Századok – 1966

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1005

FOLYÓIRATSZEMLE 1011 nem az összefogás, hanem a többi pártok elsorvasztásának eszközévé vált. A szerző úgy véli, hogy az elkövetett hibák okát a személyi kultusz, a nemzetközi helyzet hibás értelmezése stb. mellett elméletileg abban lehet keresni, hogy a proletárdik­tatúrát dogmatikusan fogták fel és szem­beállították a szocializmus népidemokrati­kus útjával. Megállapítja, hogy bár az e korszakban folytatott politika a szocializ­mus építésének politikája volt, a hibák nem részletkérdésekben jelentkeztek, ha­nem eltorzították e politika egészét, 1948 második felétől sematikusan fogva fel a szocializmus építésének általános törvé­nyeit ós szolgaian másolva e törvénysze­rűségeknek a Szovjetunióban sajátosan, nem egyszer hibásan alkalmazott módsze­reit, szakítva a felszabadulást követő évek egészében véve helyes politikájával, meg­sértették az alapvető gazdaságpolitikai és társadalompolitikai elveket. — SALGÓ LÁSZLÓ A Komintern VII. kongresszusa és az antiimperialista egységfront címen a Párttörténeti Intézetben tartott tudomá­nyos ülésen elhangzott hozzászólását közli le, melyben a kommunista pártok fő irá­nyával foglalkozik elsősorban Kína, India és Vietnam esetében. Az egységfront politi­kájának vonalát Lenin elméleti megállapí­tásaitól a Kominternnek egészében véve helyesnek ítélt koncepcióján át a második világháború után elért nagy eredményekig kíséri figyelemmel; ennek során kitér az 1928-i VI. Komintern-kongresszus hibás állásfoglalására a burzsoázia végleges ellen­forradalmivá válását illetően, ami a kínai párt balos vezetőinek interpretálásában átmenetileg tragikus helyzet kialakítására vezetett. A szerző végül leszögezi, hogy míg a II. Internacionálé a kolonializmus fenn­tartását szolgálta, a Komintern a gyar­mati rendszer felszámolásáért küzdött; tévedéseit ós hibáit is e cél szolgálatában követte el. — A Közlemények rovatban LEHOCZKY ALFRÉD Gazdasági és politikai viszcnyck Ózdon a fehérterror és az ellenfor­radalmi rendszer első éveiben (1919—1922) c. dolgozatát olvashatjuk, az Életrajzok rovatban pedig Várkonyi Istvánról, a Független Szocialista Párt megalakítójáról FARKAS JÓZSEF cikkét találja az olvasó. — O. M. TÖRTÉNELEM. 1966. 4. sz. a magyar partizánok antifasiszta harcát ismertető tanulmányokat tartalmaz. VÁRADI GYÖRGY a kelet-, nyugat-európai s külön a magyar­országi partizánharcok politikai és katonai jelentőségével és korszerűségével foglal­kozik, kitérve a magyarországi partizán­harcok késésének és gyeilgeségének okaira is. — GÁRDOS MIKLÓS az 1944. évi buda­pesti partizánharcokat, ezen belül a buda­pesti, az újpesti, a rákospalotai, a rákos­hegyi, a kispest-kőbányai partizáncsopor­tok, a „kiska" századok harci tevékenysé­gét, a Magyar Nemzeti Felkelés Felsza­badító Bizottsága felkelési tervét s a Buda felszabadításában résztvett Budai Önkén­tes Ezred harcait tárgyalja. — PINTÉR ISTVÁN cikke a bányászoknak 1943-ban meginduló s 1944-ben kiszélesedő, tünteté­sekben, kimaradásokban, bányászgyűlé­sekben, végül pedig fegyveres akciókban (Tatabánya, Salgótarján, Pécs) kirobbanó antifasiszta harcáról szól. — SALLAI ELEMÉR a magyar partizánoknak szovjet földön, Kovpak, Jelmjutyin, Naumov, Fjodorov, Szatanovszki partizánseregében, majd magyar földön Úszta Gyula Rákóczi partizánegységében, Szőnyi Márton és Nógrádi Sándor ejtőernyős csoportjaiban, a Bujanov-Lencsés, továbbá a Dékán-Rékai csoportokban vívott harcát tárgyal­ja. Emellett foglalkozik a szovjet front­agitátorok által elősegített tömeges szöké­sek és átállások jelenségeivel, a Budai önkéntes Ezred megalakulásának körül­ményeivel is. — PINTÉR ISTVÁN a Szlovák Nemzeti Felkelésben résztvett Kozlov-Grubics magyar partizánegység, a későbbi Petőfi-brigád, továbbá a Nógrádi Sándor­féle partizánegység harcainak történetét írta meg. — MÉSZÁROS FERENC a jugoszlá­viai és magyarországi felszabadító har­cokban úgyszólván teljesen felmorzsoló­dott Petőfi-brigád elkeseredett harcainak állít emléket. — STANISLAV A. SOCHACKI a magyar antifasisztáknak a lengyel ellen­állási mozgalomban való részvételét vilá­gítja meg. A magyar katonaság segítette, támogatta a lengyel lakosságot és partizá­nokat, magyar partizánosztagok, önkén­tesek harcoltak lengyel kötelékekben (Sző­nyi-csoport), a varsói felkelésben a Len­gyelországi Magyar Kolónia tőle telhetően segítette a lengyel ellenállást, a mielcei német katonai repülőtéren magyar antifa­siszták lengyelekkel közösen hajtottak végre szabotázsakciókat. Említésreméltó, hogy a magyar ellenállási mozgalom kiváló harcosa, Kilián György is felvette a kap­csolatot a lengyel ellenállási mozgalom­mal, s Varsóba menet tűnt el 1943 júliusá­ban. — GEREBLYÉS LÁSZLÓ és MÓD PÉTER részben saját élményeik alapján a francia­országi magyar ellenállás rendkívül válto­zatos, az irodalmi propagandától a politikai szervezőmunkán át egészen a fegyveres harcokig terjedő formáit ismerteti. Az ellenállást a Magyar Függetlenségi Mozga­lom irányította. Legemlékezetesebb meg­nyilvánulásai Párizs katonai parancsnoká­nak, von Schaumburg vezérőrnagynak, Richter német főtisztviselőnek kivégzése,

Next

/
Thumbnails
Contents