Századok – 1966
Tanulmányok - Molnár János: Fegyveres csoportok 1956-ban; az ellenforradalom „hadserege” 1127
1140 MOLNÁil JÁNOS képpen hosszú ideig nyitva volt az osztrák—magyar határ. A SzER* később bevallotta, és a tevékenységét feldolgozó irodalom is megemlítette, hogy a SzER munkatársai közül is elég sokan Magyarországra jöttek. Ezenkívül más tények is bizonyítják a Nyugatról jött kémek, emigránsok szerepét a közvetlen katonai irányításban. Több rádióleadót is juttattak a SzER-en keresztül Magyarországra. Az egyik ilyet Gyó'rött adták át a Nemzeti Tanácsnak 28-a után, egy másik 23-a után ismeretlen időpontban kezdte meg működését Budapesten és az újpesti Nemzeti Bizottság fegyveres csoportjai gondoskodtak arról, hogy a ,,Kukac" fedőnévre hallgató kezelőjét november 5-én—6-án átsegítsék a határon. Bain leírja, hogyan vállalt hírvivő szerepet november 9-e után a Győrött véletlenül letartóztatott SzER-ügynökök kiszabadítása érdekében.37 Az osztrák — magyar határ ausztriai részén pedig egész sor erősítő berendezést, közvetítő állomást szereltek fel. Több CIC-ügynökről tudunk, akik ebben az időben jöttek be az országba (Fodor, Holló, Barkóczi, Kollonits stb.). Vallomások alapján ismeretes, hogy a Corvin-közbe vöröskeresztes jelzésekkel érkező teherautók amerikai kézigránátokat és géppisztolyokat is kiraktak.3 8 * SzER=Szabad Európa Rádió, amerikai irányítás alatt álló adó Münchenben. 37 Bain: 187. 1. 38 A korabeli nyugati sajtóbán számos dicsekvő közlemény jelent meg, amelyek arról tájékoztattak, hogy a különböző emigráns és nem emigráns szervezetek hogyan próbáltak fegyveres katonai segítséget nyújtani az ellenforradalmároknak. Az amerikai The New Leader 1957. jan. 28-i száma közli M. Bőié jugoszláv emigráns cikkét, aki szerint „Nyugat-Európában élő magyar emigránsok tömegesen mentek Magyarországra harcolni". A nyilas-fasiszta beállítottságú, azóta megszűnt Uj Hungária című lap (Nyugat-Németországban adták ki) nov. 2-án közölte, hogy a Nyugaton alakult „önkéntes zászlóaljak útban vannak Magyarország felé és talán már átlépték a határt". Az Egyesült Államokban megjelent jobboldali emigráns lap, a Szabad Magyarság 1956 dec. 21-i számában közölte Mártonfalvi Hugó cikkét. A szerző az MHBK amerikai csoportjának parancsnokhelyettese. A következőket írta: „Egy kis csoport, valamennyien egykori magyar katonák, az MHBK tagjai, mégis minden nehézség és tilalom ellenére átmentek (Magyarországra), hogy kapcsolatot vegyenek fel a lázadókkal. E kis csoport talán nem nyomott sokat a látba, de a nemzethű magyar emigránsok harci készségének jelképévé vált. Éveken át tartó csendes munkánk nem bizonyult eredménytelennek. A forradalom kitörésekor tárgyalásokat kezdtünk és vezetőségünk kész volt minden aktív lépésre. A mi munkánk természetesen a jellegénél fogva csendes és bizonyos vonatkozásban titkos." A Berliner Zeitung nov. 20-i közleménye szerint a nyugat-németországi traunsteini menekült-táborból magyarországi svábok, volt nyilasok október 24-től kezdve többen is átjöttek. Wassermann mint szemtanú írt a Bécsből Magyarország felé irányuló nagy és akadálytalan forgalomról, mely meghaladta a Bécsből a Nyugat felé irányuló forgalmat (Wassermann: Tagebuch der Freiheit. Gütersloh. 1958. — A továbbiakban Wassermann). Zathureczky azt is megjegyezte, hogy bár a kommunisták le akarták zárni a határt, ez nem sikerült nekik. (Gyula v. Zathureczky : Der Volksaufstand in Ungarn. Berichte und Zeittafel. 3. Auflage 1957. Köln. 68. 1. A szerző disszidált Magyarországról. Füzetecskéje az aktuális politikai szükségletre készült, mint egyike az NSzK-ban legelőször megjelenő írásoknak 1956-ról. Konzervatív szemléletű és igen pontatlan.) Hasonló megállapítások Pogány, Szőllösi stb. cikkeiben nagy számban vannak. Michie (vö. a 42. sz. jegyzettel) is szól erről ós Gosztonyi az Irodalmi Újság 1963. 19. számában „Idegen önkéntesek a magyar forradalomban" címmel ír az ellenforradalmi harcokban résztvevő amerikai, nyugat-német, osztrák, svájci stb. egyénekről, sőt cseheket, románokat is említ. Az Ellenforradalom Magyarországon I. kötetében név szerint végig követik az útját néhány ügynöknek, akik 23-a után jöttek át az országba (78 — 81. 1.). Ugyané kötet több korabeli nyugati vagy emigráns tudósítást közöl, amelyek — mint a fentebb idézettek is — nyugati fegyveres csoportok beáramlására utalnak (154 —163. 1.). Hasonlóan számos anyagot közölt Herbert Aptheker: The Truth about Hungary с. művében (New York. 1957).
