Századok – 1966

Krónika - Bottló Béla 1905–1964 (Bélay Vilmos) 1055

KRÓNIKA 1063 konkrét tényanyag és ismeretek hiányában, úgyszintén a történelem tanításának eredményessége, világnézetet formáló ereje és hatása az új tárgy szintetizáló funkciójában válik magasabb szintűvé, meggyőzőbb erejűvé a tanulók számára. A művelődéstörténet tanításánál — fejtegette a referátumhoz kapcsolódva — nemcsak az arányok helyes megállapítására kell figyelemmel lennünk, arra, hogy mi volt az adott korszakon belül a legjellemzőbb, a legfontosabb, mi vitte előbbre a kultúra fejlődését stb., hanem nagyobb gondot kell fordítani a felépítmény elemeinek differenciáltabb vizsgálatára is. Ez a differenciáltabb vizsgálat a történelemtanítás és a Világnézetünk alapjai tárgy számára is fontos lenne, s növelné mindkét tárgy oktatásának világnézeti hatékonyságát. Dombi József gyak. vez. tanár hozzászólásában a történelemtanítás keretében folyó művészettörténet tanításával foglalkozott. Megállapította, hogy a tankönyvek írói és szerkesztői részint a tanterv, részint az utasítások előírásainak megfelelően jó módszerekkel iktatták a művészetekre vonatkozó részeket a történelmi anyagba. A módszer legfontosabb elve — helyesen — a szemléletesség volt. Örömmel állapította meg, hogy igen sok kép található a reformtankönyvekben. Majd azzal a kérdéssel foglalkozott: miként lehetne a művelődéstörténet tanítása közben leggyümölcsözőbbé tenni a művészettörténet tanítását a valamennyi iskolában rendelkezésre álló, legminimálisabb szemléltető eszközökkel. Befejezésül javasolta, hogy a tanárjelöltek az egyetemi oktatás során négy féléven át szigorlati tárgyként tanulják a művészettörténetet. Ez nem lenne felesleges, mert a magyarországi művészeti emlékek megismerése épp oly forrása a magyar történettudománynak, mint az oklevelek vagy a régi krónikák ismerete, s az effajta kutatások kiszélesítése pedig gyarapíthatná a magyar művelődóstörténet gazdag tárházát. Kanizsai-Nagy Antal igazgatóhelyettes felszólalásában kifejtette, hogy senki nincs, aki ne helyeselné a kultúrtörténet tanítását a középiskolai történelemtanításon belül. Nehézséget a kis óraszám miatt a „mikor?" kérdése okoz. Pedig volnának lehetőségek, ha a tantárgyak közötti koncentrációt és az egyes tantárgyak anyagának kiválogatását jobban meg tudnánk oldani. Teljesen elhibázott — mondotta —, hogy az irodalomtörténet és történelem nincs összhangban: az irodalomtörténet előtte jár a történelemnek. Véleménye szerint a megoldást ott kellene keresnünk, hogy az irodalomtörténetet általános esztétikai tantárgy rangjára emelnénk, hiszen pl. a filmművészet már be is tört ebbe a tantárgyba. Elférne még a művészetek története is. Ezzel nagyobb távlatokat, szélesebb összefüggések feltárását teremtenénk meg, lehetővé válnék az esztétikai tantárgy és a történelem koncentrációja, s bizonyos értelemben a történelemtanítást is tehermentesítenénk. A tantárgyak szorosabb összeépítése esetén a történelem mintegy összefoglalná a középiskolai anyag egészét, mert éppen a középiskolában tanított tantárgyak kultúrtörténeti anyagát is tartalmazná. Degré Alajos levéltárigazgató (Zalaegerszeg) egyetértett azzal a gondolattal, hogy 1 a történelemtanításban érvényesíteni kell a művelődéstörténetet. Utalt arra a szerencsés helyzetre, hogy a vidéki levéltárakban igen sok iskolai iratanyag található, amelyek segítségével kitűnő képet rajzolhatunk a mai tanulók számára már elképzelhetetlen — 50—60 év előtti — elemi iskolai oktatásról, különösen a falusi oktatásról. Véleménye szerint, ha saját környezetük múltjából közlünk velük iskolai adatokat, bizonyos, hogy felkeltjük a művelődéstörténet iránti érdeklődésüket. Kaposvári •Gyula múzeumigazgató (Szolnok) hangoztatta, hogy az újabb kutatások új művelődéstörténeti vonatkozású anyagokat tártak fel. Majd arra hívta fel a figyelmet, hogy a múzeumi kiállítások igyekeznek didaktikai szempontokat érvényesíteni. Kralovánszky Alán muzeológus (Székesfehérvár) hozzászólásában elmondotta, hogy a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya kezdeményezésére a Fejér Megyei Tanács, a székesfehérvári Tanács Művelődésügyi Osztálya és a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága közös tervet készített 1966 tavaszán, amelynek értelmében a múzeum elkészíti 1966. szemptember 30-ig a művelődóstörténeti oktatáshoz szükséges szakirodalmi bibliográfiát. Ugyanakkor a kijelölt székesfehérvári pedagógusok is elkészítik a ^pociális pedagógiai szempontú szöveges múzeumi vezetőt, melyet sokszorosítva, a Tanács módszertani levél kíséretében eljuttat a város iskoláihoz, hogy az új tanévben már ennek értelmében történjék a tanítás. Végezetül megemlítette, hogy a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága eddigi gyakorlata és tapasztalata szerint (Tác, Székesfehérvár) a művelődéstörténeti szemlélet és anyagismeret leghatékonyabb módja a diákok régészeti ásatáson való aktív közreműködése, amely a tanulók részére a legegyszerűbb módon a legmaradandóbb élményt és tudást adja. A vitán Unger Mátyás utalt arra, hogy a vándorgyűlés sok érdekes gondolatot vetett fel, s útmutatást adott az új tankönyvek elkészítéséhez. 23*