Századok – 1966
Vita - Tudományos ülés a Magyarországi Szociáldemokrata Párt I. kongresszusának 75-ik évfordulója alkalmából (B. Gy.) 1241
1245 TUDOMÁNYOS ÜLÉS A MSZDP I. KONGR. 75. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL munkásmozgalmi alkalmazott (köztük sok betegpénztári tisztviselő), további 25% újságíró, a pártsajtó munkatársa, és csak 25% szabad értelmiségi található köztük. Ez az arány lényeges eltérést mutat az általános európai állapotokhoz képest, ahol az értelmiség jóval nagyobb arányban csatlakozott a munkásmozgalomhoz. Ezt támasztják alá egyébként az értelmiségiek szociális származására vonatkozó adatok is: 28%-a munkásból lett értelmiségi, 66% származik a polgári értelmiségből és csak 3 fő (6%) jött a régi magyar, nemesi érteimiségből. Az utóbbi aránya rendkívül alacsony. Ez arra vall, hogy Magyarországon az értelmiség a liberalizmusban és a 48-as politikában véli megtalálni a maga politikai szerepét. Az értelmiségi radikalizmus ebben az időben hazánkban nem a munkásmozgalomhoz, hanem sok esetben jobb felé vezet. A vizsgálat adatai megerősítik eddigi állításainkat a magyar munkásmozgalom összetételéről. Világosan demonstrálják azt a tételt, hogy a kapitalista fejlődés magyarországi sajátosságai rányomták bélyegüket a munkásmozgalom arculatára is. Kende János, a Párttörténeti Intézet tudományos munkatársa az MSzDP nemzetiségi politikáját vizsgálta az első világháború előtti időszakban, mindenekelőtt abból a szemszögből, hogy milyen összefüggés volt e politika és a pártnak a választójogi harcban alkalmazott taktikája között. Az MSzDP-re is állt az a Lassalle-i mondás, hogy „süket és vak volt minden iránt, ami nem a választójogra vonatkozik". A választójogi harc elsődlegessége a nemzetiségi kérdést háttérbe szorította. A párt politikájának 1905 —14 közötti évtizede ebből a szempontból két szakaszra osztható. 1905-től a koalíciós kormány bukásáig az SzDP a koalíció ellenében küzdött a választójogért. A nemzetiségiek harcáról az volt a véleménye, hogy az csak arra jó, hogy elhomályosítsa az osztályharc világos ós egyszerű frontjait. Ebben az időben alakulnak ki a nem magyar szociáldemokrata munkások nemzetiségi szekciói. A koalíciós kormány bukása után az MSzDP közeledett a Justh-párthoz, majd formálisan is szövetkezett vele. Ez a közeledés a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontjának módosulásához vezetett. Ebben az időben ír a Népszava a szakszervezetek „magyarosító" tevékenységéről. Egyre élesebb vitákra kerül sor a nem magyar szekciókkal. Az MSzDP „nagymagyar" tendenciái reakciójaként szeparatista mozgalmak jelentkeznek a nemzetiségi munkások között. A román szociáldemokrata kongresszus kimondja, hogy a továbbiakban a tagdíjat nem a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak, hanem a román központi bizottságnak fizeti be. A szeparatista úton legmesszebb a szlovákiai szociáldemokraták mentek, akik készek voltak részt venni egy, a későbbi nemzeti tanácshoz hasonló testület munkájában is. A szeparatista mozgalmat az1 első világháború kitörése szakította meg. Simon Péter kandidátus, a Párttörténeti Intézet tudományos főmunkatársa, az MSzDP-nek a munkás-paraszt szövetséghez való viszonyával foglalkozott. Európában a XIX. század végén a proletariátus még sehol sem alkotta a lakosság többségét. A nép fogalmán együttesen a proletariátust és a paraszti tömegeket értették. A munkásosztályt egyesítette a parasztsággal az a körülmény, hogy a bürokratikusmilitarista államgépezet leigázza, elnyomja, kizsákmányolja. E gépezet szótzúzásának szükségessége képezi a szegényparasztok és proletárok szövetségének objektív alapját. Felismerte-e a magyarországi szociáldemokrata mozgalom ennek a feladatnak a fontosságát î A tények azt bizonyítják, hogy nem ismerte fel. Voltak egyes vezetői a pártnak — pl. Frankel —, akik jelentős lépéseket tettek ebbe az irányba. A ^mezőgazdasági munkások szervezésében az MSzDP időnként jelentős sikereket ért el. Ám a hozzácsapódó szegényparaszti tömegeket nem tudta megtartani, azok gyorsan elszakadtak a párttól. A kapitalizmus viszonyai között nincsenek meg a birtokos parasztság szocialista nevelésének feltételei. De a birtokos parasztság is megnyerhető a polgári demokratikus forradalom számára. Az MSzDP-nek támogatnia kellett volna a parasztság gazdaságiszociális követeléseit ós a földosztást. A parasztságot be kellett volna vonni a „bürokratikus-militarista államgépezet" elleni harcba. Mivel a nemzetiségi kórdós — parasztkérdés, az MSzDP-nek támogatnia kellett volna az elnyomott paraszti tömegek nemzeti követeléseit is. Az MSzDP azonban nem felelt meg ezeknek az alapvető követelményeknek. Az objektív történeti kritika megköveteli, hogy számon kérjük a párttól azokat a mulasztásokat, amelyeket a mezőgazdasági munkások bérköveteléseinek, sztrájkjainak támogatásában, az önálló agrárproletár szakszervezetek létrehozásának segítésében elkövetett. Nem folytatott következetes szervező munkát a mezőgazdasági munkások között. Nem
