Századok – 1966

Közlemények - Szinai Miklós: Bethlen István a Szkoropadszki kapcsolatai 1218

J 228 SZINAI MIKLÓS Ha írásos nyoma nincs is, a magyar külügyminisztérium minden bizonynyal Bethlent személyesen is informálhatta az 1928. november 9-i rendelet kapcsán az „ukrán ügyről", a különböző nagyhatalmaknak az ukrán emigráció iránt megnövekedett érdeklődéséről. Valószínűleg erre vezethető vissza, hogy Bethlen kész volt találkozni Szkoropadszkival 1929 január elején. Az iratokból fény derül Bethlen és Szkoropadszki 1929-es tárgyalásának témájára is. A megegyezés-tervezet (lásd a 3/b. sz. iratot) szerint Szkoropadszki hajlandó volt Magyarország javára lemondani Kárpátukrajnáról egy hatalomra jutásáig folyósítandó állandó havi anyagi támogatás ellenében. Kétségtelen tehát, hogy Bethlen elsősorban Kárpátukrajna miatt érdeklődött az ukrán emigráció iránt. A megállapodást azonban mégsem írták alá. Mi lehetett a magyarázata annak, hogy Bethlen és Szkoropadszki végül nem tudott megegyezni ? Ügy látszik, hogy a magyar külpolitika vezetői a Le Rond tábornok tárgyalásai nyomán hónapokon át — 1928 júliusától 1929 novemberéig — kapott információk alapján először úgy ítélték meg a helyzetet, hogy a szovjetellenes Ukrajna létrehozására irányuló francia—lengyel—román terveknek közeli realitásuk van. A francia külpolitikától természetesen nem várhatta a korabeli magyar kormány, hogy tekintetbe veszi a magyar ellenforradalmi rendszer ukrán aspirációit. A magyar külpolitika ezért kereshetett ebben az időben e politikai törekvésekkel szemben álló ukrán emigrációs erőket. Ezek az ismertetett viszonyok mellett csak németbarát elemek lehettek. így juthatott el Bethlenhez Szkoropadszki. 1928 novemberében azonban a magyar diplomáciai jelentésekben világosan felismerhető változás következett be. A franciák erélyesen cáfolni kezdték Le Rond tábornok utazásának politikai jelentőségét. A diplomácia nyelvén ez azt jelentette a magyar külügyminisztérium számára, hogy nincs közeli realitása a francia védnökség alatt álló nagy ukrán tervek megvalósításának. Ezt bizonyítja, hogy a magyar külügyminisztérium a francia cáfolatokat akceptálta, sőt erről újabb körrendeletben értesítette az érdekelt magyar külképviseleteket.13 A magyar kormányfő a még 1928 decmberében (de lehet, hogy még korábban) kezdeményezett találkozásba hajlandó volt tehát belemenni, de a Szkoropadszkival elkezdett tárgyalások során kétségtelenül azt kellett mérlegelnie, hogy érdemes-e a már nem nagyon komolynak látszó francia—ukrán törekvésekkel szemben egy németbarát ukrán mozgalmat támogatni, mikor az is problematikus, hogy mily mértékben tudja a hivatalos Németország ezt az ukrán politikai csoportot tevékenyen segíteni. A tárgyalások közben Bethlen nyilvánvalóan ezért sürgeti Gröner tábornok, német honvédelmi miniszter memorandumának megszerzését (lásd: 5. sz. irat). Ha a memorandumot nem is ismerjük, a korabeli egész német külpolitika ismeretében és a közölt iratok alapján (Alvensleben levelei, 7. és 8. sz. iratok), továbbá Kánya 1928. december fekvő területeket illetőleg, melyekben nagyobb tömbben nagyoroszok élnek (Don terület ós Északi Kaukázus), hajlandó volna azonban bizonyos engedményekre. A Hetman-csoport trónjelöltje Szkoropadszki, ki a XVIII. században még független Ukrániában uralkodó hetmanoknak egyenes leszármazottja." — OL Küm. pol. 33 — 1929 — 15. 13

OL Küm. pol. 33—1928 — 3590—4979. Kelte 1928. dec. 19. — Azt azonban a francia cáfolatok is és a magyar körrendelet is fenntartja, hogy Le Rond tábornok utazásait „egy hadianyag-gyár képviseletében eszközli".