Századok – 1966

Krónika - Bottló Béla 1905–1964 (Bélay Vilmos) 1055

1062 KHÓNIKA Elekes Lajos megnyitója után Waczulik Margit gyak. vezető tanár ,,A művelődéstörténet az iskolai történelemtanításban" címmel tartott vitaindító előadást. Előadásának bevezető részében az elmúlt húsz óv történelemtanítását értékelvemegállapította, hogy az már nem elégítheti ki mai igényeinket. Elérkezett az ideje annak, hogy az iskolai történelemtanítás az élet komplex bemutatására törekedjék. A továbbiakban az iskolareform új tanterveivel kapcsolatban hangoztatta, hogy más módszert követel meg a művelődéstörténet tanítása az általános iskolás életkorban, mint a középiskolában. Az általános iskolában a létviszonyok szemléletes, életszerű tanításán keresztül vezethetjük a tanulókat az emberi művelődés nagy tényeinek megismerésére. A történelmi létezés alapvető területei bontakozhatnak csak ki ós csak a leglényegesebb összefüggések, törvényszerűségek ós tanulságok világosodhatnak meg előttük. A középiskolai tantervek már továbbmehetnek ennél. Megismertethetik egy-egy korszak világnézetének fontosabb vonásait, filozófiai irányait, tudományának legjellemzőbb eredményeit, néhány kiemelkedő képzőművészeti alkotását. Ha mindezt összhangba tudjuk hozni az irodalom ismeretével, nagyjából képet kap a tanuló egy-egy korszak művelődési viszonyairól. Örvendetes — állapította meg —, hogy az új tantervek megfelelő lehetőséget biztosítanak erre a XX. század tárgyalásánál is, hiszen ez a korszak igen bő lehetőségeket nyújt fontos tanulságok levonására, és így a tanulók világnézete formálása szempontjából különösen nagy jelentőségű. Segítséget kap, de ad is egyúttal a történelemtanítás a bevezetésre kerülő új tantárgy, a „világnézetünk alapjai" oktatásával. Konkrét tényanyagon keresztül ismerik meg a tanulók egy-egy korszak anyagi és szellemi kultúráját. Az anyagi és a szellemi fejlődóst ezen a fokon összefüggéseikben, kölcsönhatásukban kell látniok a tanulóknak. Mindebből világos, hogy az általános ós a középiskolai történelemtanítás nem csak tárgyában koncentrikus, hanem módszereiben és követelményeiben is kiegészíti egymást a tanulók életkori sajátságainak megfelelően. Előadásának következő részében felvetette a kérdést: milyenek a lehetőségek ezeknek a követelményeknek a megvalósítására? Megállapította, hogy a régi általános iskolai tankönyvek édes-keveset nyújtanak hozzájuk, a középiskolaiak már jóval többet, mint a megelőzők. Az új tantervhez még csak az általános iskola V. és VI. osztályaiban van tankönyv, a középiskolában pedig csak a gimnáziumok I. osztálya számára. Ezek már szem előtt tartják az új tanterv követelményeit és így segítséget jelentenek a művelődóstörténet tanításában is. Hasznos eszközöknek bizonyulnak az olvasókönyvek is. Nem nélkülözhetők a művelődéstörténet tanításához a diafilmek illetve az episzkópos vetítés, egyre több helyen foglalkoznak a zenei szemléltetéssel is és folynak az iskolatelevízió kísérleti adásai, egyelőre az általános iskola V. osztályos anyagához. Több segítséget kap a pedagógus a tudományos irodalomból is, mint néhány évvel ezelőtt, akár a történettudományt, akár az irodalom- vagy művészettörténetet nézzük. Ez a segítsége azonban korántsem elég. Nagy szükség lenne pl. a XX. századi művelődés kérdései tudományos feldolgozására. Hasonlóan fontosak lennének a művelődéstörténettel kapcsolatos szociológiai vizsgálatok is. A művelődéstörténet tanításának módszertani problémáit vizsgálva kifejtette, hogy tényanyagát könnyebb képekben, múzeumi anyagban vagy műemlékek helyszíni megtekintésekor megmutatni, esetleg meg is szólaltatni, mint pl. felidézni a gazdaságipolitikai fejlődés tényeit. Éppen ezért nagyobb gondot kell fordítani a forrásanyag bemutatására és velük kapcsolatban kiváltani a tanulók valódi aktivitását. Az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy ez a lehetőség hibák forrása is lehet, ha nem válogatunk eléggé vagy nem ügyelünk a válogatáskor arra, hogy valóban a leglényegesebbet, a legjellegzetesebbet nyújtsuk. Nem feledkezhetünk meg annak megvilágításáról sem, kik alkották a kultúra javait, a társadalom mely osztályához, rétegeihez jutott el a kultúra és közöttük hogyan alakult társadalmi igényeik szerint. Befejezésül hangsúlyozta, hogy csak a gyakorlati tapasztalat alapján alakul majd ki a legmegfelelőbb, leginkább célravezető módszer. Mindenképpen érdemes azonban a művelődóstörténet tanításának kérdéseivel foglalkozni a benne rejlő, fontos világnézeti tanulságok miatt. Bcdó György, az Országos Pedagógiai Intézet adjunktusa hozzászólásában a „Világnézetünk alapjai" tárgy jellegével és a történelemtanítással megvalósítandó koncentráció fontosságával foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a társadalomtudományi ismeretekre való támaszkodás, a társadalom anyagi és szellemi életével való alapos megismerkedés elengedhetetlenül szükségessé teszi a világnézetünk alapjai tantárgy számára a középiskolai történelemoktatással való erőteljes koncentrációt. Kifejtette, hogy az együttműködésnek, a munkamegosztásnak a tantárgyi koncentráción is túlmutató formáját kell megtalálni, mivel mindkét tárgy eredményes oktatása megköveteli ezt. A Világnézetünk alapjai nem töltheti be hivatását a történelem sokoldalú megalapozó ós elemző munkája nélkül, a