Századok – 1966
Krónika - Tudományos ülésszak az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen a nemzeti ideológia múltja és jelene témakörből 1966. február 21–22. (Glatz Ferenc–Stier Miklós) 1068
1068 KRÓNIKA Társulatunk Keletdunintúli Csoportja és Várpalota városi Tanáesa 1966. június 3-án Várpalota ostromának 400. évfordulója alkalmából tudományos ülésszakot rendezett. Sinkt vies István kandidátus, egyetemi tanár „Törökellenes harcok, a török berendezkedése a Dunántúlon" címmel tartott előadásában megállapította, hogy Buda 1541-ben történt elvesztésével a török elleni harcoknak új szakasza kezdődött. A török újabb és újabb területek megszerzésére törekedett; ezt kellett minden eszközzel megakadályozni. A védekezés leghatásosabb módjának bizonyult az, hogyha várak, megerősített helyek állják útját az ellenség terjeszkedésének, megszűrik rablóvállalkozásait. Mivel a török elsősorban nyugat felé igyekezett terjeszkedni, különös jelentősége volt a dunántúli védelmi vonal kiépítésének és fenntai tásának. 1548-ban 20 várat taitottak nyilván, mint amelyekre a Dunántúl védelme támaszkodik. 1555-ben Nádasdy Tamás már mintegy félszáz várat sorolt fel, amelyek valóságos rendszert alkotnak. A védelem tehát aránylag rövid idő alatt szervezetté vált. Véleménye szerint ebben jelentős része volt a dunántúli főkapitányoknak, akik között olyan kiemelkedő személyekkel találkozunk, mint Nádasdy Tamás és Zrínyi Miklós. Ugyanakkor rámutatott, hogy a török elleni védekezést nagyon megnehezítette a pénzhiány, ami miatt a végvárak őrsége sokat nélkülözött, és nem lehetett megfelelő számú mezei hadsereget sem taitani. Részletesen foglalkozott a meghódított területeken kibontakozott sajátos török gazdasági, társadalmi és politikai rendszerrel. Befejezésül annak a véleményének adott kifejezést, hogy a török terjeszkedés megállításában több tényezőnek is része volt (a Habsburgok és az európai országok segítsége, a török birodalom hanyatlása stb.), de elsősorban a magyar nép harcának jelentőségét kell kiemelni. A hozzászólások a törökkori végvárakkal, műemlékeinkkel, Thuri György jelentőségével és a várpalotai iparmedence kialakulásával, valamint a helység története iskolai tanításának kérdésével foglalkoztak. TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK AZ EÖTVÖS LÓRÁND TUDOMÁNYEGYETEMEN A NEMZETI IDEOLÓGIA MÜLTJA ÉS JELENE TÉMAKÖRBŐL. 1965. FEBRUÁR 21-22. Az ELTE Tanácsa és MSzMP Bizottsága kétnapos ülésszakának célja a nemzeti eszme történeti múltjának és jelenkori szerepének megvitatása volt. Az ülésszak szervezői arra törekedtek, hogy az előadók minél több szaktudomány oldaláról közelítsék meg a nemzeti kérdés sokat vitatott problematikáját, és az irodalmi, történeti, nyelvi, jogi, filozófiai előadások segítsék a kérdést a maga sokoldalúságában megragadni. Az ülésszakot Sőtér István rektor nyitotta meg. Üdvözölte az előadókat és a megjelent közönséget, majd röviden érintette a nemzeti kérdés néhány központi prrblémáját. Kiemelte a helyes, egészséges nemzeti érzés megőrzésének fontosságát, annál is inkább, mivel a nemzeti közösségek eltűnése csak a kommunizmus egy majdani szakaszán fog bekövetkezni, s jelen pillanatban a nemzeti sokféleség nagyrészt hozzájárul az emberi élet gazdagságához, változatosságához. Véleménye szerint e vonatkozásban természetesen a fő kérdés: hogyan jutunk el a polgári nemzeti közösségi tudattól a szocialista nemzettudatig, s hogy miként őrzi meg e nemzet-tudat a nemzeti ku'túra gazdagságait. Végül az ülésszak minden résztvevőjének jó munkát kívánt, s átadta a szót az előadóknak. • R. Várkr nyi Ágnes a Töitónettudományi Intézet osztályvezetője „A nemzet fogalma a XVI—XVIII. század társadalmi és politikai harcaiban" című előadásában rövitlen utalt a nemesi nemzet fogalmának több évszázados — a XIII. században kezdődő és a XV — XVI. század fordulóján kiteljesedő — fejlődési folyamatára, majel megállapítva, hogy a XVI—XVIII. században „a nemzeti gondolat tetteket indokló érv lesz az uralkodó osztály politikájában, de érv az elnyomottak küzdelmeiben is" — az 1505 és 1707 közötti ellentmondásos évek fejlődési tenelenciáit elemezte. 1505 a rendi nemesi nemzet-eszme kibontakozását jelzi. Ekkor a nemzet az ország kiváltságosainak összességét jeler.ti, magába foglalja rét geződésre való tekint t nélkül a nemesség egészét. Összekapcsolja az egymással nem egyszer szembenálló bo-s- о rost és gazdag zászlósurat. A rákosi országgyűlés és Werbőczy Tripart'tuma ennek szellemében a Szkithiából jött ősökkel rendelkezőket, eztîknek — a nemzetnek — közösségét határozottan elhatáiolja az ország lakosságának másik felétől. Noha a humanisták már ekkor tágabban éitelmeztók a nemzet fogalmát, s néha beletartozónak mondották a mestereket
