Századok – 1966
Tanulmányok - Sipos Péter: Az Imrédy-kormány megalakulásának történetéről 62
AZ IMItÉDY-KORMÁNY MEGALAKULÁSÁRÓL 91 a magyar faj védelmi politika vallási jellegű megalapozását jelentette. Imrédy reformprogramja alkalmasnak tűnt arra, hogy levezesse a szociális elégedetlenséget anélkül, hogy hitleri metódusokhoz folyamodnék, s a legbefolyásosabb vezető csoportok szempontjából éppen ez volt a döntő szempont, amely az új kormányt elfogadhatóvá tette számukra. ,, . . .e sorok írójának az a szilárd meggyőződése — olvashatjuk a legitimisták orgánumában —, hogy országunkat a mai bel- és külpolitikai válságból a magyar nacionalista mozgalom ereje vezetheti csak ki. E mozgalom sikerének azonban két előfeltétele van. Meg kell tisztulnia eszmei tartalomban és célkitűzéseiben s tekintélyes és nagy szuggesztív erejű vezéregyéniségnek kell az élére állnia, s le kell magáról fejtenie azokat a vonásokat, amelyek távolról is a hitleri mozgalommal hozzák vonatkozásba."123 Imrédy célkitűzései lényegében megfeleltek ezen kritériumoknak, s olyan katolikus jellegű, intenzíven fasiszta, de nem nemzetiszocialista behatást tükröző politikát ígértek, amely eredményes ellentámadást kezdeményezhet a nyilasok visszaszorítására. Imrédy programadó beszédében külpolitikai téren első helyen az Olaszországhoz fűződő kapcsolatok jelentőségét emelte ki, bár hangsúlyozta a német—magyar érdekközösséget is. A legnagyobb konsternációt a nyugati demokráciákra és a kisantantra vonatkozó kijelentései okozták. „Örömmel állapíthatjuk meg, hogv Anglia mind nagyobb érdeklődést tanúsít azokkal a kérdésekkel szemben, amelyek Közép-Európa jövendő sorsának helyes megoldásával kapcsolatosak. Ügy látszik, az utóbbi időben Franciaország szintén közeljutott a rendkívül bonyolult problémák valódi lényegének felismeréséhez . . . , nem adjuk fel a reményt, hogy hosszú és kitartó munkával talán sikerülni fog a Duna-medencében végre olyan állapotot teremteni, amely egyelőre az itt élő népek normális egymás mellett élését, később pedig az adódó körülményekhez képest barátságos együttműködést is biztosítani alkalmas."12 4 Imrédy gesztusa a nyugati hatalmak felé az Anschlusst követő nemzetközi helyzet átmeneti jellegén épült. Az európai diplomácia nagy kérdése az volt, hogy Anglia és Franciaország meddig deferálnak még a német nyomásnak s vajon eltűrik-e, hogy Hitler bekebelezze Csehszlovákiát is. Erre 1938 májusában még nem lehetett határozott választ adni. Chamberlain angol miniszterelnök március 24-i parlamenti beszédében kifejezetten elutasította, hogy kötelezettségeket vállaljon Csehszlovákia integritásának védelmében, ugyanakkor arra is célzott, hogy háború esetén „sosem lehet tudni", miként fejlődnek a dolgok, s előfordulhat, hogy abba az eredeti hadviselő feleken kívül más államok is belesodródnak. A kormányfő nyilván arra célzott, hogy Anglia esetleg háborúba léphet Németország ellen Franciaország oldalán, ha egy hitleri agresszió esetén francia—cseh viszonylatban beáll a casus foederis. A nyilátkozat mindenesetre fölöttébb kétértelmű volt — ,, . . .mindegyik (irányzat — S. P.) azt hangsúlyozta ki belőle, ami a saját felfogásának megfelel: az izolációs irány a Csehországgal szemben való negatív állásfoglalást, a cseh- és franciabarát irányzat pedig a feltételes formába burkolt dodonai jóslásokat".125 Az angol politika várható irányának bizonytalan volta a kortársak szemében más tények közvetítésével is dok umentálódott.12 0 123 Magyarság, 1938. jan. 23. 124 KN. 1936—40. XVIII. köt. 603. 1. 125 OL. Küm. 1938 — 2 — 1021 (1090). ize Vö. Marlin Gilbert és Richárd Oott : The Appeasers. London. 1963. 121. és k. 1.
