Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1034

1046 FOLYÓIRATSZEMLE 1046 végül pedig a megalakuló Labour Partyval. Foglalkozik a szocialista szervezetek írországi terjedésével, megállapítván, hogy a fábiánusokkal és a Szociáldemokrata Federációval szemben inkább a Független Munkáspártnak volt nagyobb a hatása, mígnem Conolly, de főként Larkin 1907-es tevékenységével az ír munkásmozgalom új periódusba lépett. — JEANNE GAILLARD: A termelőszövetkezetek és a pclitikai gon-» dolkodás Franciaországban (1852 —1870) (59—84. 1.) visszatekint az 1848-as év szövetkezeteire, III. Napóleon kormányának ezzel kapcsolatos magatartására, jelzi, hogy a szövetkezetek feléledése 1863 — 65 között következett be. Megvizsgálja a szövetkezetek gyakorlati tapasztalatait, politikai színezetüket, magatartásukat a kormányzattal, illetőleg a politikai ellenzékkel szemben. Az 1860-as évek végén megállapítja e szövetkezetek radikalizálódását, mikor ezek során a sztrájkok támogatását is elfogadták. — F. BÉDARIDA: A munkásmozgalom történetének távlatai Angliában (55 — 58. 1.), miután rövid indokolását adja annak, hogy a munkásmozgalomkutatás miért keltett mindig érdeklődést Angliában, beszámol a munkásmozgalom történetét kutató társaság megalakulásáról, munkatervéről. Kiemeli, hogy a munkásmozgalom mívelésének új angol központja elsősorban a kutató történészeknek kíván segítséget nyújtani. Rendszeres bibliográfiai mutatókat adnak majd ki, a kölcsönös tájékozódást biztosítják, de előmozdítanák a mozgalom múltjának újraírását is. Évente kétszer Bulletint ad ki, ugyancsak évente 2 — 3 vitát rendez (ezek közül Bédarida kiemeli a Webbek történetfelfogásáról, illetőleg Hobsbawmnak a szindikalizmus történetéről szóló előadását). Bédarida hangsúlyozza, hogy a Társasághoz különböző beállítottságú tagok (276-an) tartoznak, marxisták és nem-marxisták egyaránt. A közös érzés és szemlélet, ami összefogja a tagokat, az, hogy valamennyien elfogadják a koegzisztenciát, de egyúttal a munkásság ügyével rokonszenveznek. — PIERRE AUBREY: Mécislas Golberg, az anarchista (97—109. 1.). Golberg 1868-ban született, 1891-től Párisban élt. Nagy irodalmi, filozófiai, történeti, szociológiai műveltséggel rendelkezett, az 1890-es évek kezdetétől megjelenő írásokban fejtette ki önálló koncepcióját. Eszerint a munkásmozgalom diadalra juttatásában a lumpenelemeknek és a munkanélkülieknek tulajdonított nagy lehetőséget, s ezzel újra felkarolta a már Bakunyin által is kifejtett nézeteket. — MARC JARBLUM: Miként gondolkodott Jaurès a demokráciáról, a nemzeti kérdésről, a cionizmusról Közép-Európában (85—93. 1.). Jarblum az 1905. évi orosz forradalom után hagyta cl Varsót, Párizsba érkezvén a szocialista párt tagja, lett, s 1907—1908-ban folytatott beszélgetéseket Jaurès-vel. Jarblum most megjelenő önéletrajzában eleveníti fel a'beszélgetést, amelyben a zsidók helyzetét vitatta meg" Jaurès-vel. Jarblum utalt Jaurèsnek arra, hogy a szocialista mozgalomban is akadtak antiszemiták (Fourier, Proudhon, Bakunyin esetében voltak ilyen utalások), amit ő a századfordulón is észlelt, ennek alapján közeledett a cionizmushoz. Jaurès elismerte, hogy a zsidóság belső polarizálódását, társadalmi rétegekre, osztályokra bomlását korábban nem látta tisztán. — JEMNITZ JÁNOS: JAURÈS beszélgetése 1914 júniusában egy magyar újságíróval (94—96.1.) dr. Orbók Attilának, a Magyarország tudósítójának riportját tartalmazza. Ebben Jaurès Tisza István politikai, szociális és kultúrpolitikai törvényeiről, kormánypolitikájáról mond ítéletet. — JEMNITZ JÁNOS: Szabó Ervin levelezése francia szocialistákkal és szindikalistákkal (111 —119. 1.) c. dokumentumközlemény áttekinti Szabó Ervin francia munkásmozgalmi kapcsolatait, idézi Monatte-tal, Delesalle-al, Cornelissennel és főként Hubert Lagardelle-el váltott leveleit 1904—1914 között. A levelezés a szindikalista felfogás elmélyülését, Szabó Ervin francia megbecsülését bizonyítja. — A folyóirat krótiikarovata ezenkívül tájékoztat a Sorbonne-on megvédett munkásmozgalomtörténeti disszertációk -ról, továbbá felsorolja a benyújtottakat. — J. LA PENSÉE 1965. dec. szám. — A francia Centre d'Etudes et de Recherches Marxistes rendezésében 1965 áprilisában tartottak konferenciát a nők számára kiadott sajtóról. A konferenciát a Marxista Kutatóközpont titkára, Gilbert Mury nyitotta meg, felhívta a figyelmet, hogy pusztán a dialógust ny tották meg, s nem óhajtanak végső igazságokat leszögezni. A konferencia fő beszámolóját EVELYNE SULLEROT tartotta: A női sajtó történetéről (9 — 21. i.) címen, aminél azonnal helyesbített, s megjegyezte, hogy inkább a nők számára írt sajtóról kell beszélni. E nagyobb kérdésnek két aspektusát emelte ki: a gazdasági és a szociológiai-pszichológiai összefüggéseket. Sullerot utalt arra, hogy az első „női lapok" a XVII. század derekán jelentek meg, s a ruházkodás, szobabutorozás kérdéseivel foglalkoztak — de férfiak adták ki. A második hullám az 1860-as évek végén, III. Napóleon császárságának liberális szakaszában indult el, s e lapokat többségükben már nők írták. Ezekben a lapokban az irodalmi színvonal meglehetősen magas volt, de ezen a téren a párizsi s a vidéknek szán t lapok között eltérés mutatkozott. Még egy