Századok – 1966
Tanulmányok - Molnár János: Fegyveres csoportok 1956-ban; az ellenforradalom „hadserege” 1127
1132 MOLNÁR JÁNOS lalkozik: a bennünket is közelebbről érdeklő ún. „negyedik hadsereggel". Bain szerint az első hadsereg október 23-án alakult, diákokból, a második 24-én diákokból, valamint fiatal munkásokból, a harmadik október 25-én minden magyarból, a negyedik — az október 28-a után megalakuló — huligánokból, nyilasokból, fasisztákból és egyéb csőcselékből állott. Végül az ötödik — november 4-ike után — ismét minden magyart magában foglalt.17 Az ún. negyedik hadsereget részletesen megvizsgálja. Véleménye részleteiben is lesújtó. Nagyon elítélte azt is, hogy — mint írja — ezt a bandát Maiéter és Nagy Imre nemzetiszínű karszalaggal ellátva hivatásos nemzetőrökké változtatták. Elmondotta benyomásait Nagy Imrének és Losonczynak is, akik megdöbbenve vették tudomásul tájékoztatóját, de nem tettek ellene semmit.1 8 Az a véleménye, hogy ennek a hadseregnek a „láthatatlan feje" a katonai diktatúrára törő Maiéter Pál volt. Bain véleményében nagyon sok igazság van. Egyrészt többé-kevésbé helyesen állapította meg e hadsereg politikai és szociális összetételét, másrészt helyesen mutatott rá arra, hogy a felkelő csoportok összetétele november 4-ig változott. E két momentum egyedül Bain elemzésében található meg ilyen világosan. A szerző azonban azt tartja, hogy a forradalmak természetét nem lehet megérteni (nyilvánvalóan szerinte az ellenforradalmak természetét sem), ezért sok fontos kérdést elmulasztott feltenni. Bain felfogásának egyik alapvető hiányossága az, hogy túlságosan későre teszi az általa negyediknek nevezett hadsereg kialakulását. Másrészt — bár a jobboldali katonai diktatúra lehetőségéről is szól — mégis ezt a hadsereget csak „eltévelyedésnek" tekinti és nem az ellenforradalom egyik lényeges elemének; az egész jobbratolódási folyamattól független képződménynek tartja. Ebből a szempontból Kecskeméti álláspontja reálisabb, mert a jobboldali akciókat éppen eme kategóriák tevékenységével kapcsolja össze. * 17 Leslie В. Bain: The Reluctant Satellites. The Macmillan Company. New York 1960 (a továbbiakban Bain) 122—126. 1., 157. 1. Bain ír—magyar származású újságíró. 1945 előtt vándorolt az USA-ba. 1956-ban — az ellenforradalom alatt is — Magyarországon tartózkodott. Könyve sok részletkérdésben közel jár az igazsághoz. Végkövetkeztetései természetesen polgári szemléletűek. Sok mindent határozottan bírál, ami a fasizmus felé mutatott, bár természetesen ezeket elvileg elválasztja az egész ellenforradalomtól. Sokan a Nyugat és különösen a SzER szerepót bíráló hangját, a fasizmus jeleit leleplező álláspontját túlzottnak tartották, ezért bírálták és sok, nála jelentéktelenebb íráshoz képest agyonhallgatták. Szerinte pl. a Nyugat hősi szabadságharcosok után szaladgált, pedig ilyenek nem léteztek, csak a nyugati rádiók tudósításaiban. („We were after sensational stories, heroic »freedom fighters« who pledged to die fighting and who never existend except on Western radios." Uo. 98. 1.) Azután a negyedik hadsereg: „less than half of them were intransigent nationalists, Hungarian patriots of the Horthy-Nyilas era — the rest were dubious characters recruited mostly from the dregs of Budapest" (uo. 125— 126. 1.), és hogy ebből akart Malóter hadsereget szervezni magának. (,,. . . to cut through official formations and create a new armed force largely made up of rowing bands." Uo. 157. 1.) Váli ezekre a kérdésekre nem fordít figyelmet. Ő csak szabadságharcosokról beszél, akik diákok, munkások és „járókelők" („passers-by" 321. 1.). De megjegyzi, hogy „sok szabadságharcos korábban politikai fogoly volt. (Many of the Freedom Fighters were former political prisoners, uo.) 18 Bain: 159. 1.
