Századok – 1966

Történeti irodalom - Studia Universitatis Babeş-Bolyai; Series Historica (Ism. Szász Zoltán) 985

985 TÖRTÉNETI IRODALOM Nom véletlen például, hogy a nagy francia polgári forradalomról szóló rész nem az ismert periodizációnak megfelelően tagolódik, ellentétben a korábban követett gyakorlattal. Mindez nem jelenti azt, hogy a forradalom törésvonalai elmosódnak, vagy a társadalmi erők mozgása háttérben marad. Színes, eleven leírások találhatók sokhelyütt, így a Napóleon oroszországi hadjáratáról szóló részben, az Egyesült Államok, Anglia, Oroszország történetét tárgyaló fejezetekben. Külön méltatást érdemelnek a könyv végén található, az irodalom és művészet, valamint a technika és természettudományok haladását ismertető művelődéstörténeti fejezetek. Bár a szerzők szükségképpen csak vázlatos áttekintést nyújthattak, kizárólag a legáltalánosabb összefüggések feltárására vállalkozhattak, fogódzókat adtak az olvasónak, hogy eligazodjék a század főbb irodalmi-művészeti áramlatai: a klasszicizmus, a romantika, a realizmus problémáiban. A technika- és tudománytörténeti rósz a főbb termelési ágak technikáját és a természettudományos kutatások legjelentősebb vívmányait, azok világnézeti vonatkozásait foglalja össze. Az időrendi mutató és a bőséges bibliográfia hasznosságát részletezni, úgy hisszük felesleges. A Világtörténet 6. kötete a klasszikus kapitalizmus korszakáról a legnagyobb szabású marxista szintézis. Gazdag tényanyaga, a feldolgozás igényessége egyaránt indokolják, hogy ne csak könyvespolcunk dísze, hanem gyakorta forgatott, hasznos olvasmányunk legyen. VADÁSZ SÁNDOR STUDIA UNIVERSITATIS BABES-BOLYAI Series História, Fasciculus 1, 1964 A kolozsvári egyetem 1964. évi első tanulmánykötete hat tanulmányt és egy megemlékezést tartalmaz. tefan Pascu Simion Bärnu^iu, az 1848-as forradalom erdélyi román vezetőegyéniségének életútját és munkásságát ismerteti, halálának századik évfordulója alkalmából. A visszaemlékezés egyben a hányatott sorsú politikus történeti szerepének sokoldalú vizsgálata ós értékelése. Bárnutiu tevékenységének különösen három fő területét: az iskolai oktatás megreformálására ós az anyanyelvi tanítás terjesztésére, a parasztság felszabadítására és az erdélyi románok egyenlő jogainak kivívására irányuló törekvéseit emeli ki. Oh. Torna A. D. Xenopol neves román történésznek (1847—1920) a történettudományi kutatás módszertanáról vallott filozófiai nézeteit veszi vizsgálat alá. Beatrice Daicoviciu : Az erdélyi városok és lován Nenada felkelése c. tanulmányában részben ismeretlen iratok alapján rámutat arra a felemás magatartásra, amelyet a szász városok a felkeléssel szemben tanúsítottak 1627 április—júniusban. Perényi Péter erdélyi vajda és Zápolya János többszöri fenyegetése és sürgetése dacára alig nyújtottak valami támogatást a felkelők ellen. A helyzet akkor sem változott, amikor lován Nenada Erdélybe is betört. A semleges és bizonyos fokig ellenséges magatartás okát a szerző abban jelöli meg, hogy a Zápolya és Ferdinánd között duló harcban a városok inkább Ferdinándhoz húztak, s igy nem is kívántak Zápolyának Ferdinánd szövetségese elleni harcához segítséget nyújtani. A szerző mellékletben a besztercei levéltár anyagából három idevonatkozó levelet közöl. Magyari A. a Rákóczi-szabadságharc kezdeti időszaka paraszti osztálvhareának kérdéseit vizsgálja Máramaros és Szatmár vármegyék viszonylatában. 1703-as események elemzéséből megállapítja, hogy a parasztság a kuruc mozgalom révén veszélyeztette a birtokos nemesség előjogait, s a két osztály közötti összetűzések fokozódása az adott pillanatban a nemességet Rákóczi táborába kónyszerítette. Ez természetesen nem szüntette meg az alapvető ellentétet, s a kisebb-nagvobb összetűzések az elkövetkező években állandósultak. E megyék levéltári anyaga egyúttal megvilágítja azt is, hogy a nemesség miként lépett fel az otthonmaradottakkal szemben és milyen mértékben támogatta ténylegesen a kuruc hadsereget. Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmuskori történetének vázlata, II. 1712 —1848 c. magyar nyelvű tanulmánya (az első részt ism. Századok 1964. 5 — 6. sz.) gazdag levéltári anyag alapján ismerteti a fejedelemség bukásától a polgári forradalom időszakáig terjedő időszak papírgyártását. A szerző rámutat a jozefinista gazdaságpolitika itt megmutatkozó egyes eredményeire, a papírtermelós bizonyos fellendülésére. Eredetük szerinti csoportosításban mutatja be a korszak papírmalmait (állami ós közületi, magánvállalkozások), létesítésük és működésük idejének, főbb berendezéseinek, termelési