Századok – 1965
Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33
A SZOCIÁLDEMOKRATA РАИТ PAKTUMA A FE.TÉEVÁRY-KOKMÍNNYAL 81 csinálhat államot az értelmetlen állapotok zagyvalékából, amely a nép háza«."11 1 A bécsi értekezleten kialakított irányvonal tehát az ausztriai és magyarországi „ultrák", az antidemokratikus nacionalizmus képviselői ellen irányította a főtüzet, s az ellenük folytatott harctól remélte elérni mind a két ország demokratikus átalakítását, illetve az átalakítás befejezését. Az értekezlet egyben értékelte is a dinasztia magyarországi választójogi manőverét, s Adler szavaival elmarasztalta a magyarországi szociáldemokrata párt s „a kamarilla" között fennállt kapcsolatokat: figyelmeztetve egyben a magyarokat arra, hogy a demokratikus jogokat hosszas harcban kell kivívniuk. A magyarországi szociáldemokrata párt vezetői elfogadták ezt az értékelést; elfogadták az ausztriai proletariátus szövetségét a választójogi harcban. Igyekeztek azonban demokratikus célkitűzéseiknek hazai szövetségeseket is szerezni. Mindenekelőtt a koalíciós pártokban levő demokratikus elemeket akarták megnyerni, s ebből a célból megkíséreltek egyes csoportokat, egyes helységekben az általános választói jog követelése mellett felsorakoztatni, olyanképpen, hogy ezt összekapcsolták a koalíció által hangoztatott nemzeti követelésekkel. E kísérletnek legpregnánsabb megnyilatkozása a szegedi ellenzéki pártok (a függetlenségi párt és az újpárt), valamint a helyi szociáldemokrata pártszervezet által közösen rendezett népgyűlés volt. A gyűlést a három párt közös előkészítő bizottsága szervezte, s ez dolgozta ki a népgyűlés határozati javaslatát is. Révész Sándor, a szegedi szociáldemokraták egyik vezetője, terjesztette elő a szeptember 28-án megtartott előkészítő bizottsági ülésen a következő határozati javaslatot: „Megállapítja a Szegeden 1905 október 8-án tartott népgyűlés, hogy az uralkodónak az a ténye, hogy a nemzeti közvélemény és a parlamenti többség akaratát teljesen figyelmen kívül hagyva, csakis olyan kormányt óhajt kinevezni, amely kormány a nemzeti közvélemény és az országgyűlési többség akarata ellenére is vállalkozik az eléje írt programpontok keresztülvitelére, az abszolutizmus megnyilvánulása. A népgyűlés Szeged egész népének tiltakozását fejezi ki az önkényuralom ezen kísérlete ellen és felhívja Magyarország egész lakosságát, hogy az alkotmányosság elvének védelmére pártkülönbség nélkül egyesüljön. Megállapítja továbbá a népgyűlés, hogy a királyi hatalom túltengése a parlament gyengeségének eredménye. A parlament pedig azért gyenge, mert nem igazi népparlament, és az ország lakosságának csak elenyészően kis részét képviseli, mely kis rész politikai akaratának nyilvánítása is gyakran korlátozva van. Amidőn tehát a népgyűlés felhívja az országgyűlési pártokat az abszolutizmus elleni törhetetlen küzdelemre, a nemzet összes katonai, közgazdasági és szociálpolitikai követeléseinek megvalósítására, felhívja őket arra is, sürgős feladatuknak tekintsék a parlament megerősítését a munkálkodó nép millióinak az alkotmányba való bevonásával, az általános titkos választói jog megvalósításával. Megállapítja a népgyűlés azt is, hogy ezen parlamenti, valamint katonai, közgazdasági és szociális reformok nélkül az abszolutizmus csak ideig-óráig gyűrhető le, de nem lehet a parlament enélkül olyan hatalommá, hogy az abszolutizmus a harcot vele soha még csak föl se vehesse."11 2 111 Uo. 1905. szept. 24. Kirúgva. Közli: MMTVD. 3. köt. 369 — 371. 1. 112 Népszava, 1905. szept. 30. A szegedi közös gyűlés. 6 Századok 1965/1-2
