Századok – 1966

Történeti irodalom - Az Egyetemi Könyvtár évkönyvei (Ism. Vörös Károly) 1000

iöoo TÖRTÉNETI IRODALOM AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI. (I. 1962. (Budapest. 1962. 222 1.) (II. 1964. (Budapest. 1964. 288 1.) A Könyvtár korábbi két sorozata (Bibliográfiák az egyetemi oktatás számára ós A Budapesti Egyetemi Könyvtár kiadványai) mellett négy éve megindult és eddig már két kötetet eredményezett új sorozat létrehívását az az igény indokolta, mely szerint a könyvtárnak a szakbibliográfiai tevékenység mellett „fokozottabb gondot kellett fordítania a tudományos kutatás rendszeres művelésére is". Az Évkönyv énnek jegyében részint a szorosabb értelemben vett könyvtártan, részint a könyvtár által képviselt egyes szaktudományok területéről egyaránt közöl cikkeket, megfelelően a Mátrai László akadémikus előszavában hangsúlyozott ama helyes törekvésnek, mely szerint „k tudományos könyvtár a szocialista társadalomban csak akkor töltheti be hivatását, ha minél több dolgozója ismeri alkotó tudományos kutatómunka révén a tudományos kutatás módszertanát és legújabb eredményeit". Az I. kötet sokoldalú, gazdag tartalmából — eltekintve most már a sajátlagosan módszertani kérdések gyűjtőcíme alá sorolt tanulmányok tárgyalásától — mindenekelőtt a könyvtár történetévei foglalkozó három cikket kell megemlítenünk. Közülük különös figyelmet érdemel Pálvölggi Endre tanulmánya: „Bretschneider és az egyetem 1783. évi felülvizsgálata". Szerző a vonatkozó forrásanyag alapján, azt részben újraértékelve, érdekesen mutatja be a német felvilágosodás e hányatott életű, jellegzetes képviselőjének néhány éves pesti tartózkodása alatti harcát a „jezsuitizmus" (melynek szűkebb fogalomra utaló elnevezése mögött szerző helyesen látja meg — ha kellően nem konkretizálja is — a tágabb, által iban a felvilágosodással szembenálló s az abszolutizmushoz kötött politikai magatartást is), s annak az egyetemen működő, elsősorban valóban exjezsuita képviselői ellen. Sajnos a tanulmány, bár a Bretschneider feljelentésére lefolytatott vizsgálat teljesen egyoldalú voltát s ugyanakkor a volt jezsuiták kétségtelen erős összetartását, tehát а jezsuitizmus létezését, igen világosan bizonyítja, — egészében mégsem teszi lehetővé e harc egyértelmű, világos értékelését. Ehhez ugyanis, véleményünk szerint, a jezsuitizmus megállapításán túl, még annak tüzetesebb elemzése is kívánatos lett volna, amivel most már Bretschneider — harcának sikere esetén — személy szerint az adott korszak hazai kultúrájának előbbrevitelében többet akart és tudott volna nyújtani, mint az általa elsősorban támadott Pray ós társai : Wagner és Schönwisner, s általában értékelni kellett volna azt a kultúrpolitikai programot is, amiben őt Prayék tevékenysége ily módon megakadályozta. (Annyit ugyanis joggal feltételezhetünk, h.ogy Bretschneider jezsuitaellenes fellépésének közvetlen indítókát mégiscsak Prayjal való konkrét viszálya szolgáltatta.) Ehhez viszont Bretschneider teljes életművének legalább nagyvonalú bemutatása és marxista értékelése is szükséges lett volna, mint ami nélkül óppen az egész ügy értékelésének legfontosabb előfeltétele, a viszonyítás lehetősége hiányzik. Bretschneider későbbi életpályájának s a kor hasonló értelmiségi típusainak ismeretében ugyanis egyéniségét és fejlődósét nem érezzük annyira ellentmondásmentesnek (s ugyanúgy a kor hazai politikai és kulturális viszonyait ós arcvonalait sem annyira egysíkúaknak), hogy e szélesebb hátterű vizsgálódást feleslegesnek tarthatnók. — Vértesy Miklós „Szinnyey József és Horvát Árpád" című cikke érdekes bepillantást nyújt egyrészt a kor hazai tudományos könyvtári rendszeralkotásába, másrészt könyvtári munkájának módszereibe. — Déri Miklósné összeállítása (Az Egyetemi Könyvtár bibliográfiája) hasznos bázis minden további, a könyvtár történetével foglalkozó tudományos munka számára. „Az Egyetemi Könyvtár kéziratairól" cím alatt összefoglalt tanulmányok közül Kenyeresné Bolgár Ágnes „Proveniencia ós vízjelkutatás" című cikke 1G meghatározott provenienciájú kódex papirosát vizsgálva arra a megállapításra jut, hogy közülük a hazai eredetűekben előforduló mérleg vízjel valamely magyarországi papírmalom vízjele lehetett, s ezt a magyar vonatkozást még a vizsgált nem hazai eredetű, ám ugyancsak méileg vízjelet alkalmazó kódexek esetén is valószínűsíteni törekszik. Okfejtése kétségtelenül szellemes ós tetszetős, de e 16 kódex alapján, a vonatkozó iratanyag vizsgálata nélkül levont következtetéseit csak mint feltételezést fogadhatjuk el, melynek alátámasztásához még kiterjedt levéltári kutatásokat (pl. elsősorban az említett kódexekkel összefüggő hiteleshelyek egykorú papírhasználatának módszeres vizsgálatát) tartjuk szükségesnek. — Mezey László „Egy állítólagos Corvin-kódex" című cikke gondosan alkalmazott szövegkritikai módszerekkel bizonyítja be, hogy Ats Tivadar egy korábbi feltevésével szemben (Térképészeti Közlemények, I960) a budapesti Egyetemi Könyvtár Cod. Ital. 2. jelű kódexe (egy XV. század végi portolano, vagyis a Földközi tenger kikötőit ismertető hajózási segédkönyv) nem corvina, s nem is Benincasa műve, az Országos Széchényi