Századok – 1966

Tanulmányok - Molnár János: Fegyveres csoportok 1956-ban; az ellenforradalom „hadserege” 1127

FEGYVERES CSOPORTOK 1956-BAÎï 1145 szorosan összekapcsolta terrorista akcióit rablással és fosztogatással. Először a nagykovácsi hizlaldát fosztották ki. később a környékbeli üdülőt rabolták ki, azután a Maros utcai laktanyát, egy dorogi katonai tábort stb. Ezenkívül azonban egyenként órákat és egyéb használati tárgyakat azokból a lakásokból is loptak, ahol a letartóztatásokat végrehajtották.4

5 A Baross utcai felkelő csoport a többi csoportokhoz képest is kitűnt fosztogatásaival. Ez a csoport rabolta ki a Divatcsarnokot részben november 4-e előtt, részben november 4-e után, utóbb már a Péterffy Sándor utcai kórházból kiindulva. Ruhaneműek, rádiók stb. mellett összesen 28 db írógépet és közel 100 fényképezőgépet tulajdonítottak el a csoport tagjai. A Szabad Nép székházban székelő csoport november 4-e előtt a környékbeli üzletekben fosztogatott, majd 4-e után a Corvin Áruházat fosztotta ki. Október 28-a után a fosztogatások már teljesen gátlástalanul folytak.4

6 Megőrizték önállóságukat, mert fegyvereiket soha nem adták át senkinek sem, mert szervezetileg nem olvadtak be semmiféle nem hozzájuk tartozó nagyobb egységbe. Ezzel dokumentálták, hogy nem a tűzszüneti parancsnak, nem a revizionistáknak engedelmeskedtek, hanem az ellenforradalom jobboldali politikai vezérkarának, amelyet az egyes csoportokon belül a volt Horthy-tisztek vagy más jobboldaliak képviseltek. Nem adták fel önállóságukat politikai értelemben sem, szervezetileg sem, mert egyideig még Maiéterékkel, Király Béláékkal szemben is megőrizték politikai és szervezeti különállásukat, és mindegyik alakulat saját megszokott parancsnoksága alatt vált az ún. nemzetőrség részévé. Megőrizték politikai különállásukat a Corvinköziek, a Széna tériek, a VII. kerületi csoport, a Wesselényi-zászlóalj, a Coloscsoport, Dudásék stb., stb. Ez biztosíték volt számukra és a jobboldali politikai irányzatok számára ahhoz, hogy ez a „hadsereg" teljesen végrehajtja a rábízott feladatokat és a forradalmi erők, a kommunisták fizikai likvidálásának tennivalóit is elvégzik. A felkelő csoportok csak 28-a után szerveződtek „hadsereggé". De a megelőző héten sem az anarchikus és egymástól elszigetelt csoportharc volt jellemző tevékenységükre. 28-áig szervezetileg, politikailag és katonailag is úgy működtek már, mint akik a következő hét „hadserege" lesznek. Politikailag ez abban nyilvánult meg, hogy kapcsolatot tartottak a jobboldallal, a revizionistákkal, különösen a revizionisták második és harmadik csoportjával. Újságírókat — különösen nyugati újságírókat — fogadtak (28-a után pedig méginkább). Rendszeres kapcsolatot tartottak egymással, és a Corvin-köz és a Kilián-laktanya már ekkor is bizonyos fokú központi szerepet töltött be valamennyi csoport számára, hasonlóan a Széna téri csoport is. A VII. kerületi pártházban székelő ellenforradalmi csoport, a csepeli fegyvereresek is állandó kapcsolatban voltak a Corvin-közzel, Dudással, a VII. kerületi tanács épületében levő másik csoporttal. Hasonló egyesítési törekvéseket kezdtek a IX. ker. Tűzoltó utcai, Tompa utcai, Berzeviczy utcai stb. csoportok 25-én, ill. 26-án és a Corvin-köz mellett, mint másik — többé-kevésbé egységes — csoport léphettek fel.47

A Corvin-köziek — még mielőtt elfogadták volna 45

BM. V—04/27. Jkv. 1957. nov. 14. és FB. В II. 1383/1960/31. 48

Nb. XI. 3676/1957 és BM. V—145. 629. 47

BM. V—04/26. (Jkv. 1958. máj. 8. 175.1.) A Délamerikai Magyarság c. emigráns lapban, az 1960. okt. 20. szám mellékletében „A magyar forradalom" c. cikkben Király Béla azt írta, hogy „a fontosabb harccsoportok vezetői földalatti gyűlések során létrehozták a Forradalmi Karhatalmi Bizottságot, mint a forradalom összes fegyveres erőinek központi szervét". Ennek hatáskörét — szerinte — Nagy Imre később elismerte.