Századok – 1966
Történeti irodalom - Világtörténet 6. kötet (Ism. Vadász Sándor) 983
TÖRTÉNETI IRODALOM 983 végig az évtized során — a legális szakegyesület mellett megteremtették, illegalitásban, a szaklap-alapot, a sztrájk-alapot, az ellenállási pénztárt. A folyamatot azután betetőzte a századfordulót követő néhány éven belül az országosltás nagyszerű állomássorozata, szakmai szövetségekkel. És ha most, befejezésül az Erényi-tanulmányról írottakhoz, megállapítjuk, hogy a nagy anyagot jól összefogta, hogy a stílusa olvasmányos, hogy az adatok csoportosítása alkalmas arra, hogy akár az ő tollából, akár másokéból folytatódhassók a kutató és ítélkező munka, pár szóval rátérhetünk a mű negyedik tanulmányának, Kemény G. Gábornak a munkájára. Neki a Geréb számára kijelölt munkát kellett elvégeznie, segítségül kapván a tanulmányírónak eredetileg kijelölt történész-specialista kutatásainak irodalmi hagyatékát. Nos, Kemény derekas munkát végzett, noha azon a területen, amelyen dolgoznia kellett, bizonyára nem érezhette magát a specialista tudós helyzetében. De beledolgozta magát a tárgya évtizedének (1864 — 74) annyira érdekes eseménysorozatába, és, bizonyára a Geréb-adalékok segítségével is, a további kutatás és ítélkezés számára értékes alapot teremtett. Ez annál is inkább dicséretnek számíthat, hiszen neki is azzal kellott elindulnia, amit e sorok írója annyiszor emlegetett ebben az ismertetős írásában: kutatni kell tovább, minél előbb és minél alaposabban: „hiszen még a korai magyar munkásmozgalom adatfeltárása, részletesebb történeti kimutatása terén is sok a tennivaló" (382. 1.). Ha a céltudatos szerkesztés eredményességót károsan befolyásolta az a tragikus eset, hogy a halál kiragadta az adatgyűjtők táborából Geréb Lászlót, akinek a munkálkodása mindig nyereség volt a történettudomány számára, ha Keménynek egészen más munkakörben kellett dolgoznia, nagy örömmel olvashattuk a korai magyar munkásmozgalom ós a függetlenségi baloldal kapcsolatai köréből írt fejezeteket. A Geréb—Kemény-féle jegyzetgyűjtemény egész kincsestárat sejttet azok számára, akik nagyjából ismerik az 1860-as, 70-es — 80-as esztendők politikai és munkásmozgalmi világát ! Külön nagy kutatómunka indulhat el ama figyelmeztetések alapján, amelyek Kemény tanulmányának a szövegében és jegyzeteiben vannak: Matlekovits Sándor, Illésy György, György Aladár, Szini Károly, Tóvölgyi Titusz, Kászonyi Dániel — hogy csak egy-két nevet említsünk ! Adatgyűjtők tanulmányai egész sorának kell elindulnia a Kemény-tanulmány megállapításainak nyomán a hatalmastömegű jegyzet-anyag útmutatásával is (250 a jegyzetek száma és a jegyzetek némelyike nemcsak terjedelmével, hanem utalásaival is szinte kedvre deríti az olvasót). Ha most még megállapítjuk, hogy a mű nyomdai kiállítása (Athenaeum) szinte kifogástalan, hogy sajtóhibával alig találkoztunk, befejezhetjük azzal, amivel elindultunk: a Kossuth Könyvkiadónak, illetőleg a Történettudományi Intézetnek meg a Párttörténeti Intézetnek „Az I. Internacionálé és Magyarország" című kiadványa azért kapta az elismerés díját a „könyv-szépségverseny"-ben, mert a legszebben előállított könyvek egyikének ítélte a szakértő zsűri, de az elismerés díját megkaphatja a történészek táborából is. így summáz e sorok írója is, bár néhány kifogását el kellett mondania. RÉVÉSZ MIHÁLY VILÁGTÖRTÉNET 6. KÖTET (Budapest, Kossuth Kiadó. 1964. 838 1.) A szovjet történettudomány nagy vállalkozásának, a 10 részes Világtörténetnek immár hatodik kötetét kapja kézhez a magyar olvasó. A több mint 800 oldalt kitevő mű az 1789-től 1871-ig, a nagy francia polgári forradalomtól a párizsi kommünig terjedő korszak történetét tartalmazza. Anélkül, hogy bármiféle fontossági sorrendet kívánnánk felállítani a sorozat eddig megjelent darabjai között, leszögezhetjük, hogy a szóbanforgó kötet az emberiség történetének egyik legsorsdöntőbb, legizgalmasabb szakaszát tárgyalja. A marxizmus klasszikusainál számos utalást találhatunk a XIX. század megkülönböztetett jelentőségére, arra, hogy az emberiség tulajdonképpen ekkor lett nagykorúvá. Közismert tényekről lévén szó, elegendő, ha jelzésekre szorítkozunk, a társadalmi haladás legfontosabb összetevőinek puszta felsorolására: gazdasági téren a gépi nagyipar kialakulása, a közlekedés és szállítás gyors fejlődése, ennek eredményekónt a kapitalista világpiac rohamos bővülése; politikai értelemben ez a század a burzsoázia forradalmainak, végleges győzelmének kora. Ugyanebben a periódusban születik meg a munkásmozgalom, dolgozzák ki Marx és Ëngels a tudományos szocializmus elméletét, sőt — a korszak záróakkordjaként — a párizsi munkások időlegesen magukhoz ragadják a hatalmat, mintegy anticipálva a kapitalizmus alkonyát, a jövendő proletárforradalmakat. 18*
