Századok – 1966

Közlemények - Simonyi Henri: Visszaemlékezések 98

VISSZAEMLÉKEZÉSE К. 103 A főváron népének nevében Bdrczy István búcsúztatta. Koporsója fölött a Múzeum elölt Justh Gyula mondott rövid emlékbeszédet, s felejtve a múltból sok, sok mindent, kegyelettel emlékezett meg az elhunyt Kossuth Ferencről. Kint a temetőben aztán leghűbb politikai barátja, Apponyi Albert beszélt szomorúan, megindultan. Tisza István nem jött el a temetésre. De levelet irt az özvegynek, hogy nem akart eljönni, nehogy őmiatta valami kegyeletsértő incidens támadjon, de emlékét hűen megőrzi. \ (KÁROLYI HAZATÉRÉSE AMERIKAI ÚTJÁRÓL ÉS HÁZASSÁGA) A fölszabadulás után a Tőketerebesen, az Andrássy-kastélyban talált Andrássy-írásokból ismertetem alább Andrássy Gyulánénak, Károlyi Mihály anyósának naplósorait Károlyiról szóló következő feljegyzéseiből : „1914, oct. l.-je. Károlyi Mihály ma érkezett Pestre, szeptember 11.-e helyett, ahogy tervezve volt. Oct. l-jén állított be. Mi minden változott és mi minden ment végbe elmenetele óta! Korán reggel jött levél Katushoz, hogy még délelölt átjön. Már elmúlt dél és még nincs itt. Katus oly türelmetlen, hogy majd kiugrik a bőréből. 1Ù14, Oct. 2.-ika. Mihály nagyon megfogyott és megviselten néz ki. Sok érdekeset mesélt útjáról. Július 29.-én indult el társaival Amerikából, de akkor még nem sejtették, hogy pár nap alatt milyen európai bonyodalom fog bekövetkezni. Behajózásuk ötödik napján Marconitávirat útján jelentések jöttek a démarcheról és Szerbia elutasító válaszáról, mire a hajón nagy izgalom támadt. Amikor közeledtek Gherbourghoz, az egyik délután a kapitány szigorú utasítást adott, hogy este hét órakor mindenki a kabinjában legyen és onnan ne távozzék. Senki sem tudta, hogy mit jelent ez az intézkedés. Hét órára elhallgatott a zene, mindenki visszavonult kabinjába és egyedül töltötte az estét. Mihály az izgalomtól nem tudott aludni. Mire hirtelen bekopogtatnak az ajtón. Egy matróz jött be, akit a kapitány küldött hozzá névjegyével, amelyen ez állott : Most kaptam a jelentést arról, hogy kitört az európai háború. Mihály a matrózzal fölment a fedélzetre. Az egész hajón vaksötét volt, az összes lámpákat eloltották, az ablakokat pedig fekete viasszal mázolták be. Másnap a kapitány értesítette az utasokat, hogy Brest helyett a hajó Cherbourgban fog kikötni. Amint közeledtek a kikötőhöz, egyszerre vagy húsz hadihajó jött teljes gőzzel feléjük. Alig múlt el egy félóra, s föltűntek a láthatáron, s már is szemben találták magukat velük, de feltartóztatás nélkül engedték őket Le Havreba. Itt a kikötőben teljes 30 órát kellelt állniok, míg végre megkezdődött a partraszállás. A helyzet már nagyon kellemetlen volt, mert a gőzös utasainak egymásközti beszélgetéséből hallották, hogy őmiattuk történik a föltartóztatás, mert őket akarják elfogni. Meg is történt. Mindenki kiszállott, ők négyen maradtak csak a hajón és a rendőrfőnök tudatta velük, hogy mint hadifoglyokat letartóztatja őket. Hozzátette, hogy szabadon választhatnak a katonai fogház, vagy a hajón való internálás közt. Ők a fogházat választották. Szörnyűek voltak ott az állapotok, beszélte Mihály. Ebben a francia 'fogdában ötvenen voltak internálva szobákban, piszkos, koszos asszonyokkal, mosdatlan, nyafogó gyerekekkel. Nevetve beszélte: Látott egy német, lakkcipős, gigerli nőt, aki sokat kérkedett pénzével és megvetően nézett végig Mihályon, hogy ilyen emberekkel kell együttlennie. De nem sokáig tartott a büszkélkedése, mert a f ölügyelő söprűt nyomott a kezébe és kényszerítette, hogy closetokat tisztítson. A kenyeret messziről hajították feléjük, az ételsajkát és a kanalat úgy adták oda :IIa nem adja ezeket tisztán vissza, beverem a pofáját! Ilyen tónusban folyt ott a társalgás. Egy napon avval jöttek be hozzá, hogy szabadlábra helyezik, elutazhatik, társai azonban fogva maradnak. Ezt Mihály természetesen nem fogadta el. О azt mondta, nem hagyja el barátait. Nagyon méltatlankodott a Friedrich István-féle rémregények fölölt. Friedrich itthol a leghajmeresztőbb mesékkel egészítette ki az úgyis cifra állapotokat a francia bánásmódról. A lapokban levágott német fejekről, skalpirozott koponyákról, fölfűzött orrok és fülekről írt. Mihály azt mondta, hogy beszéltek arról, hogy török katonák tettek volna ilyesmit, de ők nem látták, se nem tudják, hogy igaz-e? 1914. November 6. Ma hatkor a polgári esküvő Budán. Megelőzően meglátogattuk Károlyi I/ászlóékat. Fanny igen jól, tapintatosan viselkedett. Mihály utánunk jött oda krétafehéren. Ápponyi Gyula és felesége — pár hetes házaspár — kellemesen élesztette a konverzációt. Mikor ezek elbúcsúztak, Mihály intett Katusnak, hogy menjünk mi is. Fanny egy udvarias frázist csapott arról, hogy Katust Fóthra várja és evvel túlestünk a kedélytelen látogatáson. Katus ma reggel gyónt és áldozott. Mihály kierőszakolta magának az absolutiós cédulát, avval fenyegetve a papot, hogy ha nem kapja meg, vadházasságban fog élni Katussal. Ehhez ugyan másnak is van szava, nem csak néki.