Századok – 1966
Tanulmányok - Molnár János: Fegyveres csoportok 1956-ban; az ellenforradalom „hadserege” 1127
1148 MOLNÁil JÁNOS az teremtette meg, hogy október 27-én és 28-án Nagy Imre megakadályozta a fegyveres csoportok katonai likvidálására tervezett akciók végrehajtását. A revizionisták többsége, akiknek akár elvileg, akár gyakorlatilag szerepük volt a felkelők hadsereggé változtatásában, ismerték ennek a hadseregnek az összetételét, arculatát, néhány vezetőjét. Ennek ellenére bizonyos, hogy sokukat a teljes kép nagyon meglepte. Amikor Nagy Imre fellépése elhárította az útból azt az egyetlen akadályt — a forradalmi erők támadását —, amin teljesen megbukhatott volna e hadsereg megteremtése, akkor már csak a fegyveres csoportokat kellett meggyőzni arról, hogy fogadják el Maiéter Pál és Király Béla parancsnokságát. A felkelők és különösen a Corvin-köziek hosszú ideig részben valóságos, részben taktikai megfontolásból bizalmatlanok voltak Maiéterrel szemben. Ez politikai jellegű bizalmatlanság volt, megfogalmazói a közöttük levő reakciós politikai vezetők voltak. Ennek a bizalmatlanságnak és támadásnak — amelyet Maiéter személyes megbeszéléseivel is igyekezett csökkenteni vagy eloszlatni — az is feladata volt, hogy Maiéternek és rajta keresztül Nagy Imrének is tudomására hozza: a felkelők ragaszkodnak a fegyvereikhez. Még az október 31-i értekezleten is fontosnak tartották — nyilvánvalóan most főleg taktikai okokból —, hogy fellépjenek Maiéter ellen, mert ezzel segítettek megindokolni Maiéternek és társainak is a Corvin-közi csoport viszonylag nagyarányú részvételét az ún. operatív bizottságban. A Corvin-köziek és Maiéter összefogása volt az új „hadsereg" létrehozásának egyik fontos feltétele. Maiéter Pál döntő lépése ebben a vonatkozásban az volt, hogy átállt a felkelők oldalára éppen a Kilián-laktanyában, a Corvin-köz mellett. Ez az átállás, amelyet ő azonnal közölt a Corvin-köziekkel, a felkelők előtt azt reprezentálta, hogy a hadsereg és a felkelők azonosak, hogy nemcsak egyes katonák, hanem tisztek és seregrészek is átálltak. Hogy Maiéter pontosan ki mindenkivel tartotta a kapcsolatot 25-e után, azt nem lehetett megállapítani. Tény az, hogy a Corvin-köziekkel már akkor felvette a kapcsolatot. Maiéter átállása kezdetben ellentmondásos volt. A rendelkezésre álló források nem teszik lehetővé a teljesen egyértelmű állásfoglalást. Maiéter az újságíróknak adott nyilatkozatában november 1-én egyenesen október 24-ére tette az ellenforradalom mellé való csatlakozását.5 2 Az emigráns sajtóban megjelent írások, bár a valóságnak megfelelően 25-ére teszik Maléter megérkezését a Kiliánba, egyben azt is leszögezik, hogy Maléter már 25-én délelőtt átállt. 26-án megkezdi a harcot a szovjet és magyar csapatok ellen. Ugyancsak leírják, hogy a Corvin-közbe ő ment át.5 3 Ezekre a dolgokra azonban pontosan nem derült fény. Maléter és társai 4-e után tagadták ezt, és csak a 28-án, a kormánynyilatkozat, a tűzszünet után bekövetkezett átállást ismerték el. Valószínű, hogy mindkét álláspont túlzott, és 28-ig Maléter kétkulacsos politikát folytatott. Épp úgy tárgyalt a felkelőkkel, mint a kormánycsapatokkal és tiltakozott az ellen, hogy a Rádió őt árulónak nevezte, lőszert kért a stúdiót őrző katonáktól a felkelők ellen stb. 52 Magyar Honvéd, nov. 2. „Nyugati újságírók Maléter Pál ezredesnél" c. (A múlt „szerdán hajnalban . . ." állt át, mondja). 53 Oosztonyi Péter : Napló a Kilián laktanya harcairól. Szemle, 1960. október (a továbbiakban Oosztonyi II.) 46 — 48. 1.
