Századok – 1965

Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33

80 MTJCSI FERENC osztrák munkásoktól !. . . Kossuthék a fekete-sárga Gautsch úrral szövetkeztek a magyar nép joga ellen — folytatta a lap. — Az osztrák munkásság erre testvérkezet nyújt felénk és síkra száll — a magyar népért. Amaz a »hazafiak« nemzetközisége. Ez a hazátlan bitangoké. Büszkék vagyunk nemzetköziségünk hatalmas, szép eszméjére, büszkék vagyunk osztrák testvéreink fegyverbarátságára és fogadjuk, hogy velük együtt kitartunk a küzdelemben, míg a Gautschokat le nem gyó'ztük túlnan és innen a Lajtán, egyaránt mindkét nép javára, fejlődésére, boldogságára !"11

0 Ez az alapjában véve helyes, a koalíció és az osztrák reakció ellen egyaránt fellépő állásfoglalás tükröződik a magyarországi szociáldemokrata pártnak az „ötperces audienciát" értékelő pozícióján is. „Semmi le nem moshatja a koalícióról azt a vádat — írta a Népszava —, hogy a mai helyzetet ő maga teremtette meg. A kamarilla látta, hogy az általános választói jog hírétől halálos veríték verte ki a koalíció testét, látta, hogy a fekete mágnásoktól és züllött dzsentriktől vezetett »nemzetet« a gutaütés környékezi a rideg osztályuralom megszüntetésének még a puszta gondolatától is. Tehát megszabadította, a kizsákmányoló osztályt ettől a halálos aggodalomtól, és joggal remélhette, hogy ennek fejében a »nemzet« habozás nélkül keresztül fog sétálni a caudiumi jármon." Talán nem is számított rosszul a kamarilla, folytatta a lap, hiszen a kirúgottak nem siettek haza, hogy fegyverbe szólítsák a népet, hanem ottmaradtak Bécsben, alkudozásra készen. Ez is bizonyítéka annak, hogy a koalíció nem akarja az ország függetlenségét, mert jól tudja, hogy azt csak a néppel együtt érhetné el. „Mert a koalíció előtt Magyarország függetlensége, a magyar nép szabadsága és boldogsága csak másodrendű dolog — írta a lap —, neki mindennél előbbre való az előjogokkal felruházott osztály érdeke, a munkálkodó nép elnyomása. Az osztályérdek megvédése, a nép lenyűgözése kedvéért ők belenyugosznak abba, hogy Magyarország függetlensége soha meg ne valósuljon. Bele keil nyugodniuk, mert ezt a függetlenséget a felszabadított nép közreműködése nélkül a »nemzet« nem lesz képes kivívni soha. Hát inkább alkusznak, hát inkább lemondanak, hát inkább meghagyják a magyar függetlenséget és szabadságot üres jelszónak, csak maradjon meg a szent osztályérdek, és maradjon elnyomva a munkában görnyedő nép." A szociáldemokrata párt azonban nem hajlandó beletörődni az ország függetlenségének elalkudásába, s harcolni fog érte az osztrák és a magyar reakció ellen egyaránt. A cikk idézte Adlernek az Ausztriai Szociáldemokrata Párt szeptember 22-i értekezletén ezzel kapcsolatban elhangzott szavait: „Mi mindnyájan — osztrák és magyar szocialisták — megegyezünk abban, hogy szabad Magyarországot, önálló Magyarországot, szabad Ausztriát, önálló Ausztriát akarunk, és egyek vagyunk ama gondolatban, hogy meg akarjuk magunkat szabadítani a dualizmus láncaitól, melyek a dinasztia érdekében immár gályarabláncokká lettek." S hozzátette: „ így beszélünk mi is ideát,— mi, a szervezett magyar munkásság. Osztrák testvéreinkkel együtt — külön masírozva és együttesen támadva — fogunk harcolni a magyar és osztrák nép szabadságáért és ezen szabadság megszerzésének leghatalmasabb fegyveréért, az általános, titkos választójogért. Mert mi is azt valljuk, amit Adler elvtársunk, hogy — »csupán olyan képviselőház roncsolhatja össze a dualizmust, és 110

Népszava, 1905. szept. 24. Gautsch ellen.