Századok – 1966

Közlemények - Munby; L. M.: Az angol helytörténet és amatőr művelői 1207

1210 L. M. MUNBY zedben. Ez jelentheti a régészeti ásatásokban vállalt, munkaszüneti napokon végzett önkéntes munkát (melyre számos, valóban kitűnő TV műsor ad ösztönzés^, egy-egy helység történetének az okleveleken alapuló egyéni vagy kollektív tanulmányozását, sőt helytörténeti munkák megírását és kiadását is. Hangsúlyoznom kell, hogy ezt a munkát felnőtt műkedvelők végzik, akiknek ez nem hivatásuk. Zömében nem diákok vagy tanárok munkája ez; mégis olyan munka, mely rendszerint a szakmabeliek ellenőrzése alatt folyik. Talán ez az alkalmas pillanat arra, hogy „bejelentsem érdekeltségemet", követve a brit parlament ós a helyi önkormányzat azon esetben szokásos gyakorlatát, ha a szónoknak jogos érdeke fűződik az éppen tárgyalt ügyhöz. Nem vagyok hivatásos egyetemi előadó, sem szaktudós. Hivatásom olyan felnőttek oktatása, akik — inkább a maguk művelése, mint hivatási célok érdekében — egyetemi színvonalon akarnak tanulni. Mindegyik angol egyetemnek külön szabadegyetemi tagozata van, amelynek az ilyen oktatás megszervezése a feladata. így az én nézetem nem szükségképpen egyezik a brit egyetemi oktatóknak, a helytörténet specialistáinak felfogásával. Tíz esztendeje adom ki az egyetlen angol nyelvű országos folyóiratot, mely a hivatásos és a műkedvelő történészek kapcsolatának megteremtésére törekszik („The Amateur Historian"). Három esztendeje szerkesztem olyan rövid levéltári útmutatók sorozatát, amelyek kifejezetten a történetkutatásban kezdők számára íródtak; ezeket a Történelmi Társulat folyóirata, a „History" egy-egy száma közli. A Társulat, a legnagyobb brit történészi szervezet, az egyetemek történészeit és a történelemben specializált tanárokat fogja össze. Hogyan éledt újjá a teljesórtékű helytörténet művelése az utóbbi két évtizedben '! Az egyetemeken folytatott kutatás bizonyos fontos területeken eljutott arra a fokra, amelyen az országos iratanyagra alapított és országszerte érvényesülő közös irányzatot feltételező általánosítások már nem kielégítőek. Elégedjünk meg néhány példával. Előkészületben van az angol mezőgazdaság története számos kötetben; a XVI—XVJI. századot tárgyaló első kötet hamarosan megjelenik. Ez a mű sok helytörténeti tanulmányból az egész országot átfogó történelmet épít fel; ez fogja elsőízben bebizonyítani, milyen nagy helyi különbségek mutatkoztak a földművelés mórijában s ennek folytán a társadalmi szerkezetben. Az angol pártpolitika története átalakult a helyi háttérnek, az egyes képviselők családi és területi kapcsolatainak vizsgálata révén, amelyekből a politikai csoportok ós pártalakulások kialakultak.15

A chartista mozgalomra vonatkozó újabb kutatás — jó eredménnyel — a helyi chartizmus tanulmányozására, a mozgalomnak a különféle területeken élvezett, eltérő jellegű osztálybázisának kutatására összpontosult.1

" A Trade Union-izmusnak egyetlen, szilárdan megbízható helyi története — a sheffieldi — kimagaslik számos más, kevésbé alapos tanulmány közül. Egyes városok története az ipari forradalom idején és azután sokkal érthetőbbé tette az új kori Anglia egyetemes történetét.1

7

Csák néhány példa ez arra a folyamatra, amely az egyetemi történészek figyelmét elkerülhetetlenül, számos szakterületen a helyi közösségre irányította. Úgy hiszem, ennél még jelentősebb egy másik fejlemény: olyan szakemberek megjelenése a történetírásban, akik nem történészek. Az angol geográfusok a történeti földrajz tanulmányozása során javarészt a helységre vagy a tájegységre fordították erőiket. Lehet, hogy ez a szemlélet természetes a földrajz kutatóinál, akik nem olyan megszállottjai az országos történet jelentőségének, mint a historikusok. Valójában geográfusok indították meg a mezőgazdaság és a földművelés igazi kutatását azzal a helyi részletmunkával, amelyet a földhasználat változásának, a farmok és külsőségük változó elhelyezkedésének szenteltek. Földrajzi tanszék jelenteti meg a Domesday Book Angliájának első igazán átfogó, részletes kópét, egy megyéről-megyére haladó tanulmányt.18 A nem-történészek másik fő csoportja azokból áll, akik kidolgozták a történelmi korszak régészeti technikáját. Fennáll az 1957-ben alapított, virágzó Középkori Régészeti Társaság, mely a „Medieval Archaeology" című, rendkívül becses folyóiratot adja ki. 1963-ban jelent meg az első angol nyelvű könyv „Ipari régészet" címen, Kenneth Hudson tollából, s 1964-ben indult meg a „Journal of Industrial Archaeology" című új folyóirat. „Az ipari régészetet úgy határozhatjuk meg, mint a korai — különösen XVIII. " Az ebből kikerekedő képet marxista szemmel áttekintettem a Zeitschrift für Anglistik und Amerikanistik VIII. köt. 3. sz. 2-29. lapján. " Különösen az Asa Briggs szerkesztette Chartist Studies-ben (Chartista tanulmányok), Macmillan. 1959. Vannak más, kevésbé alapos helyi tanulmányok is a chartizmusról, melyeket a Történelmi Társulat helyi szervezetei a Munkás Szabadegyetem (Workers' Educational Association) és a munkásosztály más szervezetei adtak ki. " Pl. The History of Birmingham (В. története). Az I. kötet szerzője Conrad Gill, а II. köteté Asa Briggs. — J. D. Marshall: Furness and the Industrial Revolution (F. és az ipari forradalom). Barrow-in-Furness. 1958, az egyetlen marxista várostörténet, kiemelkedő munka. 18

H. C. Darby professzor (a londoni University College földrajzi tanszékén) szerkeszti a számos kötetból)álló „Domesday Geography" (D. -földrajz) című művet. Ugyanazon a tanszéken Dr. J. T. Coppock számos jelentős cikket publikált a XIX. századi mezőgazdasági és földhasználat köréből.