Századok – 1966

Tanulmányok - Molnár János: Fegyveres csoportok 1956-ban; az ellenforradalom „hadserege” 1127

1144 MOLNÁil JÁNOS Október 29-én egy külön kis híradásban Münchenből teljes egészükben közvetítették ezeket a követeléseket. Eddig Holt.4

3

Még látni fogjuk, hogy a katonai kérdésekben 29-e után is részletes tanácsokkal szolgáltak, hangsúlyozták a győri ellenforradalmárok, Mindszenty stb. példaadó szerepét. Név szerint követelték a kormány egyes tagjainak távozását stb. Természetes volt, hogy az ilyen részletes és alapos irányítás nagyon megkönnyítette a fegyveres ellenforradalmi csoportok helyzetét. * A lumpen-rétegek kellemetlen szokásaik és természetük ellenére képesek bátor, merész cselekedetek végrehajtására. Marx azt mondotta az ilyenekről, hogy bár naplopó jellemüket sohasem tagadják meg, ,, . . . teljesen befolyásolhatók, épp úgy képesek a legnagyobb hőstettekre és a leglelkesebb önfeláldozásra, mint a legközönségesebb útonállásra és a legmocskosabb megvesztegethetőségre".4

4

A szóban forgó rétegek e vonásai 1956-ban is megmutatkoztak. Bátran harcoltak, sokszor vakmerően. Katonai képzetlenségük ellenére gyorsan átvették politikai és katonai irányítóiktól a forradalmi harcokat jellemző frazeológiát és azokat a minimális katonai ismereteket, amelyek az utcai harchoz szükségesek. Saját fogalmazású röplapjaik ugyan elég durva és sokszor nyíltan fasiszta, antiszemita jelszavakat is tartalmaznak, de azok inkább belső használatra készültek és az utcai és nyilvános jelszavak kezdetben a nemzeti forradalom plattformján álltak. Л lumpen-elemek azonban nem bírták sokáig a szabadságharcos és nemzetőri allűröket, és igazán akkor voltak elemükben, amikor visszatérhettek saját eszközeikhez, ami politikai vonatkozásban a letartóztatást, a gyilkolást, a lincselést, a brutalitást követelte. Ez az alapvető jellemvonás nem a különböző fegyveres csoportok egyéni, speciális célkitűzése volt. Ez teljes mértékben megfelelt az ellenforradalom politikai célkitűzéseinek, és ezekkel az ellenforradalom általános feladatait hajtották végre a csoportok. Ugyanakkor bizonyosfajta önállóságot mindvégig megőriztek kettős értelemben is. Mindvégig megőrizték önállóságukat abban a tekintetben, hogy rabló, fosztogató jellegüket soha nem tagadták meg. A csoportokon belül egyesek továbbra is megtartották alvilági neveiket (Bizsu, Bipo, Kockás, Dzsumbuj, Tuskólábú, Csoki, Csöpinővér, Kócos stb.). A rablás és a fosztogatás kezdettől fogva jellemzője volt az ellenforradalmi harcoknak, kétségtelen azonban, hogy 28-a után különösen elszaporodott. A Gyömrői úti egyik fegyveres csoport egy sikkasztásért büntetett személy parancsnoksága alatt villanytargoncát és dömpert használt nagyarányú rablásaihoz. A már említett Széna téri-oroszlánjT

i csoport különösen 13

Holt: 324 — 325. 1. (Kiemelések tőlem.) Főleg a SzER tevékenységére gondolt Maléter Pál is a nyugati újságíróknak adott tájékoztatójában nov. 1-én. Miután megköszönte Ausztria és a többi nyugati állam segítségét — megkérte a nyugati sajtó képviselőit, „hassanak oda, hogy a nyugati sajtó ós rádió segítsen nekünk. Mindenekelőtt azzal, hogy most már ne szólítsa fel sztrájkra munkásainkat, mert ettől a sztrájktól már nem a szovjet haderő, hanem a szabadságharcos magyar nép gyengül. A magyar szabadságharc magyar ügy, ezt a harcot mi végig visszük az önök erkölcsi támogatásával." (Magyar Honvéd, 1956. nov. 2.) — Néhány adást idéz az Ellenforradalom Magyarországon I. című kötet is (204—212 1.). "Marx—Engels Művei. 7. köt. Bpest. 1962. 24. 1.