Századok – 1966
Tanulmányok - Molnár János: Fegyveres csoportok 1956-ban; az ellenforradalom „hadserege” 1127
FEGYVERES CSOPORTOK 1956-BAÎï 1151 felkelők támadása jogos volt, hiszen az ÁYH-t a kormány már feloszlatta, és mégis voltak ÁVH-sok. Ugyancsak ő különbséget tesz a lincselők és a „felkelők", Pongráczék csoportja között.0 2 A Budapesti Pártbizottság — a mártírhalált halt Mező Imre irányításával — 28-a után megpróbálta a kommunistákat és a rendszerhez hű munkásokat felfegyverezni. Létrehoztak egy katonai bizottságot", amely a Budapesti Pártbizottságon fegyveres munkásalakulatokat akart szervezni. Felvették a kapcsolatot a nagyobb gyárak legális vagy illegális pártszervezeteivel, illetve a kerületi pártbizottságok munkatársaival, fegyvert is próbáltak szerezni. Ez az akció azonban már elkésett. Nyilvános szervezés vagy agitáció már veszélyes volt. Ök pedig ezt nyilvánosan bejelentették. Eközben még élt (elméletben és újságcikkekben) az a jelszó: „Munkásokat a nemzetőrségbe". Hogy az ellenforradalom mennyire rettegett volna attól, hogy ez bekövetkezik, október 30-a mutatta. Október 30-a emellett azt dokumentálta, hogy a kommunisták, a hazafiak fegyveres szervezkedése számára már csak az illegális út maradt. A különböző ellenforradalmi, fegyveres csoportok tervszerűen készítették elő ezt a támadást. Már 29-én este taktikai megbeszéléseket tartottak. Szinte a főváros valamennyi jelentősebb fegyveres csoportja részt vett az akcióban. 30-án reggel riadóztatták a támadáshoz a csoportokat. Ezek a csoportok — a Corvin-köziek, a VII. kerületiek, a Colos-csoport, a Wesselényizászlóalj stb. — kb. 10 órakor gyülekeztek és kezdték meg a támadást. Ebben kb. 3 — 400 fő vett részt.63 A túlerővel szemben a védők tehetetlenek voltak. A Pártbizottság elfoglalásának a története szemléletes példája volt a forradalmi erők dezorganizáltságának is. A védők számára küldött segítség több kárt okozott, mint hasznot. A fővárost nem ismerő vidéki katonák rádióösszeköttetésre alkalmas felszerelések nélküli tankokon, tűzparancs nélkül, a helyzet ismerete hiányában maguk is a pártbizottságot lőtték. A Pártbizottság székháza elleni fegyveres akció vólt az első nyílt támadás a kommunisták fizikai megsemmisítésére. Az volt a célja, hogy megindítsa a kommunisták elleni terrorhadjáratot. A Budapesti Pártbizottság elleni támadás véres figyelmeztető volt a kommunisták s a népi rendszer minden híve számára. A revizionisták mindent megtettek, hogy elhallgassák e véres mementót. A Nagybudapesti Pártbizottság székháza elleni támadást a sajtóban egy nyílt antikommunista kampány követte, amely ugyan még mindig első helyen az ÁVH-t emlegette, de ez most már félreérthetetlenül össze volt kapcsolva az egyik pártszékházzal. Innen igen rövid volt az út ahhoz, hogy összekössék minden pártházzal. Méray szerint Nagy Imre november 1-én, 2-án megérezte, hogy most csak nyugodtan, meggondoltan, hideg fejjel szabad gondolkodnia. Minden provokációt kerülnie kell. Elment Kádár, és lehet, hogy jönnek az oroszok. Ezért személyesen maga tiltotta meg a lapoknak, hogy bármilyen provokációs 62 Gosztonyi II.: 4. sz. 329 — 337. 1. Megismételte e részletet: „A Köztársaság-téri csata" címmel a Magyar Híradóban (1965. 11. sz.). Itt is azt bizonygatja, hogy ez nem a j)árt, hanem az ÁVH elleni támadás volt, s azt állítja, hogy más pártházak ellen nem is volt támadás! 63 A támadás előkészítéséről: F. B. Nb. XI. 8046/58. és F. B. I. Nb. XI. 9019/59.
