Századok – 1966
Történeti irodalom - Az Egyetemi Könyvtár évkönyvei (Ism. Vörös Károly) 1000
1001 TÖRTÉNETI IRODALOM Könyvtár Fol. Ital. 8. jelű kéziratában található parttérkép pedig nem e portolano melléklete. Ennek a ténynek megállapításával persze megdőlnek a Mátyás könyvtárának természettudományos vonatkozásaival kapcsolatos újabb — részben e kötetre is alapított — feltevések is. — Borzsák István tanulmánya: „Die Tacitus-Handschriften der Bibliotheca Corviniana", az Egyetemi Könyvtár Cod. Lat. 9. jelű corvinájának, egy a nemzetközi klasszika filológiai kutatás által kevéssé ismert és használt Tacitus-kóziratnak helyét és értékét állapítja meg az ismert Tacitus-kóziratok között, — külön vizsgálva Vitéz Jánosnak, a kódex egykori tulajdonosának a kéziraton tett filológiai jellegű jegyzeteit, ilyenirányú érdeklődését tükröző néhány kézjelét. — Do?iáth Regina „Adalékok a XVII. századi Kolozsvár életéhez az Egyetemi Könyvtár egy kézirata alapján" című Cilikében a könyvtár G 327. sz. kéziratában található XVII. századi kolozsvári statútumokat elemzi, szépen bemutatva azt, hogy e (különben túlnyomórészt a Corpus statutorum-ban már kiadott, s így szövegszerűen ismert) statutumok hogyan tükrözik a kor kolozsvári életének főbb ellentmondásait: a szász patríciusság, valamint a magyar polgári és plebejus elemek közötti, nemzetiségi elemekkel is átszőtt harcot; a városba törekvő nemesség és polgárság közötti harcot; továbbá|Vagvonosok és vagyontalanok, s kézműves polgárok és uzsorás kereskedelmi tőke harcát. — Tóth András ós Lengyel Béla rövid orosz nyelvű adatközlése azt mutatja be, hogyan használta fel Pray Dissertationen c. munkájának néhány pontján Lomonoszovnak, az Egyetemi Könyvtárban megvolt német nyelvű munkáit, s ennek kapcsán kitér arra is, hogy a nagy orosz tudós egyáltalán mennyiben volt képviselve a könyvtár korabeli állományában. A könyvtári tematikához már lazábban kapcsolódó négy egyéb tanulmány közül Ákos Károly „Apologetika és filológia" (Adalékok az „ördög" fogalmának „modern" használatára) c. cikke a témát néhány érdekes, modern szakirodalomból vett példán illusztrálja; kár, hogy csupán néhány példája is a különben önmagában is érdekes témának mindössze egy merőben könyvtártani kicsengéséhez (mennyiben kell egy könyvet tematikusan feltárni) vezet el. — Diimm^rth Dzzső „Horvát István ifjúsága" című tanulmánya rendkívül szemléletes és életteli kéoeb ad a XIX. század elejének pesti egyetemi életéről, benne a fiatal Horvát István szellemi és fizikai környezetéről, ennek jellegzetes alakjairól, s ezek gondolatvilágáról: együttesen a Horvát későbbi történetszemléletét kialakító tényezőkről. A cikk különös erősségei jószemmel meglátott, jól sikerült, s az ábrázolt személyt roppant életközelségben, valóban tipikus vonásaival ábrázoló portréi, valamint a környezet finom ós mégis konkrét, valóban a legjellemzőbb vonásokat élesen kiemelő rajza. A stiláris szempontból is igen szépen és gondosan megírt tanulmányból legfeljebb a részleteket összefoglaló s egy nagyobb összképben egyesítő lezárás elmaradását hiányoljuk. — Lengyel Béli tanulmánya egy elfelejtett magyar író, Tímár Szaniszló (1859 —1917) munkásságának bemutatásán és elemzésén át felhívja a figyelmet a marxista szemlélet egyik korai megjelenésére a magyar regényirodalomban. Tímár a századfordulón megjelent két regénye a polgári társadalom éles kritikáját adja, úgy, hogy ezzel a munkásság erejét ós igazságát állítja szembe. — Szalalnai .Rezső „Juhász Gyula és az Egyetemi Könyvtár" című cikke a költő munkásságában gyakran visszatérő könyvtárélmény gyökereit, alapjait mutatja ki, a diákkornak a budapesti Egyetemi Könyvtárban szerzett benyomásaiban, — eközben néhány jellemző, apró részlettel gyarapítva Juhász Gyula emberi portréját is. A könyvtár évkönyveinek 1964-ben megjelent második kötete több, szorosabban vett könyvtári módszertani kérdésekkel foglalkozó cikk mellett ugyancsak számos történeti vonatkozású értékes tanulmányt és közleményt is tartalmaz. Vértesy Miklós „Az Egyetemi Könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteményének története "címen az ország harmadik legnagyobb ilynemű gyűjteményének történetét részint a kötetekbe beírt posszesszorbejegvzések, részint az 1632 óta megszakítatlanul vezetett katalógusok alapján vizsgálja. Az 1635-ben alapított nagyszombati egyetem könyvtárának alapját az ottani jezsuita kollégium könyvtára szolgáltatta, benne 25 incunabulummal, melyeknek száma azonban 1635 után csak lassan gyarapodik, mivel a könyvtár elsősorban gyakorlati tanulmányi célokat szolgál, s mecénásai nincsenek. Az ősnyomtatvány-állomány csak a XVIII. század végén növekszik meg a feloszlatott szerzetesrendek könyvtáraiból átvett kb. 550 kötettel mintegy 900 kötetre. (Szerző az ország egész ősnyomtatvány-állományát akkor kb. 1700 kötetre teszi.) E szám a századvégi két árverés alkalmával némileg csökken, majd napjainkra lassan 1130 darabra nő. A tanulmányból kiemelendő egy 1600. évi bejegyzés idézése, mely egy 1483-bari Velencében nyomtatott magyar krónikára látszik utalni, — valamint a XVIII. század végén feloszlatott szerzetesrendek ősnyomtatványállományának rendszerezett kimutatása: szemléletes dokumentuma a korábbi időszakok egyházi szellemű kultúrájának. — Izsépy Edit az 1920-as évek gazdasági nehézségeinek hatását vizsgálja a könyvtár folyóiratállományára: a kétségbeesett erőfeszítéseket a teljes
