Századok – 1966

Krónika - Tudományos ülésszak az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen a nemzeti ideológia múltja és jelene témakörből 1966. február 21–22. (Glatz Ferenc–Stier Miklós) 1068

1078 KRÓNIKA szöbölósét, a nemzetek közötti egyre szorosabb együttműködést ós kölcsönös segítséget, ' végső soron a nemzetek egybeolvadását követelik meg. Igaz, hogy az alapvetően közös érdekek ellenére sem küzdelem és ellentmondások nélkül valósul meg a szocializmus nemzetközisége. A kapitalizmusból örökölt lényeges különbségek következtében az érdekek átmeneti különbözősége, az ellentmondások forrása nem hiányzik a szocialista országok kapcsolataiból sem. Véleménye szerint az integráció свак a reális anyagi térben mehet végbe, amelyben a kölcsönös segítség tartalma elsősorban a szocialista nemzetek közötti kölcsönösen előnyös árucsere, a gazdasági kapcsolatok és munkamegosztás ugyanezen elven nyugvó fejlődése útján érhető el. Kettős tendencia tapasztalható a szocialista nemzetek fejlődésében. A történelmileg kialakult s adott nyelvi, területi, gazdasági, kulturális különbségek a szocializmus talaján is korlátozzák, akadályozzák a nemzetek közvetlen egybeolvadását, sőt a részben már szocializmus útjára lépő népek közötti együttműködés ellentmondás nélküli érvényesülését is. Ugyanakkor más oldalról éppen a különböző nemzetek különböző feltételek közti küzdelme a szocializmus megvalósításáért, illetve eredményes fejlesztéséért olyan erő is, mely egyik lényeges tényezője annak, hogy a szocialista demokrácia alapján a szocialista nemzetköziség mint az egyes nemzetek aktív ós alkotó szerepót magában hordó magasabb rendű formája alakuljon ki. Előadása végén mintegy az elmondottak összefoglalásaként utalt azokra az összefüggésekre, melyek fennállnak a szocialista nemzet formája és tartalma között a demokrácia vonatkozásában. A második napi program délután Magyar György egyetemi docens előadásával folytatódott. ,,A szocialista országok együttműködésének néhány elméleti problémája" című referátumában először a kérdés általános elvi majd gyakorlati fontosságát hangsúlyozva a témával kapcsolatos nehézségekre utalt. Bár a kérdés rendkívül sokoldalú, jelenleg tudományos munkában, közvéleményben egyaránt a g&zdasági együttműködés problémáinak vizsgálata áll előtérben. Előadása mindenekelőtt az európai szocialista országok együttműködésének problémáival — a problémakör kérdéseit két nagy csoportra osztva, egyrészt a szocialista országok kapcsolatának jövendő perspektívájával, másrészt az általános perspektíva megvalósításában alkalmazható eszközökkel, utakkal és módokkal — foglalkozott. A szocialista országok jövendő kapcsolatainak elvi alapvetése a marxizmus klaszszikusainak munkásságában kialakult. Szükséges tehát, hogy ezen általános elvi alapvetésen túl — miként a Szovjetunióban Lenin ós a bolsevikok részletesen kialakították politikájuk módszereit, úgy — a jelen helyzet konkrét vonásainak figyelembevételével — megvalósuljon a szocialista nemzetek együttműködésének programja. Bár az alapvető követelmények egyeznek, mégsem másolhatók ugyanazok a formák és megoldások, amelyek a Szovjetunió szocialista nemzeteinek együttműködésében eredményeseknek bizonyultak. Különböznek ugyanis azok a konkrét feltételek, amelyekben a szocialista nemzeteknek együttműködése kialakítható. Ezek a különbségek: 1. A Szovjetunióban a szocialista fejlődés egy államszövetség keretei közt bontakozott ki, Kelet-Európában pedig különálló, szuverén államokban kezdődött. 2. Az európai népi demokratikus országok a második világháború alatti antifasiszta harcból születtek meg, és e harcuknak volt egy erőteljes német fasizmus ellenes éle is. Számukra a nemzeti függetlenség problémája a politikaiideológiai harc központi kérdése volt és maradt. 3. A szocializmus győzelme mind az első, mind a második világháború után, ha az egyes országok fejlettsége el is tért egymástól, döntően — gazdaságilag viszonylag elmaradott országokban valósult meg. Ezért a szocialista társadalmi-gazdasági viszonyok megteremtése mint alapvető feladat mellett a szocialista építésben egy sor olyan, a technikai-gazdasági fejlődésből általában következő feladatot kell megoldani, amelyet más országok a tőkés fejlődós folyamán oldanak meg. Mindez ahhoz is hozzájárult, hogy minden szocialista országban megalapozódhasson egy, az autarchiához közelálló gazdasági koncepció. Magyar György hangsúlyozta, hogy jogos és reális törekvésnek kell tartanunk a szocialista országok azon törekvését, mely az egyes országok gazdaságát belső feltóteleiben is harmonikussá akarja fejleszteni. Ugyanakkor ezt úgy kell érvényesíteni, hogy ne keresztezze a szocialista országok együttműködését, és megfeleljen mind az egyes, mind valamennyi szocialista ország törekvéseinek. Az egyes szocialista országok saját kereteik között széles spektrumban világszínvonalú gazdaságot nem teremthetnek. E konkrét lehetőségek elemzése után tért rá az előadó a távolabbi cél — az egybeolvadás — szem előtt tartásával a ma feladatainak vázolására, amelyek megoldása — mondotta — hacsak esetenként kicsivel is, a távolabbi cél megvalósításának irányában kell, hogy hasson. Első és alapvető: a szocialista országok gazdasági integrációjának ki- , bontakozása, a termelés szakosításával — ahol lehet, a KGST keretein belül, ahol nem. ott az érdekelt szocialista országokkal való kölcsönös megegyezés alapján.