Századok – 1966
Tanulmányok - Molnár János: Fegyveres csoportok 1956-ban; az ellenforradalom „hadserege” 1127
1152 MOLNÁil JÁNOS cikket írjanak. Sajtófőnöknek nevezte ki Vásárhelyit, aki a kormány nevében új lapengedélyeket adott. Semmiféle provokációt ! Ez volt a jelszó.6 4 Nagy Imre és az új sajtófőnök azonban azt megengedték, hogy az ellenforradalmi sajtó tollnokai fasisztaízű koholmányokat terjesszenek a Köztársaság téri „kazamaták", „kínzókamrák" állítólagos rejtelmeiről. Nem a szélsőjobboldal, hanem a Kis Újság írta: ,,A Köztársaság téri pártközpont földalatti kazamatáinak titka !" Tehát nem ÁVH-s székház, nem Gestapo-ház stb., „Pártközpont", pártszékház. A Magyar Nemzet — már szintén a Kisgazdapárt lapja — „Földalatti börtön a budapesti kommunista pártház alatt" címmel megkérdezte: „miért vannak ott középkori börtönök? Az egész budapesti közvélemény . . . joggal kérdi . . . hogyan kerülnek foglyok egy budapesti pártház pincéjébe ?"6 5 A polgári irodalom nagy része bekapcsolódott abba a rágalomhadjáratba, amelyet a magyar ellenforradalmi sajtó megindított és terjesztették a képtelen meséket, ponyvaízű tudósításokat a Köztársaság téren megindított ásatásokról. Ha a pártszékház alatt börtön van, akkor a párt és az ÁVH azonos. Mikes is pontosan tudta, hogy 154 elítélt és egy ÁVH-s őr van a földalatti folyosókban és már utolsó perceiket élik. Pogány sajnálkozott, hogy nem találták meg azt a mérnököt, aki ismerte volna e földalatti börtönök tervrajzát. Wassermann-nak a felkelők azt mondták, hogy ide ÁVH-sok is elbújtak, s ha ebben bizonyosak lesznek, akkor levegőbe repítik a teret.66 Méray túlzott az előbb idézett álláspontjában. Nagy Imrének sem, Vásárhelyinek sem volt már ereje arra, hogy a sajtót valóban ellenőrizze. De a dolog lényegét illetően igaza van. Ha Nagy Imre meg akart maradni a kormány élén, akkor számára nem lehettek az ilyen cikkek provokációk. Itt azonban nemcsak az ilyen cikkeket engedték, hanem azt is, hogy az ellenforradalmi erők egészen november 4-ig további ásatásokat végezzenek a téren. így a Budapesti Pártbizottság elleni támadás, a Köztársaság téri ásatások — Nagy Imréék tudtával és beleegyezésével — egy nagy kommunista-ellenes írtóhadjárattá kezdtek fejlődni. Még mindig nem voltak azonban biztosak a felkelők a honvédség felől. A lázadók propagandája itthon főként azt hangsúlyozta, hogy a honvédség „mellettünk" van. A SzER messze volt és nem befolyásolták közvetlenül a harc napi szükségletei, a lényeget mondhatta: a honvédség megbízhatatlan (a felkelők céljára) és szét kell zülleszteni, kézbe kell venni a vezetését. El kell távolítani a néphez hű tiszteket. A honvédség helyzetét a 28-i kormánynyilatkozat nagyon megnehezítette. A passzivitás, amely néha addig is jellemezte a honvédség alakulatainak egy részét, továbbra is fennmaradt, bár a polarizáció erősödött és mind a forradalmi magatartást tanúsító egységek álláspontja, mind az ellenforradalomhoz való csatlakozás határozottabb profilt öltött. A fővárosban működő különböző ellenforradalmi csoportok nagy figyelmet fordítottak arra, hogy vidéki látogatásaik során felkeressék a helyőrségi laktanyákat az ottani honvéd-erők züllesztése érdekében. A honvédség tisztikarának nagyobbik része nem értett egyet a kormánynyilatkozattal. Ez különböző súrlódásokra 64 Méray: 224. 1. 65 KisÜjaág, nov. 3.; Magyar Nemzet, nov. 4. 68 Uo. 54 — 55. és 59. 1.; Wassermann: 360 — 362.1. Ő következetesen „AVO-Gebaude"-ként emlegeti a pártházat. (AVH-székház és ásatások még: Fryer: 28.1. Folyosók a föld alatt: Tollas-. 49. 1.)
