Századok – 1966

Krónika - Bottló Béla 1905–1964 (Bélay Vilmos) 1055

KEŐNIKA 1067 anyagai — alapozzák meg mindkét fejezetet. A szerzők alapos elemzésnek vetik alá a forrásokat, az elemzést és magyarázatot nem kerülik meg a források sokszor kényelmesnek tűnő megszólaltatásával. Kiemelte, hogy az Orosháza történetében nem jártas kutató vagy olvasó tájékoztatását, valamint a reális mérlegelést nagymértékben megkönnyíti, hogy a szerzők járási, megyei adatokkal, eseményekkel vetik össze a helyieket, hogy ezen túl, az ország más, jellegzetesen eltérő vagy hasonló tendenciát mutató vidékeire is utalnak. Az 1905 — 7-es válság kapcsán feltárulnak azok az okok, amelyek a fővárosi vagy országos eseményekhez képest itt fáziseltolódást okoztak, s így sajátosan színezik a korszak képét. Az ilyen és hasonló mozzanatok feltárása a kötet egyik jelentős érdeme. Tarnai Andor kandidátus, az Irodalomtörténeti Intézet munkatársa véleménye szerint az Orosháza művelődéstörténetéről írott monográfia-részietet abból a szempontból kell tanulmányoznunk, hogy mivel járul hozzá a kúlturhistoria mai kérdéseinek általános tisztázásához, mit tanulhatunk belőle és hol vannak még hiányok, amik miatt hézagosnak látszik egy alföldi város művelődésének leírása. Megállapítása szerint az iskolatörténet, a színháztörténet, valamint a különböző társadalmi szervezetek története világos vonalvezetésű ós példamutató abban az értelemben, hogy miként kell összefüggésbe hozni a különböző szervezetek megalakulását és bomlását a társadalom mozgásával s a művelődési igények növekedésével. Orosháza irodalomtörténetének kérdését vizsgálva hangsúlyozta, hogy meg lehetne kísérelni egy művelődéstörténetileg hasznosíthatóbb irodalomtörténet megírását, csak ennek az a feltétele, hogy az irodalomban ne elsősorban az esztétikai értéket keressük, hanem világosan megkülönböztetve a közönség különböző rétegeit, az irodalomtörténet szociológiai oldalát, elsősorban történeti vonatkozásokat kellene kiemelni. A monográfia vitájában felszólaltak még Dénes György tanár (Budapest), Szabó Pál tanár (Miskolc) és Zelei László egyet, hallgató. A vita tanulságait a vitavezető, Benda Kálmán kandidátus, a Történettudományi Intézet főmunkatársa összegezte. Megállapította, hogy „a szempontokban és adatokban is gazdag, elmélyült, nem egyszer tanulmányszámba menő hozzászólások azt tanúsítják, hogy az Orosháza története kötet szerzői jó munkát végeztek, s hogy a művet megkülönböztetett hely illeti meg helytörténeti irodalmunkban". A következőkben a helytörténetírás feladatairól szólt a vitavezető, és kiemelte a helytörténeti munkák hivatását népünk szocialista öntudatra való nevelésében. A tudományos és nevelési szempontok egyaránt azt kívánják — mondotta —, hogy a helytörténeti kutató a múlt kendőzetlen, igazi arcát tárja fel, rosszul értelmezett lokálpatriotizmusból ne szépítse meg azt, de ne hallgassa el azt sem, ami előremutató, lelkesítő volt a közösség életében. A hozzászólók részletesen szóltak arról, ami ebben a vonatkozásban az Orosháza története kötetben pozitív, és a korábbi, hasonló jellegű munkákhoz képest előrelépést jelent, ugyanakkor nagyon hasznos és tanulságos volt, hogy arra is rámutattak, milyen további fontos kérdések vizsgálatát ós megoldását várja a tudomány, főleg a mezőgazdaság- és a művelődóstörténet terén a helytörténeti kutatásoktól. Azzal a vitában elhangzott megjegyzéssel viszont, hogy a kötet, ha tudományos feladatát be is tölti, nevelői hivatásának csak részben tud eleget tenni, mert stílusa száraz, nem olvasmányos, a vitavezető nem értett egyet. Megcáfolja ezt a véleményt — mondotta — a kötet iránt a helyi lakosság körében megmutatkozott nagy érdeklődés csakúgy, mint az a lelkes és elismerő visszhang, amelyet a kötet eredményei szakemberek és nem szakemberek körében egyaránt kiváltottak, és nem utolsó sorban az az érdeklődés, mely a hallgatóság részéről ezen a vitaülésen is megnyilvánult. Ezek a tanulmányok megnyitnak egy új korszakot — folytatta a vita vezető —, amelyikben a kutatók most már biztos alapokról indulva, nagyobb kitekintéssel és finomabb módszerekkel a múlt ma még sötétbe vesző vonásait megvilágíthatják. Ebből a szempontból is nagyjelentőségű, hogy a kötet munkálatai kapcsán felnőtt egy helyi kutatógárda, amelynek további működése elé országos szempontból is nagy reménységgel tekinthetünk. A további eredményes munkának egyik fontos feltétele azonban az is, hogy az együttműködést a helytörténet művelői és az országos tudományos intézményekben dolgozó kutatók közt szorosabbra vonjuk. „Az Orosháza története kötet vitája — fejezte be zárószavait — messze túlmutat a város történetén, és fontos állomás a magyar helytörténeti kutatások fejlődésében is". A vita végén a városi tanács részéről Szabó Gyula köszönte meg az eredményes ^munkát. Április 30-án délután az orosházi megmozdulás 75. évfordulója tiszteletére emlékművet lepleztek le az esemény egykori színhelyén. A Társulat nevében Borús József helyezett koszorút az emlékmű talapzatára. »