Századok – 1966
Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1005
1010 FOLYÓIRATSZEMLE manens forradalom egymásbafonódott periódusait fogja fel, amelyben 1945 nyarát a maga részérói abban az értelemben tekinti korszakhatárnak, hogy a szocialista forradalom reális lehetősége ekkor jelent meg. Kárpáti felhívja a figyelmet arra a jelenségre, hogy a történészek néhány alapfogalmat nem azonos értelemben használnak (pl. típus-forma). — A Dokumentumok rovatban BETLEN OSZKÁR közli Buchinger Manó feljegyzését az SzMI Végrehajtó Bizottságának 1935. augusztus 16 — 18-i, a Komintern VII. kongresszusának javaslataival foglalkozó üléséről, JEMNITZ JÁNOS pedig a zimmerwaldi konferencia dokumentumaiból publikál. — A Visszaemlékezések rovat NÓGRÁDI SÁNDOR emlékeiből ad közre az 1945-i országgyűlési választások Borsod-Abaúj-Zemplén megyei eseményeiről, az 1945 november miskolci tüntetésről, a szóncsatáról, az 1946. augusztus 1-i miskolci véres eseményekről, végül az 1947-i választásokról. 4. sz.: A Tanácsköztársaság 1919. március 21.—augusztus 1. címen a szám közli a készülő párttörténeti tankönyv V. fejezetének tervezetét. Foglalkozik a szocialista forradalom győzelmének okaival és körülményeivel, a szocialista építés és a forradalmi honvédelem megszervezésével, a honvédő háború katonai történetével ós a Tanácsköztársaság nemzetközi helyzetével, az egyesült munkáspárt helyzetével és kongresszusával, valamint a Tanácsok Országos Gyűlésével, az ellenforradalmi erők tömörülésével ós a Tanácsköztársaság elleni katonai támadással, a tanácshatalom megdöntésével. A tervezetet a Tanácsköztársaság történelmi jelentőségének és tanulságainak összefoglalása zárja le. — A folyóirat közli MOLNÁR ERIK A marxizmus szövetségi politikája az I. Internacionálé időszakában c. tanulmánysorozatának 3. fejezetét. Ebben a szerző az Internacionálé megalakulásának körülményeivel ós a benne résztvevő különféle burzsoá és kispolgári frakciók ellen Marx által folytatott küzdelem problematikájával foglalkozik. A francia kispolgári irányzatok elleni fellépés ismertetése után az angol csoport reformista magatartásának és Marx forradalmi álláspontjának összeütközését elemezve nagy figyelmet szentel a nemzeti kérdésnek, amit az 1863-i lengyel felkelés és az ír kérdés állított a viták központjába. Marx a kérdést a munkásmozgalom általános fejlődésének alárendelve vizsgálván, mindkét esetben a nemzeti függetlenségi törekvés jogosultsága és támogatása mellett lépett fel, ami azonban nem jelentette minden elnyomott vagy gyarmati nép önrendelkezési jogának elismerését, függetlenül az adott történelmi viszonyoktól. Szerinte erre csak az életképes, vagyis a haladásra képes népek tarthatnak igényt. Az angol csoporttal az összeütközés másik forrását az általános választójog ügye szolgáltatta, amelytől Marx angol vonatkozásban igen sokat várt, s amit az ír függetlenség ügyéhez hasonlóan az angol munkásvezetők reformista politikája buktatott meg. A bakunyinizmus elleni küzdelemmel kapcsolatban a szerző elsősorban az önálló proletárpárt és a proletárdiktatúra kérdését vizsgálja, s megállapítja, hogy Marx és Engels különösen a Párizsi Kommün tanulságai alapján vetették fel az önálló munkáspárt és munkáspolitika szükségességét, mivel arra a következtetésre jutottak, hogy a hatalom átmeneti megszerzését rövidesen a proletariátus állandó hatalma kell, hogy kövesse. Ezért törekedett Marx ekkor fokozottan az Internacionálé egységes ideológiával rendelkező harci szervezetté alakítására. Székhelyének Amerikába helyezését az átmenetinek tartott reakciós hullám miatt ideiglenesnek szánta, az általános európai fejlődés várakozásától eltérő tendenciája miatt azonban ez a lépés az Internacionálé elhalásához vezetett. — SZABOLCSI MIKLÓS József Attila és az illegális Kommunista Párt című tanulmánya a költő párttagságának és a pártból való kikerülésének történetét vizsgálva megállapítja, hogy József Attila 1930 nyarától volt az illegális párt aktív, harcos tagja, s kapcsolatának megszakadása 1933 eleje és 1934 ősze közé esett. Az eseményekért a párt szektás politikája mellett a költő hibáit is megállapítja; egyúttal leszögezi, hogy József Attila mindennek ellenére nemcsak a munkásosztály költője, de egyúttal kommunista, pártos költő is. — ZSILÁK ANDRÁS A magyar társadalom osztályszerkezetének alakulása a szocializmus építésének kezdeti időszakában és az MDP szövetségi politikájának főbb vonásai (1949 —1956) c. tanulmányában részletesen elemzi a megjelölt időszakban a társadalom struktúráját, majd a párt politikáját a munkásosztály, a parasztság és a többi társadalmi rétegek irányában, s megállapítja, hogy e politika koncepciója és alkalmazott módszerei a szövetségi bázis szűkítését eredményezték. Az 1953 —1954-ben előtérbe jutott Nagy Imreféle revizionista vonal elleni fellépést 1955 elején a Rákosi-féle szektás csoport önigazolásra ós a régi hibás politika folytatásának megalapozására használta fel mind a munkásosztály, mind a parasztság irányában folytatott politikát illetően. A Népfront kérdését vizsgálva a szerző úgy találja, hogy a Népfront létrehozása az 1947—48-ban kialakított helyes programnak már csak a karikatúráját jelentette:
