Századok – 1966

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1005

1016 FOLYÓIRATSZEMLE adódó politikai lehetőségeket, felvette a kapcsolatot az anconaiakkal, hogy nyomást gyakoroljon a Vatikánra. A pápa valóban kénytelen volt meghátrálni és több jelentős engedményt tett a magyar egyház ügye ben Mátyásnak. A közeledi s egészen rövid életű volt; a vers a tanulmány szerint ennek a rövidéletű diplomáciai közeledésnek terméke volt. — KOVÁCS JÓZSEF Ábel Ádám amerikai évei címen a század elején élt amerikás magyar munkásköltő életének rövid vázlatát adja. Ábel Ádám az amerikai magyarság munkásmozgalmának lapjában, az Amerikai Népszavában fejtett ki irodalmi munkásságot. — A szám ismerteti BARTA JÁNOS Madách történelemszemléletéről szóló tanulmányának (1965:1. sz.) megvitatását az Irodalomtörténeti Társaságban. A résztvevők közül VÁRKONYI ÁGNES az 1850-es évek magyarországi történetszemléletét, a korszak történetfilozófiai felfogását ismerteti, mint a dráma eszmei hátterét. Kiemeli, hogy ebben az időben hódít tért a pozitivista színezetű, a művelődéstörténetet középpontba állító, a természettudományok kutatási módszerei iránt nagy érdeklődést tanúsító történetfelfogás. Ez ebben az időben még a 48-as forradalom demokratikus eszméinek befolyása alatt áll, és egyértelműen haladó szerepet játszik. Később, az 1860-as években következik be reakciós irányú fordulat a magyarországi történetfilozófiai közszellemben. — HORVÁTH KÁROLY megállapítja, hogy Madách korában két történetfilozófiai felfogás állt szemben egymással: a hegeli indítású eszme-hit és a pozitivista szellemű biológiai és környezeti determinizmus. Barta előadásával szemben hangoztatja azon véleményét, hogy Madách szemléletében az előbbi dominált. Madách számára a kardinális eszmék a szabadság és a nemzeti eszme voltak. Ez utóbbinak a Tragédiában közvetlenül nincsen szerepe, viszont központi gondolata Madách egyéb munkáinak és megnyilvánulásainak, és közvetlen indítéka magának a Tragédia megírásának. — BÁRÁNYI IMRE egyetért az előadás vezérgondolatával, azzal a törekvéssel, hogy Madách művének történetfilozófiai szemléletét a korabeli hazai közgondolkodásból magyarázza. Kiemeli azonban, hogy Madách a magyar liberalizmus eszmekörében élt. Az 1849 után bekövetkező ideológiai bomlás ebben a táborban hatott legerősebben. Madách legkövetkezetesebben járva végig a liberalizmus ideológiáját, mélyen megszenvedte a kor töiténetböleselete által értelmezett ellentéteket. Madách alapélménye a liberalizmus hegeli ihletésű romantikus eszmehitének devalválódása: így szkeptikussá"vált az eszmehittel szemben, de az még hat rá annyira, hogy fokozott szkepszissel fogadja az új, romantikán túli természettudományos-pozitivista színezetű történetfilozófiai koncepciókat. Az eszmehit devalválódásának átérzéséből származó fájdalom, a hegeli eszmehit determinizmusa módján felfogott történeti fejlődésben való hit megingása után is keres valamely morális tartalmú, bizakodó megoldást. Ezt a determinista felfogással szemben egy bizonyos, a szabadakarat alapján álló szemlélet elfogadásával éri el. A zárt történeti fejlődés koncepciójával szembe felfedezi a nyitott történelmi távlatot. — NAGY MIKLÓS utal arra, hogy a Tragédiába L kevés szerep jut a Madách más műveiben megnyilvánuló nemzeti érzésnek. Ez a hiány kétarcú: egyrészt hozzásegítette a költőt, hogy szemlélete az egyetemes emberi felé forduljon, másrészt azonban elmélyítette pesszimizmusát, megfosztotta egy „fogódzótól". Összeveti a Tragédia nemzetszemléletót Arany művének, a Buda halálának nemzetfelfogásával, mely szerint a nemzet sorsára nehezedő fátum a nemzeti hibákból táplálkozik. Aranyt ez a romantikus nemzeti szemlélet — párosulva egyfajta, a népköltésben, a parasztsághoz fűződő vonzalomban gyökeredző humanizmussal — megóvta attól a szintén romantikus tömegellenességtől és a tömeg alantasságával szembe állított nagyember kultuszától, amely Madáeh művének vezérgondolata. Kifejti, hogy Madách az 1861 — 62-es alkotmányos harcok idején lényegesen magasabbra értékelte az eszmék mozgósító erejét, mint a Tragédia megírásakor. Az eredmény azt mutatja, hogy a kétely lelkiállapota összehasonlíthatatlanul magasabb szintű művészi «teljesítményt hívott életre, mint a zavartalan nemzeti optimizmusé. — ESZE TAMÁS Ujváry Tamás versei. Katclikus hang a Rákóczi-szabadságharc költészetében c. tanulmánya (I. rész az előző számban) kéziratos verses kötetet ismertet, melyet Ujváry 1705 elején Rákóczinak ajánlott. Egy Carmen memoriale c. latin bevezető vers után a kézirat a szomolányi diadalt és Szatmár sikeres kuruc ostromát elmondó két verset tartalmaz. Thaly csak az utóbbi kettőt adta ki, de értelemzavaró hibákkal. A tanulmány újból közli a teljes szöveget, rámutatva, hogy a kézirat (s főleg a Carmen memoriale) bensőséges Mária-kultusza révén egyik legreprezentatívabb dokumentuma a Rákóczi-felkelés katolikus költészetének. A vers irodalmi-szellemi hátterét felvázolva, a tanulmány behatóan elemzi a felkelésnek ezt az eddig elhanyagolt ideológiatörtént ti vonatkozását. Elsősorban a jezsuita eredetű Mária-kultusznak a kuruc oldalra való átplái.tálására, égy 1