Századok – 1966

Krónika - Bottló Béla 1905–1964 (Bélay Vilmos) 1055

KRÓNIKA 1065 hetünk. A magyar mezőgazdaság egész tőkés korszakát tekintve a leggyorsabb fejlődós ebben az időszakban figyelhető meg, míg a századforduló után a fejlődós lelassulásának t ndeneiája lépett előtérbe. Mivel a magyar mezőgazdaságban a gépesítés foka, a műtrágyahasználat — a viszonylagos gyors növekedés ellenére is — rendidvül alacsony voit, a termésnövekedés a századforduló után alig hala 1t mir előre. Sajáto3 óiként, de f'o itoî szerepet játszott ebben a magyar mezőgazdasági termékeknek az osztrák piacon uralkodó monopolhelyz 'te, a magas monopolár miatt ugyanis a technikai fejlesztés utján megvalósítható önköltségcsökkentés, ill. a versenyképesség fokozása nélkülözhető volt. Ehhez járult még a poroszutas fejlődés következtében meglevő széles mezőgazdasági tartaléks jreg is, amely költségmentesebb önköltségcsökkentést tett lehetővé, mint a technikai fejlesztés. A főbb mezőgazdasági termékek fejlődésének vizsgálata alapján bebizonyította, hogy a 80-as és 90-es évek első felében végbement magyarországi fejlődés eredményei ónt a Magyarország és a nyugat-európai országok fejlettsége közötti színvonalbeli különbség csökkent, míg a századforduló utáni időszakban fokozódott. Befejezésül megállapította, hogy mindaz a fejlődés, amely a magyar mezőgazdaságban a tárgyalt korszakban megfigyelhető, nem jellemző általában valamennyi birtoktípusra, hanem döntően a nagybirtokra. A parasztgazdaságok helyzete a tőkés árutermelés fejlődésével egyre rosszabbá vált. A tőkés árutermelésben előrehaladó nagybii tokkal az elmaradott parasztgazdaságok nem tudnak versenyezni, így tönkremenetelük fokozódik. Ez kifejezésre jutott a végrehajtások és a birtokeladások megnövekedett számában, valamint a kivándorlás nagyarányú növekedésében. Az ülésszak második előadását Pölöskei Ferenc kandidátus, egyetemi docens „Az agrárszocialista mozgalmak megind ilásának 75. évfordulójára" címmel tartotta. Előadásának első részében megállapította, hogy a 75 évvel ezelőtt Oro3házán fellobbanó agrárszocialista mozgalom szervesen illeszkedik a dualizmus válságát képező s azt előidéző tényezők közé. E válságjelenségek síkján a szoeialista munkásmozgalom szoros szálakkal fűződött az agrárszocialista mozgalmakhoz. A 90-es évek elején a Viharsarok szegényparasztsága a szoeialista munkásmozgalomtól, konkrétan az 1890-ben megalakult Szocialista Párttól kapta a legnagyobb hatású és közvetlen ösztönzést harcának megkezdésére ós vállalására. A továbbiakban kifejtette, hogy az agrárszocialista mozgalmak megindulásához a dualizmus általános ellentmondásai mellett a kapitalista és feudális jellegű kizsákmányolás erősebb viharsarki összefonódása ós az itteni szegén yparasztság helyzetének alakulása is hozzájárult. A termelési technika XIX. századvégi átalakulása csökkentette a fontosabb mezőgazdasági munkák idejét, s ez lényegesen korlátozta a szegényparasztság munkaalkalmait. Különösen súlyossá t 'tte a sz*?gényparasztság helyzetét az a körülmény, hogy a kapitalista kizsákmányolás formái mellett tovább éltek, sőt erősödtek a feudális jellegű ingyenmunkák. Előadásának második részében rámutatott, hogy az agrárszocialista mozgalmak i megindulását ós kibontakozását elősegítette az a gazdag szervezkedési és harci tapasztalat is, amely különösen a 48—49-es forradalom és szabadságharc óta halmozódott fel. A 80-as évek végén a szocialista munkásmozgalom hatására megerősödött a szegényparasztság politikai tevékenysége, főleg most alakuló önálló, a gazdagparasztság szervezeteitől függetl n olvasóegyleteiben, népköreiben, munkásegyleteiben. A 48-as hagyományok ötvöződtek itt a magyarországi munkás nozgalom legfontosabb célkitűzéseivel. Bizonyította, ho'^y ez szakítást jelent a függ tlenségi párt jobbra forduló, a 48-as örökség társadalmi tartalmától egyre inkább elszakadó magvarságszemlébtétől. Befejezésül rámutatott arra, hogy az agrárszocialista szervezkedések, mozgalmak új korszak kezd'tét jelentik a földmunkásmozgalmak t irtán°tében. A szegényparaszti mozgalom találkozása a megélénkülő munkásmozgalommal elsősorban a parasztság számára jelentett sokat, de a munkásosztílv számára is megmutatta azt a társadalmi erőt, amelyre történelmi hivatásának betöltéséb-n leginkább szám'thatott. Az emlékülés korreferátumai az 18)1. évi agrárszocialista szervezkedések helyi vonatkozásainak néhány fontos részletét mutatták be. Hôhi Józsej, a TIT nemzetközi választmányának t'tkára (Budapest) az 1891. június 21-i battonvai megmozdulással foglalkozott. Oltvii Ferenc levéltárigazgató (Szeged) az örökváltsági törvény végrehajtását elerrezt" a Csanád megyei telepes községekben. Szabó Ferenc levéltárigazgató (Gyula) pedig bemutatta, az orosházi aaTárszoeialisták szervező munkájának hatását Csanád megyében. Vassínt- án vrw ológus (Békéscsaba) az 1 891. május 2 — 3-i békéscsabai megmozdulást ismertette, Vi á h Ferenc tanár (Békéscsaba) az orosházi járás föHmunkásságának szervezkedéséről beszélt. A tudománvos ülésszak második napján az „Orosháza története és néprajza" című monográfia szakmai vitájára került sor. A vita elnökségében a felkért bírálókon kíviil helyet foglalt Darvas Józsej Kossuth díjas, az írószövetség elnöke is.