Századok – 1966

Közlemények - Munby; L. M.: Az angol helytörténet és amatőr művelői 1207

AZ ANGOL HELYTÖRTÉNET 1217 tervezik egy nigériai falu helyszíni megvizsgálását, mert a különféle agrártársadalmak demográfiai alakulásának párhuzamos vizsgálatából nyert adatok nemcsak a tudományt érdekelhetik, hanem óriási gyakorlati értékük is lehet e társadalmak indusztrializálása során. Hogyan érinti mindez a nem hivatásos angol helytörténészt ? Korlátozott és pontatlan az a tudás, amellyel a népesedés tekintetében jelenleg rendelkezünk; nyers számokból áll, s úgyszólván semmit sem mond arról a sok demográfiai kérdésről, amely a modern tudósokat érdekli. A legtöbb angol egyházközségben a XVI. századtól fogva megvannak a születési, házassági ós halotti anyakönyvek. Ahol ezek teljesek és részletesek, bizonyos módszerrel elvégzett egyszerű számolással nagy mennyiségű adatot lehet kapni belőlük, és még többet a családrekonstrukciónak L. Henry kidolgozta módszerével. Angliában mintegy 11 000 régi község van. Az összes rendelkezésre álló adatot csak egy számológép ós egy kutatócsoport dolgozhatná fel. De a kutatók centralizált csoportjának az a hátránya, hogy tagjai nem ismerhetnek minden helységet úgy, mint az ottaniak, s ez súlyos veszélyekkel járhat akkor, ha helyi részletadatokkal dolgoznak. A megoldást a cambridge-i csoport egyetemi kutatói és az általam ismertetett tapasztalt nem hivatásos történészek közül vállalkozók közötti együttműködésben találták meg. 1964 szeptemberében az egyetemek szabadegyetemi oktatóihoz ós mintegy száz ismert helytörténetíróhoz körlevelek mentek ki, amelyek információt adtak és segítséget kértek; 1964 végére kétszáz önkéntes állott munkában, s ez némi hézagoktól eltekintve az ország egész területét átfogja; ötvenen már túljutottak az első szakaszon, visszaküldték a cambridge-i csoport részéről két példányban megküldött statisztikai íveket, amelyek a helyi anyakönyvek útján megismerhető egész időszak havi összegeit tartalmazzák. Dr. Wrigley egy hivatásos kutató.öt évi munkájával egyenértékűnek ítélte meg ezt. De éppen olyan fontos az a tény, hogy a vidéki önkéntesek maguktól rengeteg további adatot küldtek be, amelyek számos kérdést világítanak meg, és újabb vizsgálatokra ösztönöznek. A cambridge-i csoport azt reméli, hogy egy éven belül 500 önként vállalkozó ember fog dolgozni, és most a második szakasz kérdőívét készíti elő azok számára, akik az elsőt már beküldték. Ez a terv sikerült, mert igazi társasviszonyt jelent: a nem hivatásosok ellenszolgáltatás nélkül megkapják a hivatásosok irányítását ós a szükséges íveket, s így ezt a sajátos levéltári anyagot — az anyakönyveket — a legjobban fel tudják használni a maguk céljára, a közsógtörténet megírására; ugyanakkor ellátják a kutatóközpontot a számára szükséges adatokkal ós sok további anyaggal. A második szakasz, a családrekonstrukció, előre láthatóan zömében az egyetemi kutatók dolga lesz, de kísérletképpen az egyik nem hivatásos önként vállalkozó is hozzálátott. Ha ez a kísérlet sikerül, másokra is ki lehet terjeszteni. Azt hiszem, ennek az eseménynek a jelentősége messze túlmegy e konkrét kutatási program aránylag szűk határain, sőt a történetkutatás habárán is. Az SzKP legújabb programjának egyik fontos szakasza foglalkozik „az egyén sokoldalú és harmonikus fejlesztésével", s így rajzolja meg a jövőt: „Amint egyre kevesebb időt fordítanak az anyagi termelésre, az egyénnek egyre nagyobb lehetőségei nyílnak képességeinek, adottságainak és tehetségének kifejtésére a termelés, tudomány, technika, irodalom és a művészet területén. Az emberek egyre inkább fordítják majd szabadidejüket a közügyekre, a kulturális érintkezésre, az értelmi ós fizikai fejlődésre, a tudományos, technikai és művészi törekvésekre." Ebben a folyamatban nyilván az olyan fejleményeknek is megvan a maguk szerény helyük, amelyeket ismertettem.