Századok – 1966

Közlemények - Munby; L. M.: Az angol helytörténet és amatőr művelői 1207

AZ ANGOL HELYTÖRTÉNET 1209 gyományos voltának. Helyi szinten az új tulajdonosok azzal próbálták birtoklásukat megszilárdítani, hogy földtulajdonjogukat történeti jogcímre alapították. Ezért van az, hogy a korabeli történetíró „előszerettel foglalkozik az uradalmak egyik kézről a másikra való átszállásával, valamint a birtokos családok leszármazásával". Nem véletlen, hogy a polgári forradalom érlelődésének éveiben a földmérés technikája és a térképkészítés olyan nagy lépést tett előre, mely egy emberöltőn belül igen szép és teljesen pontos nagyméretű térképek kiadását eredményezte. Nem véletlen, hogy „a forradalom évszázada" volt az a század, amelyben a helytörténetírás nagykorúvá lett. A kor történetírói tudták, mit cselekszenek. Dugdale „Warwickshire nemességének" ajánlotta történeti művét. Sir Symon Archer, amikor terjedelmes jegyzeteit Dugdale rendelkezésére bocsátotta, „azt óhajtotta, hogy egy ilyen ... mű útján fenntartsa (a megyebeliek) családjainak tisztességét."12

Sir Henry Chauncy, aki 1680 és 1700 közt dolgozott „Hertfordshire történelmi régiségei" című munkáján, rosszallással beszólt a polgári forradalomról, amelyet átélt. Manapság, írta, „az alacsonyabb rendű emberek, akik mezőgazdaságra, kereskedelemre, kézművességre és (ipari) foglalkozásra, munkára és szolgálatra rendeltettek, . . . ezek az uralomra és kormányzásra áhítozó mesteremberek gyakran I a jogi intézetekben neveltetik fiaikat . .; míg a nemesség . . . előnyben részesíti őket (ti. a kézműveseket) a maga (ti. a nemesség) foglalkozásában a maga fiaival szemben, ... s ezáltal arra képesíti szolgáit, hogy ennek (ti. a jogi) hivatásnak a jövedelméből megvásárolják birtokait." De Sir Henry Chauncy, aki maga is jogász volt, helytörténeti munkáját a —régi vagy új — nemesség tulajdoni érdekeinek szolgálatában írta, mint ennek egyik tagja: „Kénytelen voltam a megyénket érintő valamennyi (oklevélhez) fordulni, hogy jobban szolgálatára lehessek azoknak a nemesuraknak, akik elvesztették adományaikat meg okleveleiket, és szeretnék ismerni a különféle uradalmaikat megillető kiváltságokat; azok bizonyítják ui. a nekik adományozott jogokat illetve mentességeket."13 A másik jelentős tény, amelyet az angliai polgári forradalomról tudnunk kell, az, hogy — ellentétben pl. a francia forradalommal — a kereszténység lobogója alatt vívták meg. A vallási eszmék hozzájárultak az angol társadalom forradalmi átalakításához. Nem véletlen, hogy az úttörő John Leland „látta és megörökítette a kolostori civilizáció megszűnését Angliában", sem az, hogy Dugdale-t, Warwickshire historikusát, jobban ismerik „Monasticon" című művéről. Sir Henry, Lord Capell of Tewkesbury (megh. 1696), végrendeletében feltárja a társadalmi forradalom, a vallási reformáció és a — gyakran a kolostoroktól elvett — föld magántulajdona közötti kapcsolatot: „Megőriztem ezt az uradalmat, és avégből, hogy továbbra is családunk kezén maradjon, állandóan arra törekedtem, hogy megvalljam az igaz protestáns hitet, a korona és a nép jogait, teljes támogatásomat és beleegyezésemet adva ehhez a forradalomhoz." Az érem másik oldalát Dr. Hoskinsnak arra vonatkozó megjegyzése mutatja meg, miért jellemzi a helytörténetet író anglikán lelkészt „ugyanaz az előítélet ós szűklátókörűség", mint a földesurat: „Társadalmi tekintetben gyakran azonos volt a földesúrral, ugyanabba az osztályba tartozó vagy attól függő ember, s a helytörténetre vonatkozó felfogása továbbra is a föld bútok átszállásának történetét és a grófság családjainak genealógiáját ölelte fel."14 A helytörténetnek ezt a felfogását csupán a jelen emberöltőben támadták meg hatásosan. A támadás részben a történelemnek mint tudománynak tisztán technikai jellegű fejlődéséből indult ki, de ennél sokkal jelentősebb az a tény, hogy a munkásosztály és a társadalom középrétegei növekvő érdeklődéssel fordultak a történelem és a régészet, különösképpen a helytörténet felé, s e fordulat nem választható el teljesen a társadalmi forradalomnak világszerte mutatkozó érlelődósétől. Leland, Lambarde ós Stow, akik Angliában a polgári forradalom előtt művelték a helytörténetet, nem voltak tudatos forradalmárok, de a tavasz közeledtét jelző fecskékhez hasonlítottak. Dr. Hoskins, Beresford professzor és az új angol helytörténeti iskola számos más vezető alakja távolról sem forradalmár, de történelemszemléletük végső soron összefügg azzal, hogy — Sir Henry Chauncy kifejezésével élve — „az alacsonyabb rendű emberek" beléptek arra a területre, mely sokáig a felsőbb osztályok magántulajdona volt. Ennek a változásnak egyszerű bizonyítéka az a tény, hogy a helyi törtónelni társulatok egymásután teszik át munkanapokon napközben tartott üléseiket az esti órákra vagy a hétvégére. Az addigi gyakorlatnak ezért a megváltoztatásáért is nemegyszer meg kell még küzdeni. Sokkal jelentősebb bizonyíték az a valóban figyelemre méltó növekedés, melyet a helytörténeti „kutatásban" részt vevő műkedvelők száma mutat fel az utóbbi két évti" Idézi Hoskins: i. m. 17. 1. "Sir Henry Chauncy: The Historical Antiquities of Hertfordshire (H. történeti régiségei). 2. kiadás. Bishop's Stortford, 1826. I. köt. XIII. 1. 11 Hoskins: i. m. 18. 1.