Századok – 1966

Közlemények - Simonyi Henri: Visszaemlékezések 98

114 SIMON УI HENRI parancsnoksága alatt. Ezt a Bertrix ezredest az urak igyekeztek rögtön megnyerni maguknak, 4 de nagyon csalódtak benne. Persze nem volt kommunista, csak francia radikálispárti gondolkodású, nyíltan nem politizáló fegyelmezett katona. Le is zsidózták érte rögtön, s hamar kiderítették róla, hogy nemcsak radikális, szabadkőmíves is volt. A szegedi polgármester dr. Somogyi Szilveszter volt, akit szegröl-végre én is ismertem Pestről való hazautazásaimnak idejéből. Somogyi Szilveszter akkor lett szegedi polgármester, amikor én már Pestre költöztem. Somogyi Szilveszter volt az első igazi vezető tisztviselője a városnak. Előzőleg a törvényszéken volt ügyész. Ősi szegedi család a Somogyi-család. Híres szűcsök voltak a Somogyiak, s mind a saját portáján, a maga házában lakott. Az akkori szegedi szűcsök nem szőrmeféleket, bundákat, vagy szőrmerókákat csináltak úri dámáknak, hanem subát a tanyai magyarnak. De úgy látszik, ez sem volt rossz üzlet, mert minden szűcs jól megszedte magát. A paprikások és a híres szegedi papucsosok mellett, vagy velük a szűcsök, domináltak a városban, a közgyűlésen is az ő szavuk volt a döntő. Akár mint virilista törvényhatósági bizottsági tagok, tehát a legtöbb adót fizetés jogán bent ülők, akár mint megválasztott városatyák ültek a közgyűlésben, ők voltak a hangadók, övék volt a többség. S mindnyájan függetlenségi 48-asok voltak. Mungó kormánypárti inkább a többi virilista, vagy a Belvárosban megválasztottak közt akadt több, mert a paprikások, papucsosok vagy szűcsök nem a Belvárosban, hanem Rókuson, Alsóvárosban, Felsővárosban laktak. Tavasz felé, vasárnapi reggeleken a szegedi tornyos városháza előtt már ott feketéllett a tanyákról besereglett mezőgazdasági munkás népség, béresek, zsellérek, kubikusok hada. Kora reggel már ott álldogáltak tarisznyástúl, hogy ha délig is ott kell rostokolniok, munkát, kenyeret keresve, tudják belőle az éhüket csillapítani. Ki csak nagy szegett kenyérrel, ki meg már módosabb: szalonnával is. Bor kulacsbqn egyiküknél sem akadt. Fiatalon sokszor elbámultam a csöndesen, türelmesen várakozó méla tömeget. Voltak évek, amikor sok, sok arató, kaszáló fbldmíves magyar munkásember nem talált magának semmi munkát, kenyeret. A Városháza urai, s általában a belváros népességének igen nagy többsége nem látszott törődni a földhöz ragadt mezőgazdasági munkás népességgel. Engem először itt ütött meg akkor ez a szomorú látvány, először láttam a két világot, a két oldalon állókat. A szerződés nélkül maradt aztán futhatott Ponciustól Pilátusig akármilyen munka után. Egyiknek-másiknak akadt olykor valami alkalmi munka, de ha ez sem sikerült, éhezhetett odahaza télen át az egész család. Mikor én most lélátogattam Szegedre, beszéltem Somogyi Szilveszterrel is. Ő mesélt el egyetmást a szegedi dolgokról. Tőle magától hallottam, hogy március 21-ike, a proletárdiktatúra kikiáltása után Szeged dolgozó népe is boldogan csatlakozott. De már március 23-án nagyobb francia katonaság vonult be Szegedre, ahol eddig is voltak kisebb francia csapatok. A város ügyeit öt tagú kommunista direktórium vezette. Bertrix eleinte, vagy öt-hat napig nem avatkozott bele semmibe. De naponta érkeztek friss francia csapatok, munícióval, ágyúkkal, gépfegyverekkel és a végén Bertrix bejelentette, hogy katonáival megszállja Szegedet, ezentúl ő a város ura. A direktórium tagjai pedig elhagyták Szegedet. Pestre már nem mehettek, az új jugoszláv államba emigráltak. Bertrix ezredes ekkor megbízta a Károlyi-kormány volt szegedi főispánját, dr. Dettre Jánost, Tabódy nevű szocialista érzelmű honvéd ezredest és őt, Somogyi Szilvesztert, a régi polgármestert, hogy hárman együtt kormányozzák Szegedet. Kikötése egy volt : legyenek igazságosak, viseljék gondját a szegény embereknek. Ezen meg voltak lepve. Ez a három tagú, direktóriumszerű tanács csak úgy vállalta a megbízást, ha a kommünben részt vetteknek, a kommunista munkásoknak nem esik bántódásuk. Bertrix ebbe belement, mondván Somogyinak is, hogy dolgozzék együtt a tisztességes polgárság és a munkásság. Amikor Szegeden a munkások nem akartak egyszerűen mindent föladni, Bertrix elment Somogyi Szilveszterrel a szegedi Munkásotthonba, hogy együttesen vegyék rá a munkásokat arra, hogy dolgozzék együtt a polgárság és a munkásság. De —• tette hozzá mindjárt Somogyi Szilveszter — az is igaz, amit később meséltek, hogy ez a Bertrix jobb barátja volt a munkásoknak, mint a polgároknak, kik közt sok volt a reakciós meg konzervatív. Bertrix nem akart mást, mint hogy a munkásság, ha nem is akar együttműködni az általa is megvetett reakciós polgársággal, de a haladóbb szelleműekkel működjék együtt. Hiába való volt azonban Bertrix minden erőfeszítése. A 400 tagú szegedi Munkástanácsból összesen csak vagy 50 jobboldali szociáldemokrata akadt, aki erre hajlandónak mutatkozott. Aztán mesélte még Somogyi Szilveszter : Bertrix szelleme éppen nem volt általános a francia tisztek közölt. Gondrecourt tábornok például Aradon kezdettől végig nagyon támogatta az ellenforradalmárokat, akik végül már nem nagyon akartak Áradon, a románok által megszállt területen sem maradni és főleg a vezetők szerették volna már áttenni székhelyüket Szegedre. De eleinte megbuktak Bertrix ellenállásán, aki be sem engedte őket Aradról Szegedre, ahol ő dirigált. Föl is jelentették ekkor az aradi ellenforradalmárok Bertrixet, akit végül is felettesei elmozdítottak. Erre minden megváltozott