Századok – 1966

Közlemények - Simonyi Henri: Visszaemlékezések 98

VISSZAEMLÉKEZÉSE К. 101 .4 történtek után azonban végre az ellenzék elhatározta, hogy nem hagyják többé magukra Justhékat, Pestnek és az országnak hangulata után nem is merve többé ezt megtenni, s kimondották a velük való együttműködést. Csak Vázsonyi Vilmost, a demokrata vezért nem lehetett még mindig sehol sem látni . . . Május 23-ára következett aztán 1913. június 1-е, amikor Tisza István az elnöki székből rendőröket hozatott be a Házba, hogy a véderő javaslatnak egyetlen nap alatt, vita nélkül való törvénytelen, erőszakos megszavaztatása ellen tiltakozó ellenzéki képviselőket kivezessék, kihurcolják az ülésteremből. A lázongó és tiltakozó képviselők közt elsőknek hurcolták ki a fegyveres rendőrök Justli Oyulát és Károlyi Mihályt. (K ÁROLY1 MIHÁLY FELLÉPÉSE) Károlyi. Mihály ekkor mondott le az OMOE-nek, a nagybirtokosok egyesületének az elnökségéről. Balra vivő útja itt, ekkor kezdődött. Justli Gyula pedig lemondott a titkos tanácsosságról és Károlyira bízta, hogy lemondó levelét ő vigye föl Bécsbe a kabinetirodába. Hamarosan, július 7-én Nagyváradon, Tisza István bihari hazájának székhelyén népgyűlés volt, amelyre lement Károlyi Mihály is Mezőssy Béla társaságában. Mint a Polit ikai Híradó munkatársa én is leutaztam ekkor a Pece-parti Párizsba, Nagyváradra. Károlyit eddig a Házban nem igen lehetett látni. Amikor Lukács László jött miniszterelnöknek Khuen helyébe, Károlyi is megjelent egy szép napon a Gresham-palota előtt. Kossuth Ferenc lakolt itt és Károlyi is őhozzá tartott, miután az ellenzéki vezérek ekkoriban Kossuth Ferencnél szoktak összejönni, hogy a beteges embert kíméljék a jövés-menéstől. Most azért jöttek össze nála, hogy Justh Gyula követelésére az ellenzék megállapodjék egy minimális választójogi reformtervezetben. Ugy volt, hogy ezt aztán majd Károlyi Mihály viszi Ы Lukácshoz, akiben Károlyinak sokáig elég nagy bizalma volt. Szép, napos idő volt. Mi újságírók lent álltunk a Gresham-palota Zrínyi-utcai kapuja előtt, ott várva a Kossuth Ferencnél tartott tanácskozásról a kommünikét. Fönt Kossuth Ferenc előszobácskája kicsi lett volna a sok újságíró számára, de nem is nagyon szerették az urak a közelükben a nyilvánosság képviselőit. Egyszer csak megáll egy hatalmas, nyitott turaautó a kapu előtt. Autó akkoriban igazán nem sok járt még a pesti utcán, persze hogy ez is nyomban feltűnt. Kiugrik a kocsiból a kormánykerék mellől egy karcsú, magas, elegáns, férfi. Jakab Sándor, Kossuth Ferenc és pártja titkára egyedül üdvözölte kalapja leemelésével az autóst, — aki nem más, mint gróf Károlyi Mihály. Nos, lent Nagyváradon a népgyűlésen én most először hallottam öt beszélni. Es láttam ott mindjárt az óvó, féltő jóindulatot, ahogy Mezőssy Béla kezelte Károlyit, bizony aggódva is, hogy fog-e tudni hatásosan és szépen beszélni ez a magyar mágnás, lesz-e valami sikere az új útra lépett fiatal Károlyi Mihálynak. Károlyi Mihály első unokatestvérek gyermeke volt. Talán ez is volt az oka, hogy nyúlszájjal, farkastorokkal jött a világra. Ha beszélt, beszédet mondott, szavát alig lehetett érteni torokhangjától, lé éves korában életveszélyes körülmények között a bécsi Billroth orvostanár operálta meg a szájpadlását s torkát. A műtét sikerült. Az érthetőbb hangvétel feltétele ezzel megvolt, de Károlyi Mihálynak újból meg kellett tanulnia beszélni, sok, sok gyakorlással, egyes szavakat hangosan ismételve százszor és százszor, naponta megfeszített akarattal. A demosthenesi példa volt előtte és valóban lassan, lassan a kiejtése sokat javult, bár teljesen, tökéletesen sose lett olyan, mint más egészséges torkú emberé. Amikor Váradon Károlyi föllépett a pódiumra és beszélni kezdett, én is, akinek jegyzenem kellett a lapok számára a beszédjét, de a vele jött többi szónok, meg a hallgatóság is eleinte bizony feszengeni kezdett, mindenki meg volt lepve, hogy milyen nehezen, rosszul beszél ez a most egyszerre vezérnek is hirdetett fiatal arisztokrata. Nem tudtuk, nem tudták róla, hogy mi is a baj. Bizony nagy dolog az erős akarat, az igazi nagy akaraterő. Károlyi ezzel a tudattal vállalta, hogy beszélni fog a tömeg elölt. És érdekes: a kínos benyomás lassacskán oszladozni kezdett, s engedett, ahogy szinte látni is lehetett, hogy aki most szól, ura akar lenni és lesz is mindjárt tényleg a helyzetnek, a szónak is. Pár perc múlva már tisztábban, egyre világosabban, ma jd szinte már ércesen ömlöttek Károlyi szájából a szavak. Mindenki érezte, hogy nem üres szavak, amiket ez az ember mond. Az újságírók mindig a legérzékenyebb publikumhoz tartoztak és íme egyszerre ők is tapsban törnek ki Károlyi beszédje hallatára. Zúgott is aztán az éljen! Dörgött a taps, amikor Károlyi beletüzesedve szinte már nem is a torkából, hanem a szíve mélyéből kiáltotta oda, hogy most aztán végre egyesülnünk kell, legyen vége Justh Gyula és szövetségesei izolálásának, hogy nagy programunkat népünk érdekében meg tudjuk valósítani. Hozzátette : Meg kell oldanunk programunk gazdasági részét is. Es itt megmondja