Századok – 1965
Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33
A SZOCIÁLDEMOKRATA РАИТ PAKTUMA A FE.TÉEVÁRY-KOKMÍNNYAL 79 Az „ötperces audienciát" megelőző este zajlott le az Ausztriai Szociáldemokrata Párt birodalmi értekezlete, amelyet Gautsch osztrák miniszterelnöknek az általános választói jog elleni állásfoglalásával kapcsolatban hívtak össze. Az értekezleten a Magyarországi Szociáldemokrata Párt képviseletében Garami Ernő vett részt, aki a magyarországi választójogi harcról hosszabb beszédet mondott. Garami erőteljesen támadta a „soviniszta magyarok koalíciójának" szövetségét „az osztrák udvaroncokkal", s hangsúlyozta, hogy amennyiben a Bécsbe érkezett koalíciós politikusok „a nép bőrére" megalkusznak a kamarillával, s megszűnik „a nemzet passzív rezisztenciája", akkor „a nép passzív rezisztenciája fog megszületni". Ezt az ellenállást pedig nem győzheti le sem Gautsch, sem Kossuth, akinek neve „egy fogalommá lett a dühödt sovinizmus és népellenesség fogalmával". „Ausztriai elvtársainkkal nemcsak a cél közös, hanem az ellenség is az. Külön kell ugyan masíroznunk, de a diadal közös lesz" — fejezte be beszédét Garami. Garami beszédére Adler válaszolt. A magyarországi szociáldemokrata párt és Kristóffy kapcsolataira célozva hangsúlyozta, hogy „veszélyesnek tartja még a látszatát is annak, mintha a szociáldemokratáknak valami közük is lehetne a kamarillához". „Bizonyára nagy siker volt a magyar mozgalomra, az általános választói jogra, hogy egy, a koronától kinevezett miniszternek egy pillanatra be kellett ismernie az igazságot. . . s ... azt kellett mondania, amit a szociáldemokrácia mindig mondott. De bátorkodom kijelenteni — folytatta Adler —, hogy igazi megváltás magyar elvtársainkra nézve, hogy megszabadultak egy olyan társaságtól, amelyben van talán egy pár jót akaró, értelmes ember, akiknek összeköttetései azonban a fekete-sárga régiókba nyúlnak, ahol értelemről és jogról sohasem eshetik szó." Adler felhívta a magyarországi szociáldemokrata párt figyelmét arra, hogy az általános titkos választói jogért hosszú, makacs küzdelmet kell majd vívniuk, az ilyen küzdelmeket nem lehet gyorsan eldönteni. Ezen az úton, mondotta befejezésül Adler, az osztrák proletariátus szolidaritása és rokonszenve kíséri majd a magyarországi munkásságot. Daszinski erőteljesen támadta a dinasztiát, s hangsúlyozta, hogy „nem egy trón inog Európában, amely erősebben állt, mint a Habsburgok trónja. A trón, Ausztriával együtt, korhadt alapon nyugszik", s a szociáldemokráciának az a feladata, hogy felébressze a népben a tudatot: „le kell győznünk a kamarillát, ha azt akarjuk, hogy Ausztria fennmaradjon". Austerlitz arról beszélt, hogy az általános választói jog Ausztriában nem is annyira a proletariátusnak, mint az egész államnak a szükséglete, s bevezetése elsősorban éppen a dinasztiának létérdeke. Az értekezlet kiáltványt fogadott el, amely rendkívül éles hangon támadja Gautschot az általános választói jog elleni fellépése miatt, majd felszólítja az ausztriai és magyarországi proletariátust, hogy megfeszített erővel folytassa küzdelmét az általános választói jogért.10 9 A Népszava, kommentálva az értekezletet, így írt: „Hatalmas megnyilatkozás volt ez az értekezlet, amely megmutatta, hogy ma már nem lehet büntetlenül rátámadni a nép jogára. Gautsch úr, a bécsi kamarilla, az udvar és a dinasztia már íme megkapták a választ arra a merényletre, amelyet a magyar munkások szent joga ellen követtek el, és megkapták a választ — az 109 Az értekezlet anyagát lásd: Népszava, 1905. szept. 23, 24., Arbeiter Zeitung, 1905. szept. 23.
