Századok – 1966
Tanulmányok - Jemnitz János: A Német Szociáldemokrata Párt erfurti programmjának megszületéséhez 1168
1194 JEMNITZ JÁNOS 4 vonatkozik, s ehelyütt az engelsi, illetőleg saint simoni „dolgok igazgatásának" megismétlését érezzük ki észrevételéből. Ennél messzebb azonban ő sem ment, s részint az anarchistákkal vitatkozván (akikkel a nemzetközi munkásmozgalom szélesebb porondján épj>en az 1890-es évek elején döntő csatározások folytak) a társadalomnak a jövőben is elkerülhetetlenül szervezett jellegét bizonyította. Egészében azonban ezekre a megjegyzésekre is állt az, amit Liebknecht a megelőző hallei kongresszuson mondott: a szocializmus kiépülésének korszakára még semmi végleges receptet nem adhatnak. Az állam jövőbeli szerepének megítéléséhez tartozik, hogy Liebknecht rendkívül nagy energiával hangsúlyozta, hogy a jövő államának nem lesz elnyomó funciója, hiszen az az osztályok megszűnése, és nem az osztályuralom felcserélése alapján működnék. így ,,az uralom és kizsákmányolás minden módjának meg kell szűnnie; az emberek legyenek szabadok és egyenlőek, ne legyenek urak és szolgák, hanem társak és testvérek".99 A hallei beszédhez képest más téren is mutatkoztak változások. A nyilvánvaló kritikai megjegyzések, viták után Liebknecht enyhítette a „békés belenövésre" utaló megfogalmazását, kijelentvén, hogy itt pusztán a szerves folyamatra gondolt.100 Ugyanakkor, míg Halléban a nők helyzetének javítására irányuló külön feladatokat elhárította, most elismerte ennek szükségességét.101 A vallásos illúziók elleni küzdelem terén nagyobb türelmet tanúsított,10 2 a munkaügyi kérdésekben, jelesen a munkanélküliség elleni állami biztosítások jövőjét illetően azonban feltűnő merevséggel a tőkés viszonyok között minden ilyen reformot kivihetetlennek tartott.10 3 A háború és militarizmus kérdésében állásfoglalását nyilvánvalóan beárnyékolta a két hónappal korábban, Brüszszelben tartott nemzetközi szocialista kongresszus, ahol Domela Niewenhuis bizonyos fokig anarchista színezetű voluntarista javaslataival kellett megküzdenie. Niewenhuis a háború elleni általános sztrájk feltétlen meghirdetését követelte meg az Internacionálétól, Liebknecht és az Internacionálé zöme azonban úgy vélte, hogy ennek megvalósítására az Internacionálénak nincsen elég ereje, a tőkés rendszer belső ellentétei pedig egyenesen a háború irányába mutatnak. Erfurtban Liebknecht ezt nagyrészt megismételte, annyit tett csak hozzá, hogy ők természetesen minden lehetőt megtesznek majd a háború kirobbanása ellen, anélkül, hogy illúzióik lennének „az örök béke" iránt mindaddig, amíg a tőkés rendszer fennmarad. Mégis, e bizonyos mértékig merev szemlélet ellenére a párt szorgalmazza az állandó hadseregek helyett a milíciarendszer bevezetését, a háború és béke kérdésében pedig a népszuverenitás, a képviseleti szervek, illetőleg a népszavazás elhatározó szerepének érvényesítését.104 Az előzetes tervezetekkel szemben Liebknecht előadói beszédében jellegzetesek azok a passzusok, amelyekben észrevehetőek voltak az engelsi bírálat 99 Uo. 4-5—46. 1. 100 Uo. 47. 1. Liebknecht ehelyütt a kérdés érdembeli kifejtése elől kitért. —A szerves folyamatra erfurti előadásában csak utalt, s nyilvánvalólag a gazdasági koncentrációs tendenciára gondolt. Ez utóbbival a szocialista mozgalomban olykor összekapcsolták az „automatikus összeomlás" tételét. Liekbnecht azonban újra aláhúzta: „Aki hisz a politikai küzdelem nélkül bekövetkező sikerben, az nincs tisztában fölszabadító harcunk nagyságával ós nehézségeivel" (uo.). 101 Uo. 49. 1. 102 Uo. 57. 1. 103 Uo. 60-61. 1. 104 Uo. 54—55. 1.
