Századok – 1966
Tanulmányok - Molnár János: Fegyveres csoportok 1956-ban; az ellenforradalom „hadserege” 1127
FEGYVERES CSOPORTOK 1956-BAN 1141 Bizonyos, hogy nem lehetett túlságosan jelentős a Nyugatról az ellenforradalom alatt átjöttek száma. Peter Fryer 2000-es számát is túlzottnak lehet tartani. Biztos, hogy nem a 23-a után a Nyugatról bejött elemek játszották a döntő szerepet, még a fegyveres csoportok szervezésében sem. Nem is volt szükség ilyen nagy számra, tekintve, hogy 1956 tavaszától kezdve a belső ellenforradalmi erők, illegális katonai és egyházi szervezetek tevékenysége megélénkült és részben egymással is kapcsolatba léptek. Amikor pedig a nép forradalmi erői olyan bénultság allapotába jutottak, mint amilyenbe a magyar munkásság 1956 nyara után, nem volt szükség nagyon széles ellenforradalmi vezérkarra egy fegyveres lázadás kiprovokálásához. Ezenkívül a Nyugatról az általunk vizsgált időszakban érkezett segítségnek sem ez volt a legfontosabb eleme. Október 23. és november 4. között a Nyugat — elsősorban az Egyesült Államok és az NSzK — nem ezen az úton, hanem főként a SzER útján adta a legtöbb és egyáltalán az alapvető segítséget a magyarországi ellenforradalmi csoportoknak. A SzER ilyenirányú tevékenysége nem maradt említés nélkül a polgári irodalomban sem. Már nem sokkal az ellenforradalom leverése után a nyugati publicisztika, sőt diplomácia vitatott kérdése volt a SzER szerepe a felkelés alatt. Ez a kérdés a Nyugaton nem elsősorban azért került napirendre, mert akár a Szovjetunió diplomáciája, akár a szovjet vagy a magyar sajtó részletekkel szolgálhatott volna november 4-e után közvetlenül a SzER szerepére. Az a nyomás kényszerítette a nyugati újságírást először s nyomban vele együtt a diplomáciát ezzel a kérdéssel való foglalkozásra, amelyet az emigránsok háborgása jelentett. Ezek ugyanis, mint a polgári irodalom azt az ENSzjelentéstől Bainig bezárólag megemlíti, már az ausztriai menekült-táborokban súlyos vádakat támasztottak a SzER adásaival szemben, főként azért — mint azt olvasni lehet —, mert ezek az adások feltüzelték és biztatták a felkelőket. A SzER elleni nyugati kampány kezdeményezője az NSzK-beli Szabad Demokrata Párt lapja volt, amely feltette a kérdést, hogy mit tud az NSzK kormánya a területén, Münchenben székelő SzER tevékenységéről; egyetért-e azzal, vagy nem. Ezután egy elég nagy akció bontakozott ki a SzER tevékenységének vizsgálatára, amelyben Adenauertól kezdve az ENSz megbízottaiig sokan résztvettek. Később a polgári szerzők joggal állapították meg, hogy bizonyos bűnbak-keresés folyt a SzER-rcl kapcsolatban. Az ENSzjelentés arra szorítkozott, hogy megállapítsa: a Magyarországnak szánt adások nem voltak elég higgadthangúak, de hozzáteszi, hogy még Adenauer is megmondta, hogy nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani a SzER szereplésének és — kivéve a túlbuzgóságot — nem lehet azt bármiért is felelősnek tartani.39 Néhány más szerző azonban részletesebben vizsgálta ezt a kérdést. 1958-ban jelent meg Holt könyve a SzER történetéről, elég frissen ahhoz, hogy kihasználja a SzER körül támadt érdeklődést. Ismerteti az 1956-ban Csehszlovákia ellen irányuló VETO és a Magyarország ellen irányuló FOKUSz léggömb-akciókat, amelyeknek szerinte nagy szerepük volt az említett országok kommunista pártjai elleni támadásban, különösen pedig abban, hogy megakadályozzák e pártokat a hibák kijavításában. Holt véget vetett a nyugati irodalom szemérmes hallgatásának a SzER helyéről, politikai hovatartozásáról, mert nagyon határozottan leszögezte, hogy „bármennyire magán -39 ENSz 310—311. §. 2*
