Századok – 1966

Tanulmányok - Molnár János: Fegyveres csoportok 1956-ban; az ellenforradalom „hadserege” 1127

FEGYVERES CSOPORTOK 1956-BAÎï 1147 hangsúlyozva a kommunisták leváltásának szükségességét. A következő napokon a győri fegyveres őrségeket ellenőrizték, különböző vidéki helyeken letartóztatásokat hajtottak végre stb., stb.5

0 A miskolci defenzív alakulat, valamint a munkástanács más fegyveres csoportjai szintén bejárták az egész megyét, hogy ellenőrizzék a kommunisták és az ÁVH elleni akciók előrehaladását és bátorítsák a késlekedőket.5

1 Október 23. és 28. között nagyon kritikus napokat élt át ez a „hadsereg". Többször is meggyengítették, visszaszorították, szétverték egységeiket, 28-án reggel elzavarták a Széna téri csoportot és kész volt a támadási terv a Corvinköz felszámolására. Csakhogy akkor különböző okok miatt sem a katonai, sem a politikai vereségek nem váltak köztudottá, ezért nem is hatottak elhatározó mértékben. Katonai vereségeik eltitkolását elősegítette az is, hogy a kormány ebben a tekintetben 28-ig megtévesztő propagandát folytatott. Többször bejelentették a lázadók felszámolását. Csak egyszer kellett kitűnnie annak, hogy ez nem igaz - ami ki is derült —, s már nem ért semmit a hivatalos hadijelentés. Minden pillanat, óra, nap, amit még megértek, amellyel meghosszabbodott létük és tevékenységük, nagy politikai nyereséget jelentett számukra. Ha az újság, a rádió róluk szólt, fegyverletételre kérte őket. Ezzel is azt dokumentálta, hogy — szemben a hadijelentésekkel — még élnek és nem számolták fel őket. A kormány ingadozó magatartása a statárium kérdésében különösen hozzájárult erősödésükhöz. 24-én a fegyveres támadás a nagy tömegek között visszatetszést szült. 25-én reggelre kialakulhatott volna egy olyan hangulat, amelyik tömegbázist teremt annak, hogy amnesztiával tegyék le a fegyvert. Az ellenforradalmi erők 25-én szervezett felvonulásai azt a célt szolgálták, hogy a támadás továbbfolytatásának szerezzenek tömegtámogatást. A magyar néphadsereg irányításának bizonytalansága, a Kilián-laktanya dezertálása, Maiéter ottani tevékenysége, szintén számottevően megkönnyítette a fegyveres csoportok megerősödését, mégis ezek a tényezők együtt sem esnek annyira latba, mint a revizionista csoportok bomlasztó tevékenysége, amelyik a kormányban és pártvezetésben, majd a katonai vezetésben segítette tevékenységüket. Ez a segítség egyrészt eszmei volt és abban jelentkezett, hogy hangoztatta: a fegyveres csoportok nem ellenforradalmárok, nem fasiszták, hanem szabadságharcosok. Másrészt katonai szervezeti segítségben jelentkezett, abban, hogy fegyvereket osztottak a felkelőknek, hogy 25-étől kezdve rendszeresen szabadon engedték az elfogott felkelőket, hogy megbénították a honvédség és a rendőrség ellenük harcoló erőit, végül pedig abban, hogy igyekeztek „hadsereggé" szervezni a felkelőket. * A fegyveres csoportok hadsereggé szervezése nem volt könnyű. Elvileg ezt a revizionisták alapozták meg október 30-án megjelent és Nagy Imre által aláírt, a nemzetőrségről szóló utasításban fejeződött ki. Lehetőségét 60

T. Nb. 8/1958/8. 51

Nb. 1232/1957/12. Jártak: Hidasnémetiben, Tiszapalkonyán, Tiszagyulaházán, Tiszapolgáron, Sajókazán, Kesznyétenben, Perén, Edelónyben, Füzesabonyban, Sajókeresztúron, sőt még Egerben is.