Századok – 1966

Közlemények - Simonyi Henri: Visszaemlékezések 98

VISSZAEMLÉKEZÉSE К. 113 Hajlandók vagyunk elismerni a semleges zónát is, de csak az esetben, ha annak határa nyugatra is, keletre is kitolatnék a Marosig. A semleges zónában, így Szegeden és Aradon is visszaállítandó a Tanácsköztársaság kormányának az uralma. Minden más csak bresztlitovszki béke lenne. Smuts kitartott a jeltételei mellett. Azt is mondatta, hogy a közvetítésének akkor lehet valami sikere, ha azonnal elfogadjuk a javaslatát. Ebben az időben Károlyi Mihály meglátogatta Böhmöt, akinél éppen ott volt Kun Béla is. A látogatás után Böhm azt mondotta Károlyiról, hogy rövid idő alatt megöregedett, fizikailag megtört embernek a benyomását keltette. Károlyi azt ajánlotta, hogy keressük a megegyezési az ententetal, ez nagyon megerősíti a tanácskormányt kifelé és befelé egyaránt. Ez hát nagyon meggondolandó. Böhm Kun Bélával egyetértően azt válaszolta erre Károlyinak, hogy nem lehetett elfogadni Smuts tábornoknak különben tényleg nem túlságosan kedvezőtlen ajánlatát. Károlyi igen szomorúan, kétségbeesve távozott, — írta erről később Böhm Vilmos. A diktatúra alatt Böhm aztán már csak egyetlenegyszer találkozott vele, amikor Károlyi a túszként lefogott Lovászy Márton kiszabadítását kérte azzal, hogy Böhm vesse latba érte befolyását. Lovászy ugyan politikailag szakított Károlyival, aki szerinte nagyon balra tartott, — de a kommün alatt sem ment át az ellenforradalmárok táborába. Ugyanekkor Masaryk, a csehszlovák köztársaság elnöke kereken elutasította a magyar ellenforradalmárok küldöttségét, amely a csehszlovákokat fegyveres támadásra szólította föl a Tanácsköztársaság ellen. Április 19-én a lapok első oldalán olvashattuk: Veszélyben a forradalom ! Fegyverkezzetek föl! Proletárok fegyverbe! Ez este a Munkás- és Katonatanács ülésén az első szónok Kunfi volt. Bátran hirdette: Fegyver ellen fegyvert, hadsereg ellen hadsereget kell és fogunk állítani! A fehér ellenforradalom már szervezkedik és a magyar proletariátust kell velük szemben fegyverbe állítani. Proletariátusunknak egységesnek kell lennie. Eletünket és vérünket oda kell adni, hogy megvédjük proletár hazánkat. Kun Béla bátran, nyíltan megmondta, hogy magyar csapatainknak jó része a románokkal szemben csürhe módjára szalad meg, s kötelékek bomlottak így föl. Menjen hát ki minden proletár a frontra! Landler Jenő hadügyi népbiztos lett. A front mögötti rend biztosítása érdekében parancsnokká nevezték ki Szamuelly Tibort, Böhm Vilmost pedig a vörös hadsereg parancsnokává. A vezérkari főnök Stromfeld Aurél, régi vezérkari ezredes lett. Április 22-én már nyolc új munkásezred vonult föl a Várba, a kormányzótanács elé. Nemsokára rá új, gyári munkásokból álló ezredek vonultak föl az Andrássy-úton, s itt beszélt hozzájuk Kunfi is: Amit most megéltem, ez az igazi forradalom! S akkor ez volt az igazi Kunfi! Április 27-én jött az első jó hír a frontról: Nyíregyházánál az újjászervezett vörös hadsereg visszaverte és megfutamította a támadó román sereget. Ó, be boldogan lélekzettünk föl! (ÚJRA SZEGEDEN) Ebben az időben én a Kormányzótanács elnökségén voltam beosztva. Ültünk az íróasztalunknál, vagy összejöttünk valamelyikünk szobájában, de dolgunk még nem volt, munkát nem igen kaptunk. Április elején szabadságot kértem, hogy rövid időre lemehessek Szegedre a szüleimhez. A pesti vonat ekkor már nem futhatott be Szegedre, mert a város francia megszállás alá került. Imre-öcsémmel együtt, aki az olasz frontról került vissza, mint a szegedi 5-ös honvédezred hadnagya, az elég jóval a szegedi vasútállomás előtt megállt vonattól jó pár kilométeres utat gyalog kellett megtenni Szegedig. Útközben onnan jött emberek figyelmeztettek, hogy vigyázzunk, mert Szeged határát már francia szpáhi katonák őrzik és ezek bizony meg szokták szűrni, rostálni a befelé igyekvőket. Láttunk is arrafelé francia katonákat, ,,poilu"-ket, közlegényeket, akik könnyű mundérjukban pipázva, kedélyesen kártyáztak a töltés alján, s még csak ránk se néztek, a Szeged felé igyekvőkre. Amikor én most újra Szegeden voltam, Szeged még egyáltalában nem volt fehér. Horthy Miklós se uralkodott ekkor még itt, se a fehér kormány, amely kinevezte magát és később uraskodni, uralkodni kezdett Szegeden. Akkor még a fehérek Károlyi Gyulával — a Károlyi Mihály családjából való, eddig nem politizáló gazdag földesúr volt ez, — aki magát társaival egyszerűen kineveztette miniszterelnöknek, még Aradon székeltek a román megszállás alatt. Szeged tehát nem volt fehér kézen, de nem volt itt proletárdiktatúra sem. Pár nappal a diktatúra kikiáltása után már az ide bevonult francia sereg volt azúr, Berlrix francia ezredes 8 Századok 1 966/1