Századok – 1966

Közlemények - Simonyi Henri: Visszaemlékezések 98

112 SIMON УI HENRI A miniszterelnökség minden tisztviselője a helyén maradt. Nem bántotta senki őket, még a régi Tisza-pártiakat sem. Csak júniusban menesztettek egy-két naplopót. Ahogy már említettem, a Berinkey-kormány volt polgári miniszterei a volt királyi palotában összegyűlve március 23-án délután búcsúztak el a Várban a Svábhegyről egyenesen ezért lejövő Károlyi Mihálytól. Berinkeynek az üdvözlését megköszönve, válaszában Károlyi azt hirdette, hogy az új rendet, s az ezt irányító új tanácsköztársasági kormányt ki-ki minden erejével, becsületesen segítse. Ez a nép érdeke, ez a magyar kötelesség. Vyx nem halt meg, egyszerre jelentkezett. Átiratot intézett a forradalmi kormányzótanácshoz, s ebben kijelentette, hogy Károlyi Mihály teljesen tévesen értelmezte az ő jegyzékét s benne azt, hogy a demarkációs vonal ezentúl politikai határnak is tekintendő. Eszerint ő csak azt mondta volna Károlyinak, hogy nincs többé szó az előbb szerződésben megállapított demarkációs határvonalról, hanem itt van az entente újabb döntése, amelynek az a célja, hogy szigorúan elhatárolt semleges zónával válassza el a magyar csapatokat a románoktól, s kiküszöböljék az összeütközés lehetőségét. Mikor ezt most megtudta Károlyi is, nyilatkozatot diktált le nekem és ezt le is adtuk a lapoknak. Megmondta Károlyi : Vyx nyomatékosan jelentette ki őelőtte, hogy az új demarkációs vonal nem tévesztendő össze az eddig is létezett demarkációs vonal jellegével és fogalmával. öínincs is ennek az új határvonalnak többé elválasztó, demarkációs jellege, mert ezt már nem katonák állapították meg, hanem a békekonferencián politikusok, az entente képviselői állapították meg ideiglenes határokul. Határokul : ezen volt a hangsúly. Akkor erre Károlyi azt válaszolta neki, hogy ez sérti a fegyverszüneti szerződést, Monsieur Vyx hidegen felelte: Elismerem, hogy a belgrádi szerződés erre nem adott jogot, ez a jegyzék azonban más dolog, ez a párizsi békekonferenciának a határozata. S amikor erre Károlyi azt kérdezte tőle, hogy a közigazgatás megmarad-e továbbra is mindenütt a magyar kormány kezében, Vyx kijelentette, hogy nem! Csakis a semleges zónában, de a románok által már megszállt és az általuk ezután megszállandó egész területen román kézen lesz a hatalom. Az új vonal pedig azzal a nagy hátránnyal is jár számunkra, hogy a románok uralmát a békekötés előtt is átlag száz kilométernél is mélyebben előretolta'volna magyarlakta területre is, olyanra, ahol egy lélek román sem él. A semleges zóna pedig csak arra lett volna jó, hogy a franciák közéékeljék magukat a két zóna közé és így aztán ne legyen később sem módunk, lehetőségünk arra, hogy kényszeríthessük a románokat a fegyverszüneti szerződés megtartására. Ilyen lemondásba, ily szomorú tényleges állapot teremtésébe s elismerésébe egyetlen becsületes magyar ember sem mehetett bele. (De Bethlen István és barátai, ők igen! Ebben tévedett Károlyi.) Erre aztán Vyx elhallgatott. Fel akarom jegyezni, hogy a francia külügyminisztérium félhivatalosa, a Le Temps vezércikket írt ekkor a nálunk történtekről és megállapította, hogy az entente nagy hibát követett el, amikor sohasem vette figyelembe Károlyi panaszait. Igen komoly esemény történt erre most Magyarországon — írta —, és el kell jönnie az időnek, amikor ki ícell majd kutatni az okokat. íme: Március 21-ének megvolt az első eredménye a győztes nagyhatalmaknál: észrevetlek bennünket, s kezdték vitatni saját politikájukat. Tény, hogy nemsokára a párizsi békekonferencia Budapestre küldte Smuts angol tábornokot. Ami nem sikerült Károlyinak, azt Kun Béla hamar elérte: az entente hajlandó volt tárgyalni velünk. Budapesten Smuts rögtön beható tárgyalást kezdett Kun Bélával. Közölte vele, hogy nem mint katona, hanem mint diplomata jött hozzánk. A tárgyalás folyamán Smuts szívesen fogadta Kun Béla javaslatát, hogy a volt Monarchia államainak a képviselői üljenek össze Prágában, vagy akár Bécsben, hogy tisztázzák mind a politikai, mind a gazdasági, forgalmi, érintkezési stb. kérdéseket. Megmondta, hogy a Tanácsköztársaság nem áll a területi integritás alapján, de ellene van annak, hogy bármély kérdést az imperialista hódító politika értelmében oldjanak meg. Kun Béla azt is kérte, hogy az elfoglalt területeken szűnjék meg a munkásmozgalommal szembeni barbár bánásmód. Smuts tábornok azt kívánta, hogy vonuljunk vissza az új demarkációs vonalra és akkor a semleges zónát rögtön megszállnák az entente-csapatok. De ünnepélyesen kijelentette, hogy az új demarkációs vonal semmi befolyást nem gyakorol majd a békefeltételekre. Ha a magyarok ezt a kívánságát teljesítik, ennek ellenében Párizsban ajánlani fogja, hogy Magyarország blokádját szüntessék meg, s tegyék nyomban lehetővé, hogy bőven kapjon az ország zsírt és szenet. S ajánlani fogja Párizsban, hogy mielőtt Magyarország új politikai határait megállapítanák, hívják meg Párizsba a tanácskormány kiküldendő képviselőit egy értekezletre, amelyet a nagyhatalmak egyikének elnöklete alatt tartanának meg velünk, valamint a csehszlovákok, románok, jugoszlávok és az osztrák-németek képviselőivel. Amire a Károlyi-kormány képtelen volt, elérte a proletárdiktatúra külügyi népbiztosa ! A tanácskormány válaszát másnap adta át Kun Béla. Köszönetet mondott Smuts tábornoknak jóindulatáért, de közölte, hogy feltételei ilyen módon nem fogadhatók el.