Századok – 1966
Tanulmányok - Jemnitz János: A Német Szociáldemokrata Párt erfurti programmjának megszületéséhez 1168
» AZ ERFURTI PROGRAM MEGSZÜLETÉSÉHEZ 1177 Bebel már korábban ingerültebben nyilatkozott a „fiatalokról", s szinte állandóan vitatkoznia, küzdenie kellett ellenük. Adlerhez szeptember elején írott levelében szóvátette: a harc jó ideje folyik a „kulisszák mögött", s ezúttal a támadások már ő ellene is irányulnak, noha a vezetők némelyike gondosan ügyel arra, hogy háttérben maradjon. Bebel hozzáfűzte: ő nagyonis érzi *az értelmiségi erők" hiányát, az „újonnan jöttéknél" viszont az az érzése, hogy a dolgok áttekintésénél, valamint a jellem tekintetében lennének követelni valók, így az értelmiségi utánpótlás nincs biztosítva. Bebel csak abban reménykedett, hogy a helyzet akkor javul majd, ha a pártot megint újjászervezik.30 Bebelnek a baloldal mellett ekkoriban már a pártban fellépő jobboldaliakkal is meg kellett küzdenie. Adlernek keserűen írt arról, hogy Auerrel és Grillenberggel megújuló nézeteltérései voltak,3 1 s nem sokkal ezután Vollmarral is vitába kellett szállnia. Ezek a viták azonban már inkább az erfurti kongresszus kapcsán, a pártprogram előkészítésével éleződtek ki, Halle előtt közvetlenül még nem voltak annyira jellemzőek. A hallei pártkongresszoson Bebelnek és Liebknechtnek inkább a baloldali „fiatalokkal" kellett csatároznia, s nem annyira a jobboldallal. A kongresszus egészére természetesen a győzelem tudata, az öröm nyomta rá a bélyegét. A küldötteket „a legöregebbek nevében" W. Liebknecht üdvözölte megnyitó beszédében, hangsúlyozván, hogy a párt ezúttal tarthat 13 év után először kongresszust német földön, 13 olyan év után, amelyből 12 éven át a Kivételes Törvény rendkívüli megpróbáltatásait és üldöztetéseit kellett kiállniuk. Liebknecht méltatta a február 20-iki választási győzelem jelentőségét, amely ezt a törvényt végképp sírba tette, s nagy öntudattal húzta alá, hogy jelenleg nemcsak a német nép, hanem „az egész művelt világ e kongresszusra tekint", hiszen a német proletariátus február 20-án bebizonyította, hogy Bismarckon kívül létezik egy másik, másfajta Németország is.32 A párt tevékenységéről August Bebel tartotta a fő beszámolót, és Paul Singer beszélt külön a parlamenti frakció munkásságáról. A beszámolóknak, valamint Liebknecht felszólalásainak egyaránt olyan éle volt, amelyben a párt-Vezetők már az elkövetkező időszak küzdelmei számára készítették elő a talajt, s azokat az ellenvetéseket válaszolták meg, amelyek zavart kelthettek a mozgalomban, s akadályozhatták a párt előrehaladását. Bebel nyitó főreferátumában az elmúlt időszak heroikus epizódjainak felelevenítésén túlmenően megállapította, hogy a nép hangulatának kényszerhatására Bismarcknak is meg kellett ígérnie szociális reformok foganatosítását — amit bizonyos áttétellel szintén a szocialista eszmék terjedésének lehet felfogni. Beszámolójának egy részében Bebel szokásos energikus modorában hangsúlyozta, mennyire fontos a parlamenti tevékenység. Ezt a kitérést s a lendületes érvelést a „fiatalok" már hosszabb idő óta tapasztalt ellenzéki magatartása indokolta, s ezt a vitát — Bebel jól tudta — most a kongresszus-30 Victor Adler: Briefwechsel mit August Bebel und Karl Kautsky. Wien. 1954. 54.1. 31 Uo. 55. 1. 32 Protokoll über die Verhandlungen des Parteitages der Sozialdemokratischen Partei Deutschlands abgehalten zu Halle vom 12. bis 18. Okt. 1890. Berlin. 1890. 11 — 13. 1. — Liebknechtnek ilyenértelmű gondolatait azután Victor Adler is alátámasztotta, aki hangsúlyozta, hogy az osztrákok „tisztában vannak" a német „idősebb párt" sikereinek jelentőségével, hozzáfűzvén, hogy az osztrákok a német pártot tekintik példaképüknek (uo. 21 — 23. 1.).
