Századok – 1966
Közlemények - Szinai Miklós: Bethlen István a Szkoropadszki kapcsolatai 1218
BETHLEN ÉS SZKOROPADSZKI KAPCSOLATAI 1221 jelenlegi határait Oroszország és részben az ukrán állam kárára lényegesen kitolhatná. Végül Románia természetesen örömmel kapható e tervre, melynek keresztülvitele esetén örökös aggodalma Besszarábia miatt megszűnnék, mert hiszen a francia gráciából megalakult ukránoknak e területről le kellene mondaniuk. Le Rond táborЛок útjának e terv megbeszélése lett volna a célja."9 Csak későbbi berlini követi jelentés mutat rá Le Rond tábornok tárgyalásainak német-ellenes vonatkozásaira. „Le Rond tábornok Kownoban is járt — írja a berlini magyar követ 1928. december 14-én —, ahol Waldemarast a Lengyelországgal való kibékülésre igyekezett kapacitálni. Kifejtette előtte, hogy a rajnai területek kiürítése után Németország Oroszországgal kooperálva a keleti territoriális kérdések (korridor, Memel) megoldására fog törekedni. Ezért mind Litvániának, mind Lengyelországnak érdeke, hogy az egymásközti differenciákat mielőbb kiküszöbölje és a felszabadítandó Ukrajnával és Romániával együtt megalkossa a Keleti-tengertől a Fekete-tengerig terjedő bolsevista-és német-ellenes frontot.10 Ezek az előzményei a magyar külügyminisztérium által 1928. november 9-én kiadott rendeletnek. „Le Rond tábornok utazásával kapcsolatos kombinációk arra indítanak — így szól a prágai, berlini és párizsi magyar követségnek küldött utasítás —, hogy az ukrán kérdésnek fokozottabb figyelmet szenteljek. Ezért felkérem Méltóságodat (Nagy méltóságodat), hogy az ottani ukrán emigránsok működéséről, magatartásáról, számáról, az ottani kormányhoz való viszonyukról engem állandóan és részletesen tájékoztasson."11 A párizsi magyar követ Bethlenhez eljuttatott 1929. január 17-i jelentése (lásd a 3. sz. iratot) a Külügyminisztériumnak erre a rendeletére küldött válasz. A magyar külügyminisztérium irataiból kiderül, hogy nem ez volt az első — az ukrán kérdésről Bethlenhez eljuttatott — információ. A magyar miniszterelnök 1929. január 4-e után megkapta a berlini magyar követ 1928. december 14-i és 30-i jelentését az ukrán emigráció németországi helyzetéről.1 2 9 OL Küm. pol. 33 —1928 — 3590 — 4406. 10 OL Küm. pol. 33 — 1928—3590—4979. 11 OL Küm. pol. 33 — 1928 — 3590—4301. 12 OL Küm. pol. 33 — 1929—15. — Az 1928. dec. 14-i berlini jelentésben a követ — többek között — a következőket írja: „A Németországban élő ukrán emigránsok a Petljura-csoport kivételével erősen lengyel-ellenes beállításúak. Erre való tekintettel tevékenységüket az itteni társadalmi, tudományos, sőt hivatalos körök is támogatják, de annak nagyobb jelentőséget azért nem tulajdonítanak. Amint jól informált helyről bizalmasan értesültem, a galíciai csoportok, melyek a legerősebben lengyel-ellenes irányban működnek, a birodalmi kormány részéről anyagi támogatásban is részesülnek. A vagyonilag független Szkoropadszki eddigi híreink szerint összeköttetésben áll ugyan bizonyos német körökkel, de a német kormánytól subventiót nem kap. Politikai súlyát erősen csökkenti, hogy magában Ukrajnában kevés gyökere van."—OL Küm. pol. 33 — 1928 — 3590. A dec. 30-i jelentésben a berlini követ következőképpen jellemzi Szkoropadszkit ós csoportját: „A Szkoropadszki körül csoportosuló pártnak felfogása szerint az ukrán kérdést csak egy teljesen független alkotmányos monarchia megalapításával lehet rendezni. A párt ezért elkerülhetetlennek látja a Szovjet-Oroszországtól való elszakadást, azt hiszi azonban, hogy későbbi időpontban az összes, a mai orosz területen keletkezendő új független államok egy Staatenbund-ban egyesülni fognak ... A Lengyelországgal való együttműködés ki van zárva; a Szkoropadszki-csoport a létesítendő független ukrán monarchiába be akarja vonni az összes ukránlakta területeket, tehát Kelet-Galíciát, Bukovinának egy részét és a Ruszinszkót is. Az utóbbi és ezenkívül azon Dél-Oroszországban 8*
