Századok – 1966

Krónika - Bottló Béla 1905–1964 (Bélay Vilmos) 1055

a KRÓNIKA 1061 Az antifeudális népi-forradalmi mozgalmak tanulságai alapján bebizonyította, hogy a kulturális felemelkedésért vívott harc mindig szoros velejárója, szinte előfeltétele, a gazdasági, társadalmi felemelkedésirt folytatott küzdelemnek. Táborban, az új, feudális osztályelőítéletektől mentes társadalomban kezdettől fogva új tartalommal telítődött a kultúra fogalma is. A táborita cikkelyek elvetik a szellemi műveltség majd minden addigi eredményét, amelyet az emberiség a régi társadalom keretei között felhalmozott. Elvetik a múltban felhalmozott tudást, mert hamisnak vélik, de nem vetik el az igazi tudást, — a tudásnak, a kultúrának a társadalmi igazsággal, a felkelt nép igazságával egybeeső formáját. Olyan kultúrát keresnek, amelyet mindenki elérhet, magáévá tehet. Ezért már a legelső időszakban megkezdték az anyanyelvű olvasás, írás tanításával — az új, a régitől gyökeresen különböző műveltség megalapozását. Befejezésül leszögezte: a marxista kultúrtörténeti kutatás egyik fontos feladata éppen az, hogy a „másik" kultúrát, a dolgozó nép sajátos kultúráját is a maga sokrétűségében feltárja és a két kultúra fejlődósét, alakulását egymással és a közös gazdasági alappal згогоз összefüggesben vizsgálja. Angyíl Endre filológus, a Dunántúli Tudományos Intézet munkatársa hozzászólásában a művelődéstörténet kutatásával kapcsolatos irodalomtörténeti szempontokra utalt. Elekes Lajos akadémiai 1. tag, egyetemi tanár hozzászólása elején utalt a bevezető referátumra és a vitára, mely igazolta: mennyire szükséges és időszerű foglalkozni a művelődéstörténet kérdéseivel. A szakirodalomban megfigyelhető szóhasználati ingadozással kapcsolatban hangsúlyozta, hogy emögött elvi, tartalmi különbségek mutatkoznak. A régebbi kutatás egyes — főleg német — irányzatai elvi különbséget t'fttek kultúra és civilizáció közt, az előbbin a művelődés szellemi-erkölcsi, az utóbbin anyagiintézményi oldalait értve.Ilyen éles különválasztással a polgári kutatás egyéb — pl. francia vagy angol — ágazatainál ritkán találkozunk, sőt az újabb irodalom egyik angol összegezője az egész különbségtételt meghaladottnak minős tette. Megállapította, hogy az újabb irodalom egyre inkább egységként szemléli a művelődés anyagi és szellemi oldalait. A marxista terminológiában általánosnak tekinthető „anyagi ós szellemi kultúra (műveltség)" kifejezés konkrét értelmezése terén szintén mutatkoznak nem jelentéktelen eltérések a fogalom körének szűkebbre vagy tágabbra vonása szerint. Véleménye szerint a műveltség, művelődés fogalmát a szokásosnál tágabban kell értelmezni. Szellemi oldalába feltétlen beletartoznak a tudományok és művészetek mellett az emberek közti viszonyt szabályozó erkölcsi-magatartásbeli normatív tényezők. A művelődésen az emberiség történelmi felemelkedésének, a természet erőivel folytatott küzdelmének, az e küzdelem konkrét módozatait meghatározó társadalmi körülményeknek és a mindezekről alkotott tudati-eszmei, ám a személyiség egészére kiható megnyilvánulások összességét kell érteni. Ez azért fontos — hangsúlyozta — , mert ebben a tág értelemben a művelődéstörténeti kutatás fontossága nagyot nő. A továbbiakban a művelődéstörténész feladatát elemezte, majd az eddigi kutatásokat értékelte. Hozzászólása második részében azokkal a kezdeményezésekkel foglalkozott, amelyek a kultúra közös magvát a társadalmi psziché területén keresik. Ennek fogalma, értelmezése további vizsgálódást, beható elemzést igényel. A kutatás jelenlegi állapotában mintegy közvetítő közeg gyanánt értelmezhető, mely a fejlődés egészének irányát, jellegét meghatározó gazdasági-társadalmi fő folyamatok és a végső soron ezekben gyökerező kulturális jelenségek közt a kapcsolatot biztosítja. Befejezésül — egyetértve mindazzal, amit a bevezető előadás a növekvő időszerűség kérdéseiről közölt — megállapította, hogy az emberiség úton van történelmi létének ahhoz a szakaszához, amelyet a marxizmus klasszikusai „igazi" történelemnek mondottak. Amilyen mértékben közeledünk történelmünknek ehhez a szakaszához úgy nő szükségképpen az igény és az érdeklődés a művelődéstörténet kérdéseinek a feltárására. Hatos Géza történész hozzászólásában főleg Firenze középkori történ°tere vonatkozó kutatásai alapján kifejtette azt a szoros kölcsönhatást, amely a gazdasági, politikai és kulturális fejlődés között fennállott. A korabeli gondolkodók fennmaradt munkái pontosan és híven tükrözik a fejlődés mikéntjét és ezen túlmenően több előremutató elemet is tartalmaznak. Mátrai László akadémikus befejezésként néhány hozzászólással vitatkozott,majd összegezésül megállapította, hogy a konferencia igen hasznosnak ós eredményesnek bizonyult a művelődéstörténeti kutatások kibontakoztatása szempontjából. Mint örvendetes eredményt különösen kiemelte a történeti társtudományok igen pozitív együttműködését a közös problematika közös megoldása terén. A vándorgyűlés második napj án Elekes L'ij'-s egyetemi tanár, akdómiai 1. tag, Unger Má y í.s egyetemi adjunktus, a Társulat tanári tagozatának elnöke ós Fehér Sándor, a Hazafias Népfront kecskeméti városi bizottságának elnöke foglalt helyet az elnökségben. 23 Századok 1966/4—5