Századok – 1966

Közlemények - Simonyi Henri: Visszaemlékezések 98

116 SIMON УI HENRI és Stromfeld is elhagyta a román frontot, s átmentek a cseh frontra. Az új magyar vörös hadsereg sok győzelmes harcot vívott. Júniusban észak felé mindenütt üldöztük a cseheket; legtöbb katonájuk nem akart harcolni a magyar vörösök ellen. Kassa elfoglalása után Budapest népe győzelmi ünnepet ült. Az Országház-téren nagygyűlés volt, s aztán 9-én különvonattal utaztak Kassára Kun Béla, Garbai, Varga Jenő, Haubrich József, Szántó Béla, Nyisztor György népbiztosok. Az újjongó kassai néphez a 10-i népgyűlésen beszélt Kun Béla. Nem mesélem el most itt az aztán történteket. Csak azt, hogy júliusban, még a szörnyű fordulat bekövetkezése előtt Károlyi már látta, hogy gyűlnek felette az égen a sötét felhők, menekülnie kell. Még 1918-ban Belgrádban azt mondotta Franchetnak, hogy ő soha e földet el nem hagyja. De most júliusban érezte, hogy menekülnie kell. Huszadika felé akart útra kelni, feleségestül, de kis gyermekeit még itt hagyva. Bécsben csak rövid ideig akart maradni, hogy onnan Csehszlovákiába utazzék'Masaryк védőszárnyai alá. Nem tudta, hogy 27 eszten dós számkivetésbe indul. Amikor a román fronton vívta nehéz harcait a magyar vörös hadsereg, július 26-án közölte a Népszava — minden kommentár nélkül — Károlyi Mihálynak a bécsi szociáldemokrata Arbeiter Zeitungba írt cikkét. Károlyi ebben a cikkében, amelyet ö adatott át Bécsben az Arbeiter Zeitungnak, leírja a hatalom átadásának történetét is, azt is, hogy az ütolsó percig azt hitte, ő marad elnök, de aztán megtudta, hogy le kell mondania. A Lemondásom története című történelmi érdekességű cikkét Károlyi Mihály így kezdte : „Ebben a cikkben szeretném én az események igazi lefolyását a nyilvánosság és az utókor számára leszögezni, azt, amit az emberek közönségesen mint a »hatalomnak átadását a magyar tanácsköztársaság számára« szoktak megjelölni . . . A való tényállásnak a leszögezését úgy tekintem, mint erkölcsi kötelességemet úgy a mai, mint a jövő nemzedékkel szemben." A 20-i és 21-i minisztertanácson történtekről így ír Károlyi: „De a helyzet ekkor már egészen más értelemben alakult, mint ahogy azt a minisztertanács megoldani akarta. Már 21-én délután a Katonatanács elnökének, Pogány Józsefnek a javaslatára elhatározták ott, hogy támogatni fogják a kommunistákat, s valamennyi autót, még a miniszterekéit is már délután 5 órakor rekvirálták. A helyőrség egészen kommunista kézbe került, és amikor este 7 órakor a Munkástanácsban Garbai mint éppen befejezett tényt közölte, hogy szovjet-kormány fog alakulni, a katonák és matrózok a hatalmat már tényleg a kezükbe kerítették, anélkül, hogy minderről a kormány és én, akik akkor még együtt voltunk, bármit is tudtunk volna. Mint később Kun Béla közölte velem, a Gellérthegyen ágyúk voltak felállítva, hogy ellenállás esetében a kormányépületeket tűz alá fogják. Minderről velem, az elnökkel, senki semmit sem közölt. Ehelyett úgy hét órakor, amikor a Munkástanács határozata éppen nyilvánosságra került, a kommunistáknak egyik újságíró bizalmi embere, Kéri Pál által föl lettem szólítva, hogy szemben eddigi álláspontommal és a minisztertanács határozatával számoljak az új helyzettel. A történtek után el kellett határoznom lemondásomat és haszontalan vérontás elkerülése végett, — semm"' más szervezett erő nem volt, mint amelyik a szocialisták oldalán állt, s az egész fegyveres hatalom, a helyőrség, a népörség, rendőrség, hadsereg most már mind szocialista s kommunista vezetés alatt álltak, aláírtam a proklamációt, amellyel lemondtam és a hatalmat átadtam a proletariátusnak, amelyet ez ténylegesen már előbb megszerzett és proklamált is. Meghoztam ezt az áldozatot, ahelyett hogy magamra vegyem az olcsó mártírkoronáját egy letartóztatásnak, hogy ezáltal ne kerüljön sor polgárháborúra, hogy így Budapest utcáin semmi haszontalanul kiöntött vér ne folyjék, s hogy így az ország meg legyen kímélve egy polgárháború szörnyű borzalmaitól. Èz a rövid és hiteles előzménye a tanácsköztársaság kikiáltásának, amennyiben én abban szerepet játszottam." íme, mint koronatanú, szögezem le itt, hogy Károlyi Mihály átadta és miért kellett átadnia a hatalmat március 21-ének estéjén a magyar proletariátusnak. Előttem is megmagyarázhatatlan rejtély, mint sok még élő kortárs előtt, hogy kerülhetett már Károlyi Mihálynak halála után az angol nyelvű könyvbe az, hogy ő nem adta volna át a hatalmat. (AZ ÖSSZEOMLÁSRÓL) 1919 júliusa végén a román fronton a magyar vörös hadsereget kelepcébe csalták bűnös árulás folytán be kellett következnie a magyar vörös hadsereg vereségének. Az összeomlás tehát befejeztetett. Augusztus 2-án reggel jelent meg a kiáltvány, amely bejelentette az augusztus 1-én tartott munkástanácsi ülés határozatát. Másodikának késő délutánjára hívták össze a nevezetes ülést. Rónai Zoltán igazságügyi népbiztos, Landler Jenő egykori ügyvédtársa ismertette a magyar munkássággal a helyzetet.