Századok – 1966

Tanulmányok - Molnár János: Fegyveres csoportok 1956-ban; az ellenforradalom „hadserege” 1127

FEGYVERES CSOPORTOK 1956-BAN 1131 A szerzők mindezek ellenére a magyar ellenforradalmat dicsőséges szabadságharcnak, felkelőit bátor nemzetőröknek tekintették és a fenti jelzőket csak kisebb csoportokra vonatkoztatták, vagy az ilyen elemek részvételét véletlennek tekintették. Az, hogy a felkelők ilyen összetételét és ennek következményeit az egésszel össze nem függő véletlen, szerencsétlen momentumnak tekintik, különösen az akkori revizionista íróknál, kutatóknál feltűnő. Pl. Méray a szóbanforgó „hadsereg" jellemével összefüggő kegyetlenségeket azzal magyarázza, hogy az ellenforradalom kirobbanásakor ilyen „elemek" is fegyverhez jutottak és fegyvereiket később is megtartották.14

Egy másik szerző megkísérelte, hogy különbséget tegyen pl. Pongrácz Corvin-közi csoportja és a „felfegyverzett csőcselék", tehát a fegyveres csoportok, a felkelők és a huligánok között. Forrása erre Pongrácznak hozzá eljuttatott nyilatkozata.1

5 Két szerző alaposabban vizsgálta ezt a kérdést. Következtetéseik is mélyebbre hatolnak. Kecskeméti, akinek katonai-stratégiai szemlélete különösen megkövetelte az ilyenfajta vizsgálatot, azt a következtetést vonta le, hogy a fegyveres felkelők fő erejét az „utca tömege" képezte, ezek voltak a harcok, valamint a terrorcselekmények fő táplálói, megvalósítói.1

6

Kecskemétinél az utcai tömegnek nincs pontosabb meghatározása. Tekintve azonban, hogy valamennyi dolgozó réteget, munkásokat és parasztokat, értelmiségieket és fiatalokat külön számbavett, nem kétséges, hogy kifejezése a lumpenelemek fogalmával azonos. Még figyelemreméltóbb Bain, akinek könyvét a nyugati irodalomban éppen a felkelőkről vallott nézetei tették híressé. Ezek a nézetei olyan meggyőző erővel hangzottak, hogy senki nem mert ellenük tiltakozni, bár könyvét — általános politikai tendenciája és következtetései miatt — sokan igen élesen bírálták. Bain pedig félreérthetetlenül és egyértelműen polgári szemléletű, sőt eredményesebben képviseli a polgári célkitűzéseket, mint sok más — koncepcióját goromba hazugságokra építő — szerző. Bain öt hadseregről beszél, amelyek egymást követték. Közülük részletesebben csak eggyel fog-eine Kompanie junger Arbeiter" (Pálóczi: 135. 1.). Hasonló szellemben ír a 125. oldalon is, közben elismeri, hogy voltak „ausserdem einige Gruppen, die aus Halbstarken bestehen". (130. 1. Hasonlóan ír a 143. lapon is.) 14

Méray: 166. 1. 15

Oosztonyi P.: Az AVH ós a magyar forradalom. Új Látóhatár 1964. 2 — 4. sz. (A következőkben Gosztonyi I.) 127. 1. A szerző katonatiszt volt a Kilián laktanyában. 1956-ban disszidált, ma Svájcban könyvtáros. Több polgári szemléletű cikke jelent meg 1956-ról a Nyugaton. 16

„Extreme combativeness manifested itself in the Hungarian Revolution primarily among three categories of people: street crowds who assembled in spontaneous fashion, the youngest age group, and industrial workers. Each group had its own characteristic style of revolutionary behavior . . . But at first the street crowds were mere onlookers, curious to see what would happen. As time went by, however, the people's mood gradually changed." Az ő tevékenységükhöz köti ezután a kegyetlenkedéseket ós a lineselést. Paul Kecskeméti : The Unexpected Revolution. Social Forces in the Hungarian Uprising. Stanford University Press. California 1961 (a továbbiakban Kecskeméti) 110—112.1. A szerző 1945 előtt vándorolt ki. Szociológus, történész. Más könyvei és cikkei az USA háborús stratégiájáról szólnak. Könyve céltudatos polgári munka, számára már csak a hasznosítható eredmény a fontos. A leginkább elemző jellegű, bár önálló kutatás már szinte semmi sincs benne, hacsak nem számítjuk annak Aczél Tamástól ós másoktól szerzett személyes információit. A társadalmi összefüggések iránt leginkább érdeklődik. Igen élénk visszhangja volt az USA-ban és az NSzK-ban is.