Századok – 1966
Történeti irodalom - Az Egyetemi Könyvtár évkönyvei (Ism. Vörös Károly) 1000
1002 TÖRTÉNETI IRODALOM infláció és az általános nyomor között részint a háború alatt kiesett külföldi folyóirat évfolyamok pótlására, részint a további folyamatos folyóiratszerzeményezés biztosítására. — Dümmerth Dezső „Kishivatalnokok az Egyetemi Könyvtár szolgálatában 1836 —1895" című tanulmánya a könyvtár tulajdonképpen könyvtárosi szakmai munkáját ellátó könyvtártisztek, napidíjasok ós dijnokok küzdelmes hivatali és emberi életét mutatja be 8 ember típusként tekinthető hivatali pályájának s a XIX. század második fele mindennapi könyvtári munkájának aprólékos kutatással és finom megelevenítő készséggel megrajzolt képén. A nyolc ember egyike Garay János, ki országosan ismert költőként és akadémiai levelező tagként 1844 —1847 közt lelkiismeretes, ám csak szűkösen és rendszertelenül fizetett dijnoki munkában eltöltött évei után a könyvtári írnok már legalább rendszeresített állását sem kaphatta meg, s csak élete utolsó éveiben, az abszolutizmus alatt kap második könyvtártiszti állást, amit azonban betegsége miatt már nem láthat el. E nyolc ember között találjuk Egervári Potemkin Ödönt, 48 egyik jónevű memoáríróját is; a többi kevéssé ismert kisember, kik közül — mint a cikk szépen bemutatja — végül is éppen nem mindig az érdem vagy a becsületes munka jutalmaként juthat el valaki még csak a könyvtári hivatali hierarchia alján álló szerény fix álláshoz is. A tanulmány e réteg mindennapjainak megismeréséhez általános társadalomtörténeti szempontból is rendkívül jellemző és "érdekes adalékokat közöl. — Pálvölgyi Endre „A Csontosi János elleni fegyelmi vizsgálat és annak politikai háttere" című tanulmánya igen kiterjedt kutatómunkával összegyűjtött adatok alapján ismerteti a Csontosi János, az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárának vezetője ellen 1893 elején lefolytatott s elbocsátásával végződött vizsgálatot. Ennek során Csontosit az anyag hanyag kezelésével vádolták, felelőssé téve olyan hiányokért, melyek, mint két évtized múlva kiderült, egy altiszt által elkövetett lopásokból álltak elő. A tanulmány bemutatja, hogy az ügy hátterében a parlamenti ellenzéknek a Múzeum igazgatásában vezető szerepet játszott Pulszky-család elleni akciójáról van szó (mely a múzeumigazgatás tekintélyét romboló eszközökben nem válogatva, végül is évek múlva az öngyilkosságba kergette Pulszky Károlyt, a kiváló műgyűjtőt), motiválva a Zichyeknek Csontosi ellen irányult — a cikkben érdekesen bemutatott — személyi ellenszenvétől is. Jellemző, hogy Csontosit akkor sem rehabilitálták, mikor két évtized múlva mindvégig hangoztatott ártatlansága a tolvaj leleplezésével végül teljesen bebizonyosodott. A tanulmány igen jellemzően világítja meg a kor politikatörténetének és kultúrpolitikájának szoros kapcsolatát. — Donath Regina „Egy törökkori forrásgyűjtemény az Egyetemi Könyvtár kézirattárában" című tanulmánya Hans és Ludwig von Mohlart, valamint J. L. Kuefstein XVII. századi császári diplomaták a könyvtár kézirattárában őrzött hagyatéka alapján L. v. Mohlart konstantinápolyi követi működésével kapcsolatos iratokat ismertet, illetve ezekből a végvidékről érkező konkrét panaszok elintézése kapcsán a Karakas Mehemed budai pasával való levelezést és az ebben az ügyben kelt szultáni rendeleteket. Az 1618 — 1620-ból közölt 13 irat a hódoltság határán lezajló harcokra közöl fontos adatokat; érdekes még (általános kultúrtörténeti szempontból) a Homonnai • Györgytől elvett és neki visszaszolgáltatandó drágaságok 1619. évi jegyzéke. — Engel Pál „Allem és uralkodóosztály a IX — XI. századi Bizáncban" című tanulmánya a bizánci állam e legtöbbet vitatott korszakában igyekszik meghatározni az átmenetileg látszólag az osztályok fölé emelkedő, a nagybirtokosokkal ellentétbe kerülő bizánci állam politikáját mozgató erőket. A szovjet kutatás eredményeit áttekintve hangoztatja, hogy a despotikus állam Bizáncban addig csak az izlám államaiban ismert hatalmi viszonyokat hozott létre: a korai feudalizmus sajátos társadalmi-gazdasági viszonyai olyan uralkodó osztályt alakítottak ki, mely az idők folyamán szembekerült a feudalizálódás képviselőivel, s ily módon a haladás gátja lett. A despotikus uralkodónak nagy mértékben lehetősége volt,kialakítani ezt az őt támogató vezetőréteget: szerző e szempontból az eunuchok e korban kibontakozó nagy hatalmát és befolyását e rétegnek az uralkodó számára veszélytelen, ám ugyanakkor mégis mindenre jól felhasználható voltában látja. Talán a tanulmány szinte „részlet"-jellegéből következik, hogy belőle éppen a despotikus hatalom társadalmi-gazdasági bázisának kellő mélységű elemzése hiányzik: annak alaposabb ismertetése, hogy az állam hogyan és mely tényezők révén jutott el odáig, hogy ilyen funkciót tölthessen be. — Hermann Zsuzsanna „Egy humanista karrierje" című, a vonatkozó nemzetközi irodalom igen alapos ismeretéről tanúskodó, gondos filológiával megírt tanulmánya Balbi Jeromosnak, 1501 —1521 között Ulászló vezető udvari humanistájának pályáját mutatja be, jól érzékeltetve benne a kor hazai humanizmusának társadalmi és ideológiai problémáját: mivé lesz e humanizmus olasz polgári ideológiája a magyar feudális talajon ? A párizsi, bécsi és prágai egyetem tanári évei után a XVI. század elején hazánkba került, a kortársak által összeférhetetlen, kapzsi, vallástalan és betegeshajlamú emberként leírt tehetséges humanista 1510 után egyre jelentősebb előrehaladást tesz a hazai egyházi ranglétrán s az udvari életben: diplomáciai megbízásokat lát el, és a király titkára lesz:
