Századok – 1966
Tanulmányok - Molnár János: Fegyveres csoportok 1956-ban; az ellenforradalom „hadserege” 1127
FEGYVERES CSOPORTOK 1956-BAÎï 1149 Gyakorlatilag tehát — ugyan még a Corvin-köziek vezetésével, de Maléterék tudtával — a lényeges lázadó fegyveres erők együttműködése biztosítva volt.5 4 Október 29-én a kormány küldöttsége keresi fel a lázadókat a Corvinközben; Maiéter is jelen van a tárgyalásokon. Nagy vita volt, amelynek részleteiről nincsenek pontos leírások, de tudjuk, hogy nemcsak a felkelők, hanem Maiéter is visszautasították a kormány megbízottainak javaslatait. Tiltakozott az ellen — és ekkor ez volt a lényeg —, hogy a felkelők fegyverletétellel kapjanak amnesztiát. Maiéter javasolta, hogy azokat a felkelőket, akik erre készek, vegyék be a honvédség, a rendőrség alakulataiba. A többi kérdés ehhez képest csak mellékes volt, hiszen ha a fegyveres csoportok fegyvereiket megtartják, akkor nyilvánvalóan győztek. Ezen a tárgyaláson a felkelők részéről csak Maiéter és a Corvin-köziek vettek részt. A Corvin-köziek részéről azonban a teljes vezető-garnitúra. Maiéter javaslatán felbuzdulva kierőszakolták azt, hogy a felkelő csoportok szervezeti önállóságukat is megtarthatják. Ez ellen sem tiltakozott Maiéter.5 5 A Tűzoltó utcai ún. proletár-szárnynak a revizionista csoportokkal való szoros kapcsolata miatt lehetősége volt arra, hogy korán kapcsolatba lépjen kormánykörökkel. Egyes vezetőik, Iván Kováccsal, a Corvin-köz akkori parancsnokával és néhány más társával együtt már október 28-án elmentek a Honvédelmi Minisztériumba tárgyalni. Ekkor nem járt eredménnyel a megbeszélésük, ezért 29-én folytatták. Megegyeztek abban, hogy a főváros területéről kivonuló szovjet csapatokat felváltó magyar egységeknek átadják fegyvereiket. Mint ahogy az ellenforradalom valamennyi politikai szerve többször is átalakult és egyre fokozottabb mértékben jobbra tolódott, úgy a fegyveres felkelők olyan vezetőit is háttérbe szorították, akik kicsit is ingadoztak, akik tárgyaltak és szónokoltak. Elvileg ez még 29-én bekövetkezett, amikor a kormány képviselői és a Corvin-köz, Maiéter és a Corvin-köz végleges egységre léptek és dezavuálták, megtagadták mindazt, amit az engedékenyebb parancsnokok korábban már aláírtak.5 6 A sorozatos megbeszélések tisztázták, hogy a fegyveres ellenforradalmi csoportoknak igen határozott és világos követeléseik, feltételeik vannak ahhoz, hogy „nemzetőrök", hogy hadsereg legyenek. Ezeket a feltételeket a SzER útján az USA vezető körei sugalmazták. A már fent idézett nyilatkozaton túl egyéb konkrét közlések is utaltak erre. 29-én a SzER hangsúlyozta, hogy a tűzszünet Nagy Imre trójai falova, ezért a felkelők ne tegyék le a fegyvert. Gallicus egyenesen a felkelők és a kormány képviselői közötti tárgyalásokra utalva mondta, hogy nem szabad letenni a fegyvert. Azután — másodszor — azt hangsúlyozták, hogy a cél a kommunista rendszer megdöntése és nem egyszerűen a szovjet csapatok kivonása. Harmadszor azt, hogy a felkelők vegyék kezükbe a Honvédelmi és a Belügyminisztériumot, SLZSLZ ct honvédség, 64 Gosztonyi szerint Maiéter már 28-án este magához hívta megbeszélésre Pongráczot, de az nem ment, mert bizalmatlan volt és egyik helyettesét küldte. És ezzel együtt Maiéter még akkor este átment a Corvin-köziekhez és vagy két órát töltött ott. Másnap reggel pedig Pongráez adta vissza a látogatást (Gosztonyi II. 49. 1.). Egy másik cikkében (A forradalom tábornoka; Új Látóhatár, 1963/1.) azt írja, hogy ezen a megbeszélésen (itt időpontot nem közöl) „a környéken működő felkelő csoportok tevékenységének összehangolása" volt az egyik téma (17. 1.). 66 BM. V—150 005. (Jkv. 1957. ápr. 11. 211 — 216.) 56 üo. és BM. V—150,005/3. (Jkv. 1957. ápr. 23. 122—128.)
