Századok – 1966
Tanulmányok - Jemnitz János: A Német Szociáldemokrata Párt erfurti programmjának megszületéséhez 1168
» AZ ERFURTI PROGRAM MEGSZÜLETÉSÉHEZ 1179 menti tevékenység védelménél csak az agitációs szempontokat hangsúlyozták. A Reichstag-frakciónak ilyen feladata valóban elsőrendű volt 1890 előtt, ezután azonban erősödnie kellett egy másik funkciójának: az építő-reformfeladatok elvégzésének. Igaz, ez érvényesült már a korábbi időszakban is, de ez akkor másodlagos volt. Singer azonban ezeket az akciókat is kimerítően taglalta, majd a végzett munkára támaszkodván, a holnap elé tekintvén az elvi kérdést állította a küldöttek elébe. Hivatkozott arra, hogy a párttagság a parlamenti munkát egészében elengedhetetlenül szükségesnek tartotta, ,,de hogy ez az eszköz teljesértékű legyen, nekünk nem szabad pusztán a választásokért agitálni, hanem a parlamentben elő is kell terjesztenünk követeléseinket, bírálnunk kell a meglevő javaslatokat ahhoz, hogy fevilágosíthassunk és taníthassunk. Ezt az agitációs parlamenti tevékenységet nem szabad úgy felfogni, hogy a Reichstagban néhány beszédet tartunk, hogy a parlamenti frakció egy tagja időről időre világosan kifejti a pártprogramot", hanem — miként Singer a továbbiakban kifejtette — a pártprogramra támaszkodva, attól el nem távolodva fáradhatatlanul kell küzdeni részkövetelések felállításáért, s ily módon újabb rétegeket tudnak majd a pártnak megnyerni.38 A párt mindennapi feladatainak, parlamenti tevékenységének vitájában Bebel újra felszólalt és a „fiatalok" baloldali oppozíciójával szemben utalt arra, hogy amennyiben a munkavédelmi törvények kikényszerítését nem tekintené a párt feladatának, akkor nyugodtan feladhatná a szakszervezetek támogatását, hiszen munkavédelem nélkül nincs szakszervezet. Bebel Singerhez hasonlóan ehelyütt is megjegyezte, hogy a szociáldemokraták nem pusztán a munkások helyzetén kívánnak segíteni, gondolnak másokra is, s itt a rokkantak, árvák, a mezőgazdasági munkások helyzetének javítására beterjesztett szociáldemokrata parlamenti reformtervezetekre utalt.39 A pártvezetőség irányvonalát elvi igénnyel csupán a baloldali oppozíció támadta — Wilhelm Werner személyében. Werner a parlamenti frakció munkáját egészében kifogásolta, minthogy az szerinte túlságosan békés volt, nem volt kielégítően támadó, harcos. Werner azonban nem fejtette ki, hogy az opportunizmust pontosan miben látta megnyilvánulni, s azt som taglalta, hogy a frakció mit mulasztott el felvetni. Csak egy kérdésben volt gondolatmenete következetes és világos: a munkavédelmi reformok értékének megkérdőjelezésében. Werner ugyanis azt magyarázta, hogy a „vasbértörvény" alapján hiába érnek el béremelést, a tőkések veszteségeiket ugvis visszahárítják a munkásokra áremelések formájában. Egyedül a munkaidő rövidítésében ismert el eredményt.40 Wernernek ez a szemlélete azonban nem talált támogatókra, s Singer, mint berlini képviselő nyomatékosan hangsúlyozta, hogy Werner még a berliniek együttérzésére sem hivatkozhat. Werner felszólalásában csak egyetlen olyan pont akadt, ahol ellenzékiségében olyan fájdalmasan érzékeny pontra tapintott, amely később valósággal kisebesedett a szociáldemokrata mozgalom testén. S ez a militarizmus, illetőleg antimilitarizmus kérdése volt. Werner ugyanis Bebel egy parlamenti felszólalására hivatkozván számon kérte, hogy Bebel reformigénnyel csak módosítást igényelt egy fegyverkezési kormányprogramhoz.41 Jelesen a hadsereg ruházatáról volt szó, s Bebel a rikító színű egyenruha bevonását követelte. 38 Uo. 89.1. 39 Uo. 102 — 103. I. « Uo. 98. 1. 11 Uo. 99. 1.
