogad ja a függetlenségi párt balszárnyát tömörítő Justhcsoporttal kötött szövetséget. Hatalmas küzdelem bontakozik ki az általános választójogért, melynek fő ütközete 1912. május 23, a „vérvörös csütörtök". 1912. június 4-e után a párt belenyugszik egy korlátozottabb választójogi reformtervezetbe. Ennek sorsa azonban az általános politikai sztrájk lefújása után ismét a kudarc. A háború a választójogért folyó harcot megakasztotta. Az 1917-es oroszországi februári forradalom azonban felszakította a háborús tilalmak zsilipjeit. Sztráj kok törnek ki, május elsején tüntet a munkásság. De az alapvető demokratikus követelések megvalósulása egészen az 1918-as polgári demokratikus forradalom győzelméig várat magára. Miért bizonyul eredménytelennek a demokratikus Magyarországért folyó küzdelem? Azért, mert a demokrácia erői gyengék, szervezetlenek. A potenciális ellenzéki erők a nacionalista propaganda bűvkörében élnek. A szociáldemokrata párt vezetői egyoldalúan, a választójogi küzdelemre leszűkítve keresik a demokratikus Magyarország megteremtésének útját. A párt nem jutott el ahhoz a felismeréshez, hogy a szegényparaszti tömegek megnyerése, a nagybirtok elletni küzdelem és a nem magyar népek önrendelkezési jogának elismerése vezet a demokratikus Magyarország kivívásához. Pedig maga Kautsky is felhívta a párt figyelmét arra, hogy Magyarországon az agrárkérdésnek a nyugati országokhoz képest nagyobb jelentősége van. Jemnitz János kandidátus, a Történettudományi Intézet munkatársa, felszólalása elején megjegyzéseket fűzött az eddig elhangzottakhoz. Véleménye szerint egyes felszólalásokban a szubjektivizmus jelei mutatkoznak. Ez mindenekelőtt az MSzDP és a polgári demokratikus forradalom feladatai kérdésének kezelésére vonatkozik. A kérdéseket nem kezeljük eléggé történelmien. Ha pl. a szociáldemokráciát az internacionalista doktrinérség miatt bíráljuk, nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a baloldal (Szabó Ervin, Alpári, Landler) éppen ebbe az irányba tolta a pártot; nem azért bírálta, mert túlságosan doktriner volt, hanem mert — véleménye szerint — nem volt eléggé az. Felszólalása további részében az MSzDP helyével foglalkozott a II. Internacionáléban. A bevezető referátum is hangsúlyozta, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és kezdeti tevékenysége összhangban volt a II. Internacionáléval. Ezt bizonyítja az alakuló kongresszus internacionalista légköre: a többi munkáspárt iiánti szolidaritás kifejezése, Engels üdvözlete a kongresszushoz. Az Internacionálé vezetőinek, fő teoretikusainak a magyar párthoz fűződő kapcsolatai főként abban álltak, hogy időről időre figyelmeztették a pártot az általános szocialista alapelvek tisztább megőrzésére, illetőleg magyarországi alkalmazására. Engels 1890-es üdvözlete aláhúzta a magyar párt nemzetközi jellegét. 1894-es levele a kongresszushoz összhangban áll ebben az évben írott agrártóziseivel, amelyekben fellép a kis parcellák fenntarthatóságába vetett illúziók ellen. Kautsky üdvözlete a Népszava 25 esztendős jubileuma alkalmából szintén a földmunkások — és nem a parasztság —