Századok – 1966

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1005

1012 EOLYŐIRATSZEMLE a Huszonhármak emlékezetes, három magyar antifasiszta életét kioltó pöre, a Pas-de Calais-i bányavidéken s másutt folytatott fegyveres harcok, a párizsi felkelésben való részvétel s utána az önálló Petőfi-harciegység megalakulása volt. — A belgiumi magyar antifasiszták Magyar Század nevű partizáncsoportjának akcióit ÁRKUS JÓZSEF ismerteti. Ä gyűjteményt VÁGÓ ERNŐ Budapesten kerületenként és utcánként, vidéken megyénként ós helységenként haladó, irodalommal is ellátott összeállítása zárja le a hazai antifasiszta ellenállás legfontosabb eseményeiről ós emlékeiről. — B. B. TÖRTÉNELMI SZEMLE. VIII. óvf. (1965) 2 — 3 sz.: JEMNITZ JÁNOS A magyarországi szociáldemokrata párt külpolitikai irányvonalának alakulásához (1945—1948) c. tanulmánya megállapítja, hogy az SzDP az ország felszabadulása után nagyrészt új irányvonalra támaszkodva nézett szembe a megoldandó feladatokkal; vállalta a szocialista megoldásokat, fellépett a munkásegységért. A baloldal, mely híve volt a kommunista párttal való együttműködésnek és szovjetbarát magatartást tanúsított, jelentős szerepet játszott a munkásegység megvalósításában, mivel az általa javasolt vonalat a jobboldal politikáját szintén elítélő centrum is támogatta. A baloldal álláspontja érvényesült a párt külpolitikai koncepciójában is, amennyiben fellépett a hidegháború politikája ellen, bírálta a jobboldal kommunista- és szovjetellenes magatartását, és igyekezett előmozdítani a Labour Party közeledését a kommunistákhoz és a Szovjetunióhoz. A baloldal álláspontját a szerző részletesen elemzi a Labour Party megítélése, az általa 1946-ban kezdeményezett tárgyalások és kibocsátott kérdőívekre adott válaszok, a francia, szocialisták által szervezett elméleti kongresszus, az 1946 — 47-i lengyel-magyarolasz konferenciákon képviselt nézetek alapján. — RÁcz BÉLA — STRASSENREITER ERZSÉBET cikke Az üzemi bizcttságok szervezete ( 1944—1948) címen az üzemi bizottságok belső kérdéseivel és szervezetük fejlődésével foglalkozik. Részletesen elemzi a hagyományok szerepét (a Tanácsköztársaság, az osztrák munkásosztály kezdeményezése, a háború alatti ellenállási mozgalom tapasztalatai) a bizottságok születésében ós gyors fejlődésében. Bemutatja a bizottságok összetételét, viszonyukat a magyarországi fejlődéshez és elemzi az évenként tartott választások által előidézett változásokat. Leírja a bizottságok változatos formáit és egyesülési folyamatát; vizsgálja központi irányításuk sokoldalú problémáját. Ismerteti a tőkések, a szakszervezetek ós a munkáspártok álláspontját a bizottságokkal kapcsolatos harcokban ós megmutatja, hogy miként sikerült a gyakorlatban érvényesíteniük a vállalati munkásdemokráciát. — VIDA ISTVÁN A „demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről" szóló törvényjavaslat megszületése és parlamenti vitája c. irása az 1921: III. tc. megszüntetése és az 1946: VII. te., az uj, demokratikus államvédelmi törvény létrehozása körüli harcot világítja meg. Részletesen elemzi a Kisgazdapárt jobbszárnyának Sulyok Dezső által vezetett harcát a burzsoá demokrácia szempo tjai védelmében az országgyűlés többségével, de elsősorban a kommunista párttal szemben. A szerző megállapítja, hogy az új, demokratikus köztársasági törvény jelentős szerepet játszott Magyarország társadalmi fejlődésében, a proletárdiktatúra megvalósításában és konszolidálásában. — L. NAGY ZSUZSA Az olasz érdekek és Magyarország 1918—1919-ben cimen Olaszország közép-európai érdekeit alapul véve vizsgálja a magyarolasz kapcsolatokat a Károlyi-féle polgári demokrácia és a Tanácsköztársaság idején. Részletezve a Károlyiékkal folytatott tárgyalásokat, majd a Tanácsköztársasággal szemben elfoglalt olasz álláspontot, az olasz misszió tevékenységét és a békekonferencián hangoztatott olasz nézeteket, megállapítja, hogy az olasz politikát kettősség jellemezte: a magyarországi kereskedelmi és politikai behatolás, valamint a francia politika törekvéseinek keresztezése érdekében, a „szent önzés" jegyében kapcsolatokat épített ki a tanácskormánynyal és szállított Magyarországnak, majd — törekvései nem vezetvén sikerre — az ellenforradalom oldalára állt ós elősegítette annak győzelmét. — A szám vitacikket közöl BEREND T. IvÁNtól Az iparfejlődés és az úgynevezett parasztipar kérdéséhez címen. Ebben Tolnai György A paraszti szövő-fonóipar és a textiimanufaktúra Magyarországon 1840—1849 c. munkájának és Simoni Péter e munkáról a Valóság 1965. januári számában megjelent ismertetésének koncepciójával száll szembe. Elemzése során elveti Tolnai kiinduló tételét, mely szerint a tőkésedés folyamata általában a paraszti iparból indul ki, cáfolja, hogy speciálisan Magyarország esetében ez történt volna, s hibásnak véli a szerző levont következtetéseit is, nevezetesen, hogy Magyarországon a tőkés fejlődé^ a XIX. század első felében a legjobb úton haladt, ami meghatározta az 1848-as forradalom jellegét, s hogy ezt a fejlődést a forradalom bukása törte volna meg. Rámutat arra is, hogy a tőkés fejlődés vizsgálatánál nem lehet figyelmen kívül