Századok – 1966

Tanulmányok - Jemnitz János: A Német Szociáldemokrata Párt erfurti programmjának megszületéséhez 1168

1178 JEMNITZ JÁNOS 4 nak kellett eldöntenie. Bebel ezért húzta alá, hogy ha a Kivételes Törvény idején ,,a Reichstagot is elzárták volna előlük", a párt sokkal rosszabb körülmények közé került volna. így azonban a parlament szószékét felhasználván, más néprétegekhez is eljutott szavuk, leleplezhették a kormány önkényeskedéseit.33 E beszámoló vitájánál Liebknecht hosszabban kitért a parlamenti tevékenység elemzésére, illetőleg az antiparlamentáris-anarchista felfogás bírálatára. Liebknecht elhibázottnak és károsnak minősítette azt az ítéletet, amely tulajdonképpen az „egyetlen reakciós massza" elmélete alapján minden más pártot egyaránt visszautasított, közöttük nem látott különbséget. Ugyanígy elhárította azt is, hogy a párt a „nyers erőszak" híve lenne. Noha forradalmi voltát „sohasem tagadta meg", s vallják ma is, hogy a termelési viszonyokat meg akarják változtatni. Ezt azonban ésszerű módon kívánják elérni. Liebknecht itt hivatkozott a chicagói mártírok pédájára, akik 1886-ban az erőszak ellenében erőszakhoz nyúltak —- és elpusztultak. Liebknecht a fejlődő német munkásmozgalmat ettől a kísértéstől mindenképpen vissza kívánta tartani. Ezért hangsúlyozta: „Ha erre a talajra helyezkedünk, akkor elbuktunk. Ha erősek is vagyunk, egyelőre a lakosság 80%-a velünk szemben áll" — ezentúl pedig ők rendelkeznek a hadsereggel, rendőrséggel. Ilyen körülmények mellett őrültség lenne ezt a harcmodort alkalmazni — fejtegette Liebknecht —, hiszen így magunkat tönkretennénk s „az ellenség javára dolgoznánk".34 Hasonló értelemben beszélt Paul Singer is, aki a baloldali ellenzék által támadott két pontnál, május 1-е megünneplésénél s a pótválasztásokon a polgári liberális ellenzék támogatásánál azt taglalta, hogy az első esetben a május 1-jei vasárnapi munkaszünet a pártot, de a megmozduló munkásokat is anyagilag kimerítette volna, s ez a mozgalom vereségére vezetett volna, míg a második esetben a német munkások ösztönösen is a kisebbik rossz elve alapján azokat a liberálisokat támogatják, akiktől reformokat remélhetnek.35

Singernek ezeket az érveit Bebel is támogatta.36

Singer a továbbiakban nagy részletességgel ismertette a parlamenti frakció szociálpolitikai reformmunkáját. Hangsúlyozta azt az eltérést, ami Bismarck rendkívül szűk határok között mozgó szociálpolitikai tervei és a párt javaslatai között fennálltak. Emellett jelezte hogy Bismarck mennyire nem vette komolyan saját javaslatait sem, s ezekből csak a tömegnyomás hatására valósult meg valami. Singer jelezte, hogy ők a maguk részéről mindent meg fognak tenni a tömegek életkörülményeinek javulása érdekében, s harcot hirdetett a különféle tőkés kartellek ellen, amelyek önös érdekeiket a munkások és a fogyasztó tömegek rovására érvényesítenék.37 Singer rávilágított, hogy a párt javaslatot terjesztett be az alacsonyfizetésű állami hivatalnokok béremelésére, de ezt az összeget a junker kormányzat a tiszti fizetések emelésére kívánta fordítani. Singer így érzékeltette, hogy a pártvezetés új rétegek megnyerésére is gondolt, s törvényjavaslataikat ügyesen állították a kormánnyal szembe. Ezekután ismételten leszögezte, hogy a parlamenti munka hasznosnak bizonyult a munkásság számára. Ehelyütt azonban messzebb ment, mint Bebel vagy Liebknecht, akik a parla-33

Uo. 32.1. 34

Uo. 56—58. 1. 35

Uo. 62 — 63. 1. 36

Uo. 73 — 78. 1. 37

Uo. 84 — 85. 1.