Századok – 1966
Vita - Tudományos ülés a Magyarországi Szociáldemokrata Párt I. kongresszusának 75-ik évfordulója alkalmából (B. Gy.) 1241
1244 TUDOMÁNYOS ÜLÉS A MSZDP I. KONGR. 75. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL A Magyarországi Szociáldemokrata Pártot ugyanig ebben az időben általában elméleti tisztázatlanság, a növekvő feladatoktól való lemaradás jellemzi. Van ideológiai fejlődós, de ez nem tart lépést a követelményekkel. Nő a szakadék a párt álláspontja és az objektív történelmi helyzet szabta feladatok között. Erényi Tibor a továbbiakban az MSzDP-vezetés opportunizmusának kérdésével foglalkozott. Az opportunizmus — mint mondotta — elsősorban a polgári pártokhoz való ' viszonyban jelentkezett; ott és akkor, ahol és amikor a munkásosztály érdekeit a pártvezetőség különböző polgári pártoknak és érdekcsoportoknak rendelte alá. Ez a politika mindenekelőtt a választójog reformista értelmezéséből következett. A pártvezetés politikája azonban mindinkább válságba került. Az első világháború kitörését megelőző években a történelem már napirendre tűzte az új típusú munkáspárt létrehozásának szükségességót. Unnák Péter kandidátus, a Történettudományi Intézet osztályvezetője a munkásmozgalom vezető kádereinek összetételével foglalkozott a múlt század végén. Felszólalásában előrebocsátotta, hogy a történettudomány fejlődése egyre sürgetőbben vet fel bizonyos módszertani kérdéseket. Mialatt az egzakt tudományok módszerei napról napra változnak, a történettudomány ma is olyan módszerekkel dolgozik, amelyek kétezer évvel ezelőtt kezdtek kialakulni. Egyre jobban terjed az a felismerés — és ezt a bécsi történész-, valamint a münchéni gazdaságtörténész-konferencia is hangsúlyozta —, hogy szükség van a történettudomány módszerbeli továbbfejlesztésére. Különösen három területen bontakoznak ki új utak: a quantifikáció, a gazdasági és szociális struktúrák kutatása és az összehasonlító módszer alkalmazása terén. Ezeket a módszereket elsősorban a marxista történettudomány képes alkotóan alkalmazni. A továbbiakban ismertette azokat az eredményeket, amelyekre az SzDP vezető káderei összetételének vizsgálata során jutott. A vizsgálat 337 személyre terjedt ki. A kör, melyet felölelt, a következő: az MSzDP vezetőségi tagjai; a szakszervezetek vezető funkcionáriusai; a pártsajtó és a betegpénztár vezetői; a pártkongresszusok küldöttei közül azok, akiket legalább kétszer választottak meg küldöttnek; az agrárszocialista mozgalom vezetői. Ezt a kört Hanák Péter az 1880—1900 közötti években vizsgálta szociális származás, foglalkozás és nemzetiségi összetétel szempontjából. Az előadó hangsúlyozta, hogy a vizsgálat elég nagy hibahatárok között mozog; a vezetők mintegy 30%-ánál lehetetlen volt megállapítani az eredeti foglalkozást és a nemzetiségi hovatartozás kimutatása is nehézségekbe ütközött. Ennek figyelembevételével a következő képet kapjuk: A 337 vezető közül munkás 210 (64%) agrárproletár 80 (24%) értelmiségi 43 (12%) kispolgár 4 Ez az összetétel mindenekelőtt a párt munkás jellegét bizonyítja. Az agrárproletárok és az értelmiségiek aránya is jónak mondható. Ha azonban ezt a globális képet felbontjuk részleteire, már nem ilyen egyöntetű a kép: A munkások megoszlása: nyomdászok és vasasok 40% famunkások 9% 8% építőmunkások 9% 8% szabók 5% cipészek 5% egyéb 33% A fenti kategóriák közül német nemzetiségű a nyomdászok, vasasok és fások többsége. Az egész vezető gárdát tekintve német, vagy német származású 56%, magyar 30%, magyarországi nemzetiségi 14%. Kedvezőbb kópét ad az agrárproletárok nemzetiségi összetételének vizsgálata. Itt a magyarok aránya 76%. Ennél az aránynál figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy Magyarországon az agrárszocialista mozgalmat nem előzte meg demokratikus parasztmozgalom, a szociáldemokrata parasztmozgalom ezért egy demokratikus és egy szocialista agrármozgalom kombinációjaként jelentkezik. Ha az értelmiség — látszatra kedvező — arányát is rétegekre bontjuk, a kép negatívabbá válik. Kiderül, hogy többségében olyan értelmiségiekről van szó, akik számára a munkásmozgalom egyúttal egzisztenciális kérdés is. A megvizsgáltak 50%-a
